Nemrég egy most meg nem nevezett oldalon olvastam Csernobilről egy cikket, aminek kapcsán az jutott eszembe, hogy hol máshol lehetne jobban megfigyelhető ez a különös, zölden világító lötty, amibe ugye igen szépen bele lehet fullni'.

Rögtön az elején tisztázzuk, hogy nincs fizikusi diplomám, szóval ha valakinek van ilyen nyilván talál majd ebben a cikkben fogást.

A radioaktivitás részecske sugárzás. Ebből adódik, hogy más anyagokból képes kiütni további részeket, amik ilyenkor különös fényben színt játszanak. Ezt hívják rádió-luminesszenciának. Csakhogy van egy apró probléma: ez szabad szemmel nem látható.

Akkor miért is világít minden olyan szép jellegzetes zölden ezekben az alkotásokban?

A magyarázat koránt sem egyszerű. A jelenség kapcsolata valahol ott kezdődik a radioaktivitással, hogy az első világháború alatt fluoreszkáló órákat kezdtek gyártani, csakhogy nem akármiből ám: egy olyan festékkel festették meg a számlapokat amibe rádiumot kevertek. Az ilyen festék kiválóan világít szép zölden éveken át. Nem azért, mert magában a sugárzás világított volna, hanem mert a festékben direkt ilyen keveréket használtak.

Miután a kutatók kezdték kiismerni az emberi szervezetre gyakorolt hatást elkezdték beszüntetni ennek a festéknek a gyártását, de a megmaradt készleteket el kellett valahol tüntetni. Ezeket a tartályokat tehát "biztonságos" helyre szállították: a későbbi atomtemetőkbe. Mivel itt a jelentős sugárzás az átlagosnál jobban gerjesztette a festéket, így az ilyen helyek misztikus zöld fényárban úsztak több évvel azután is, hogy az elhelyezés befejeződött volna.

Adott a kérdés persze: van színe a radioaktivitásnak? Milyen piktogram lenne helyes azoknak, akik majdan esetleg kiássák a "hagyatékunk" az atomtemetőben?
A válasz fizikai oldalról egyértelmű: a radioaktivitás színtelen. Mire észreveszi valaki, addigra már csak a fémes ízt érzi és olyan, minta több 10 ezer tüske állna a bőrébe. Többnyire ilyenkor már késő. Ne nagyítsátok azonban fel a dolgokat! A föld legszennyezettebb pontján sem olyan erős a sugárzás, hogy azonnali halált okozna. Ott is akkora a dózis érték, hogy akár egy órát is élne bárki védőruha nélkül. Persze 10-30mp múlva visszafordíthatatlanul károsodik a máj és egyéb lágy szövetek, szóval cseppet sem szerencsés ott sétálgatni...

Visszatérve a piktogramokra: a most használt kis jelzés, mondjuk cc. 1000 év múlva sz.t sem fog érni, mert most még ismerjük, de igazából semmit sem jelent. Sok okos persze rávágja hogy fessünk valami élénk zöld jelet mellé. Hát ez is zsákutca. Sajnos vagy sem egy erőműben sem szeretik a kamerákat (Már persze azokat, amit valaki be akarna vinni), de aki járt már ilyen helyen és látta a pihentető medencéket, az bizony könnyen áteshetne a ló másik felére és az hihetné, hogy az ott lévő jellegzetes kék fény a helyes szín.

Van ezzel is egy apró baj viszont: ez sem a radioaktivitás színe. Ez a Cserenkov-effektus. Akkor lép fel, ha egy szigetelő anyagban a becsapódó részecskék csaknem fénysebességgel haladnak át rajta. Gyönyörű egyébként! Ha másért nem, ezért érdemes pl. Paksra látogatni, már persze olyan időkben, mikor éppen legalább kamerákon láthatjuk a jelenséget. Sajnos mikor én ott voltam éppen grafitrúd olvadás volt, ezért eléggé leszűkült a látogatható terület, így nem tudtuk megnézni.

Valójában tehát a radioaktivitás nem színes. Egy adott dologról nem tudod megmondani műszer nélkül, hogy sugároz-e. Nincs szaga és nem világít zölden, de még kéken sem. Célszerűen az atomtemetőkben jobb lenne tehát a piktogramok helyett valami nagyon komoly védelmi rendszert elhelyezni, ami akár videókkal felhívja a figyelmet arra, mi is vár arra, aki ilyen helyre bemászik valahogy.

Azt hisztek a veszély alaptalan? Dehogy! Gondoljatok arra, hogy hány régész mászkál olyan helyeken, amik több ezer éve tán jó okkal vannak zárva. A doziméter még nem minden...