Hétfőn az HBO Max műsorán képernyőre kerül minden idők egyik legsikeresebb sorozata, a Trónok harca testvérprodukciója. Nincs egyszerű dolga az alkotóknak, magas elvárások mentén kell bizonyítaniuk, hogy van értelme új fejezetet nyitni George R.R. Martin csodálatos univerzumában. A hangos kisebbség nem vonakodott kifejezni prejudikáló hajlamú véleményét a gyártás ideje alatt, többségében rosszmájú megjegyzések mentén készült a Sárkányok háza. Ennek tükrében különösen csattanós választ ad a kritikusok hangok számára az első rész. Noha az elvárásoknak nehéz megfelelni, a bevezetésben sikerül megugrani a lécet. Hogy hosszú távon kellően érdekfeszítő történet épül-e a felvezetett konfliktusokra, képtelenség megjósolni, a pilot azonban rendkívül meggyőzőnek tűnik. Az anyasorozat legszebb évadjainak szemléletét, sodró hangulatát és legizgalmasabb vonásait emelték át az alkotók. Rendkívül eseménydús, fordulatos, éles és nem utolsó sorban látványos epizóddal indították útjára a szériát. Egyórányi élmény alapján nehéz ítéletet mondani, azt inkább az évad végeztével tehetjük meg, mindenesetre a nyitány feldobta a labdát. Ha sikerül lecsapni, aligha marad bárki elégedetlen a szezon végeztével. Az új élmény feledtetheti a Trónok harca zárószezonjának keserű emlékét is. Lássuk, miért tartjuk olyan ígéretesnek az HBO új sorozatát.

220621huhotdaredgunheroka45.jpg

Hatásvadász volna?

Ha meg akarjuk válaszolni a saját magunknak szegezett kérdést, az egyértelmű válasz igen. De pont ilyen határozottan állíthatjuk, hogy a nyitóepizódban szereplő véres és halálos pillanatoknak, illetve az emelt hangnemben folytatott párbeszédeknek mind van értelme és súlya. Összességében tehát a hatásvadász jelzőt mégsem pejoratív értelemben használjuk. Inkább azt mondhatjuk, hogy a pilot épp annyira grandiózus és érzelemközpontú, amennyire az egy élvonalbeli fantasy filmtől elvárható. Visszaköszön a jól ismert HBO-s, Trónok harcás képi világ, ami leginkább a mozis hangulatot igyekszik a képernyőre átültetni. A vizuális effektekből nem spórolták ki a pénzt (ha visszaemlékszünk, az eredeti széria első évadjában még nem bíztak annyira, hogy kellő költségvetéssel támogassák a fantasztikus közegábrázolást). Sőt nemcsak a helyszínek és a CGI animáció kölcsönöz erős hangulatot a produkciónak, hanem egy közelről filmezett lovagi torna küzdelmeit is követhetjük. A vágó és az operatőr egyaránt oroszlánrészt vállalt az első rész munkálataiból. Anélkül, hogy túlzásba esnénk, és rögtön a Ben-Húr ikonikus fogathajtó jelenetéhez vagy a Hegy és Oberyn Martell emlékezetes összecsapásához hasonlítanánk a pilot során látható katonai játékot, kijelenthetjük, eleven nyersséggel ábrázolják a párharcokat. A torna alatt egy érdekes, történelmi tanulságot hordozó állítás is megfogalmazódik, miszerint a háború nélkül felcseperedett generációk efféle küzdelmek által élik ki féktelen vadságukat.

(A képek forrása: Warner Media)

Sűrű cselekmény, de mennyire sűrű?

A cselekmény helye és ideje – az anyasorozat relációjában is – teljesen világos. A konfliktusok és a szemben álló felek tisztán elhelyezhetők a képzeletbeli csatamezőn. Az esetleg későbbiekben előlépő intrikusok árnya már rávetül a nyitányban felvezetett történetre, de tiszta marad a forgatókönyv vonalvezetése. Mivel Westeros világát, hatalmi működésmódját és az egyes házak háttértörténetét nem kell bemutatni a nézőknek, biztos sziklára építkezhetnek az alkotók. Az első részben rögtön, in medias res bele is csaptak a konfliktusok erdejébe. Ebben a tekintetben rendkívül sűrű anyagot kaptunk, mintha már az évad csúcsán járnánk. Érezhetően nagy hangsúlyt fektettek a bevezetésre, hogy ezáltal eloszlassák a kétkedők – ominózus nyolcadik évadból hozott – előítéleteit. Több párhuzamos montázson (amikor különböző jeleneteket egymás mellett futtatnak, ezáltal növelve feszültséget) keresztül élezték ki az első konfliktusokat. Az ugyanakkor kérdéses, hogy a felállított törésvonalak mekkora feszültséget szolgáltatnak a későbbiekben. Nehéz megállapítani, hogy az egyes karakterek olyan szövevényes, fordulatos és pezsgő játszmákba kezdenek-e egymással, annyi sérülést okoznak-e majd egymásnak, mint a Trónok harca főhősei tették. Ezúttal sokkal szűkebb körből kerülnek ki a vetélytársak, hiszen – egyelőre legalábbis – nem az egész kontinens és sok-sok ház áll háborúban, csupán egyetlen stabil dinasztia trónviszályáról beszélhetünk. Ugyanakkor ez máris lefekteti a sorozaton átívelő alapkonfliktust: a Sárkányok háza főként azt a dilemmát boncolgatja majd, hogy miként lehet évtizedeken keresztül békésen fenntartani egy politikai rendszer működését, belső viszályok ellenére megőrizni egy uralkodóház országlását.

A folytatások és spin-offok előtt két legitim út áll: vagy megtartják az anyaprodukció stílusát és (legalább) azonos színvonalon szállítják a jól ismert élményt, vagy teljesen újragondolják a történet mondanivalóját és hangvételét. A Sárkányok háza alkotói nem kockáztattak, előbbi lehetőséget választották. Tulajdonképpen a Trónok harca legjobb és legsikeresebb évadjainak intenzitását, stílusát és témáit, főleg az erős politikai szálat ültették át az előzménysorozatba. Ez persze nem lehet véletlen, hiszen a nyitóepizódot a több korábbi ikonikus részt (pl. HardhomeBattle of the Bastards) jegyző Miguel Sapochnik rendezte, míg a dinamikus zenei aláfestést a régi főcímdalt is komponáló Ramin Djawadi biztosítja. Hozzá kell tenni ugyanakkor, és ez nem közhely, hanem feltétlen aláhúzandó állítás, hogy a pilot során bemutatkozó karakterek castingja kifejezetten jól sikerült. Az antagonistát alakító találó választásnak tűnik a szerepre, de még inkább a két főhősnőt tudjuk kiemelni – igaz, egyiküknek az idősebb énjét nem a bevezetésben megismert, árnyalatnyi gesztusokkal és mozdulatokkal brillírozó Emily Carey alakítja majd. A legnagyobb dicséret, amivel illethetjük a Sárkányok háza bemutatkozását, hogy azokban is azonnal felkorbácsolja a George R.R. Martin világa iránti szenvedélyt, akik a Trónok harca rossz emlékű fináléja óta kedveszegett módon talán nem is szívesen gondoltak Westeros-ra. Az ígéretes nyitány magasra helyezi a lécet. Érdeklődve várjuk hát a folytatást, a politikai tusák, szerelmi viszonyok, személyes intrikák és drámák kibontakozását.