Azonban az idő múlásával, ahogy én is komolyodtam és csúfultam, kezdtem megérteni ezen alkotások lényegét, sőt, a korábbi kedvenc címekben látottak is más értelmet nyertek. Ha úgy tetszik, e keleti csodákhoz kell egy bizonyos szintű érettség, művésziesség, és talán érzékenység is. Ez az egyik oka, hogy a japán programok csak töredékét merik megjelentetni nálunk, ilyen például a Final Fantasy franchise (bár ebből sem jelent meg mind nálunk...), a Metal Gear Solid sorozat, az ICO, az El Shaddai és még sorolhatnám. Viszont amennyiben kicsit beleássuk magunkat a témába, sok finom kincsre bukkanhatunk (persze a megrendelés esetében számítanunk kell pár kényelmetlenségre, erről kicsit lentebb fogok írni) -- e cikksorozatban néhány ilyen ínyencséget kívánok bemutatni, olyanokat, amik Japánban is népszerűek, és talán mi, európaiak is viszonylag barátságosan szemeznénk velük.

Wangan Midnight

A Wangan Midnight (továbbiakban WM, illetve fontos kiemelni, hogy e cikk alanya a PlayStation 3-as verzió alapján íródott, ugyanis korábban már egy rész megjelent PlayStation 2-re, illetve PlayStation Portable-re is) Japánban hatalmas népszerűségnek örvend, ami leginkább a -- már ’90-től 2009-ig futó -- mangafüzeteknek (plusz van külön anime-sorozat és mozifilm is), illetve a „japános” versenyeknek köszönhető. Futólag, de volt szó e megmérettetések egyikéről a Halálos Iramban: Tokió Drift c. moziban is, tudniillik Japánban négyféle futamot preferálnak: a driftet, a hegyi útszakaszokon folytatott „touge” (avagy tōge) futamokat (a drift és a touge futamokból kialakult keverékről a következő cikkben olvashattok majd), a piros lámpás versenyeket (a lényege: kamikaze módjára kell áthajtani a piros lámpákon -- az elmúlt években kezdett népszerű lenni, de a sok halálos baleset miatt szerencsére egyre kevesebben művelik e vakmerő versenyt), illetve a WM témájául szolgáló sztrádás sebességsprinteket.

Ez utóbbi lényege, hogy a több kilométeres (az átlag 20-30 km, de van, mikor ennél is hosszabb) szakaszt elsőként zárjuk, majd a versenyről készült videót feltöltsük valamelyik videómegosztó oldalra, ahol aztán lehet „arcolni” az elért legnagyobb sebességgel, valamint a legjobb időeredménnyel. E sprintversenyeken kívül még a harc az idő ellen, azaz a Time Attack futamok azok, amikben megmérkőzhetünk, de igazából újdonságnak ez sem számít.

A WM egyik nagy erőssége a géppark, hiszen igazi japán gyöngyszemekkel szemezhetünk, némelyik még a Gran Turismo-felvonásokban sem található meg. Ráadásul a gépeinket lehetőségünk van vizuálisan tuningolni, bár igaz, az optikai modifikáció kicsit másképpen működik a megszokottól, lévén kinézetükben nem térhetnek el a mangában megálmodott stílustól. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy minden egyes autónak vannak verziói, teszem azt Akio Asakura Nissan Fairlady S30 Z-jének ötféle változata jelent meg a füzetekben (van olyan verda, amelyiknek kevesebb, van, amelyiknek több), így a játékban is ötféle tálalás közül választhatunk e masina esetében (eltérő optika, kipufogó, hátsó szárny, festés/matricázás stb., ilyen eltérésekre tessék gondolni az egyes verzióknál).

Hiába a szép autók, mégsem ez a legerősebb pontja WM-nek, hanem a zenei lista, illetve az a mangás hangulat, ami körüllengi az egészet, ugyanis minimális sztorival rendelkezik (ami a mangafüzetek történésein alapul), amit természetesen rajzolt karakterekkel mutatnak be -- igazán szépek. Ám hiába az igényes a megvalósítás, Japánon kívül nem nagy az esélye, hogy sikere lenne a Genki játékának. Egyfelől a mangás körüllengés nem mindenkit fog meg, másfelől a sebességsprintek/harc az idő elleni futamokat sokan unalmasnak találnák. Ám ha valakinek ezek közel állnak a szívéhez, akkor elkezdhet sírni, mivel a program csak Japánban jelent meg, illetve elvétve Kínában is találni egy-két kópiát.

Savanyú szusi

Kicsit furcsa lehet, de a Wangan Midnight legnagyobb erőssége egyben a gyengéje is, hiszen mint azt írtam, erősen épít a mangára, aminek vannak korlátai. A kevés szereplő egyenes úton hozza a szűkös gépparkot is, azaz alig néhány verda közül szemezgethetünk, illetve az optikai modifikáció szintén a licenc okából van szűk keretek közé szorítva. Ebből is látszik, a fejlesztők a belsős piacra szánták a játékot, csak az olyan vásárlóknak, akik nem a hiányosságokat keresik, hanem a hasonlóságot a mangafüzetekkel/sorozattal, amiken egy generáció felnőtt. Mindennek ellenére a Wangan Midnight nem rossz játék, csak egyedi, ha úgy tetszik, keletiesen elvont, de ezt akár művészinek is titulálhatnánk.

Az Ínyencségek a Távol-Keletről második részében egy olyan játékról lesz szó, amit a Japánok leginkább a játéktermi hangulata okán preferálnak, a népszerűségét méltán példázza, hogy mangafüzetek, mozi, mangasorozat, sőt még kártyajáték is készült belőle.Tartsatok velünk!