Amerikában nem győzik dicsérni, jövő héten pedig Magyarországra is megérkezik a Venom 2. – Vérontó. Andy Serkis rendezése valóban olyan szépen kivitelezett, emlékezetes akciójeleneteket tartalmazó és több pontján humoros alkotás, mint amilyennek az első nézők leírták. Aki nem szereti vagy sekélyesnek tartja a szuperhősfilmeket, nem ezen opusz láttán fogja megkedvelni a műfajt, ám elvitathatatlan, hogy van bája a műnek. Elsősorban a kiválóan megformált, szerethető karakterek és szópárbajaik miatt lesz érdemes beülni az új epizód vetítéseire. Woody Harrelson Cletus Kasady-je a képregényuniverzum magával ragadó alakja, de a csupa ellentmondásból felépülő Venom is vászonra kívánkozik. Elégedetten követhetjük az első részben megismert intelligens-furkó, ragadozó-igazságtevő Venom újabb kalandjait.
(A kép forrása: Mozistar Facebook)
A rosszfiúk csatája
Miért szerethető a Venom? Mert a jó rosszfiúk vonzók. Ők azok, akik a szőke hercegek tisztaságán és a lovagi erényeken átgyalogolnak, a döntő pillanatban azonban helyén van a szívük és bátran szembeszállnak az ördögi figurákkal. És miért szeretjük az első résznél jobban a Venom 2-t? Mert két antagonista-jelölt csap össze benne. A címszereplőről már tudjuk, hogy van szíve. Ellenfelei pedig legyenek bármilyen elvetemültek, végül kiderül, hogy hasonló karakterek, mint a Venom-Eddie Brock páros. Woody Harrelson Cletus Kasady-jét és az éjkirálynő kinézetű Shrieket, akit egyébként Naomie Harris alakít, szerelmük, mostoha fiatalkoruk és pimasz viselkedésük teszi szerethetővé. Pontosan azért működik a Venom 2, amiért Lokiért odavannak a rajongók. Szerencsére Andy Serkis rendezése az akciószekvenciák mellett vastagon épít a karakterekre is, ezáltal jobban előtérbe kerülnek a film erényei.
(A képek forrása: IMDB)
Romkom
A direktor nagy megdöbbenést keltve jelezte a premier előtt, hogy a Venom 2 romantikus történet lesz. Valóban az, ráadásul egyszerre két kapcsolati konfliktust követhetünk. Amint Serkis is elmondta, az újságíró és a parazita kényszerű közös élete igazi házastársi civakodásokba torkollik. A filmnek ezen része kifejezetten szórakoztató, néhol talán még tanulságos is. Itt azonban nem szakad meg a szövevényes karakterháló: az első részből megörököljük az Anne köré épült szerelmi háromszöget, ami ezúttal egy Casablancát idéző hőstettre fut ki. Közvetlenül a cselekményt nem építi, viszont a karakterrajzokhoz és hőseink jellemfejlődéséhez sokat tesz hozzá ez a nehéz románc. Felüdülés ilyen drámai szálat követni az izgalmas akciósík mellett (nem beszélve Cletus és Shriek baljóslatú szerelméről).
Gótika
Egyszerűen szólva azt mondhatnánk, hogy így kell kinéznie egy szuperhősfilmnek. Ilyen legyen a CGI nagyvásznon, ha már használják. Az utóbbi években tele van a padlás a csak úgy koncepciótlanul nyakon öntött, gigantikus cukormázban tobzódó blockbusterekkel. Ezúttal szerencsére nem folyik ki a szemünk a technikai megoldások láttán. Stílusosan, érett esztétikai elgondolás mentén tömték túl effektekkel a filmet. Egész pontosan egy sötét, gótikus(-romantikus) sztorit látunk. Tükrözik ezt a cselekmény fő helyszínei, a javítóintézet, a börtön, a vérpad, az ódon katedrális és a harangtorony. Szép és indokolt a rózsaablakokra emlékeztető színhasználat. Minden egyes árnyalatnak jelentése van, általában ellenpontozásra használják, tulajdonságokat és identitásokat közvetítenek a színek által.
Saját árnyéka
A sok dicséret mellett azért ki kell mondani, hogy a film képtelen átlépni a saját árnyékát. Nem hemzseg állandóan poénokban a forgatókönyv, bár a fent vázolt civakodós részek kétség kívül szórakoztatók. Az igazán drámai jelenetek túl gyerekesek, a cselekmény is viszonylag egyszerű narratívát követ és a következő epizódra való készülés jegyében elhamarkodott lezárást kap a konfliktus. Azok a kritikák, amiket fel szoktunk hozni a Marvel művekkel kapcsolatban, sokkal kevésbé köszönnek vissza a Venom 2-ben. Ugyanakkor nem lehet különösebben intellektuálisnak vagy részegítően viccesnek sem nevezni Andy Serkis rendezését. A film hangvétele és nyelvezete sajnos elmarad egy nívós akciómozitól, túl egyszerű. Amivel kísérletezhetne a franchise, bár ez – új rajongók csatlakozása mellett – a közönség egy részének automatikus elvesztésével járna, egy Öngyilkos Osztag jellegű parodisztikus vérengzés volna. Nem áll távol az a stílus Venom karakterétől.
A Venom 2 egyáltalán nem lép ki a Marvel-filmek keretrendszeréből. Ugyanakkor felszínes látványorgia helyett humorral, élvezhető történettel, valódi személyiséggel bíró karakterekkel, sőt közismerten karakán színészekkel lep meg minket. A fontosabb pillanatok mind átgondolt, artisztikus vizuális megjelenést kapnak, nem pusztán a beleölt dollármilliókat tudjuk kiolvasni a nagyszabású képekből. Végül tartogat a mű néhány meglepetést is: a fináléban, majd a vége-főcím közben látunk egy-egy fontos jelenetet a folytatást illetően, amire garantáltan kíváncsi lesz, aki megnézi a Venom 2-t.
