[Könyvkritika] Warhammer 40 000: Kétfejű Sas

Bár sokat hallottam már a Warhammer 40 000 könyvekről, még egyhez sem volt szerencsém egészen addig, amíg nem került a kezembe a Kétfejű Sas. A szintén Dan Abnett által jegyzett Gaunt Szellemei regénysorozat mellékágának tekinthető könyvben a főszerep újfent a névtelen hősökön van, akik reménytelen harcot folytatnak az Ellenséggel, azaz a Káosz erőivel. A főszerepet ezúttal a Phantine XX-as egyik elit osztaga, az Umbrák kapták, akik az Enothis nevű bolygóra érkezve próbálják meg feltartóztatni a levegőben a Káosz seregeit, így fedezve a helyi szárazföldi erők visszavonulását.

A könyv története dióhéjban ennyi, igazán nagy csavarok nincsenek benne, ellenben rengeteg szereplőt helyez fókuszpontba, érzésem szerint néha feleslegesen. A főszereplő mindenképpen Bree Jagdea, az Umbra parancsnoka, illetve az osztag újonca, Vander Marquall és egy bombázó kapitánya, Oskar Viltry. Ezzel így nem is lenne gond, ha nem ugranánk néha át Enric Darrow kadétra, August Kaminsky teherautó sofőrre vagy a Káosz elitpilótájára, Khrel Kas Obarkonra.

Bár Darrow és Kaminsky később fontosabb szerepet is vállalnak, sajnos addig nem tesznek olyat, ami miatt központi karakterré kellene válniuk egy-egy fejezet erejéig, ezzel kizökkentve az olvasót a főszereplő trió történetéből, miközben róluk semmi érdekes nem derül ki, semmit sem tesznek a történethez, és olykor nagyon hosszú időre eltűnnek a cselekményből. Obarkont meg aztán végképp felesleges volt három egész fejezet kedvéért fókuszkarakterré tenni, mert semmit nem ad hozzá a figurához, se a Káosz erőihez, se semmihez. Abnett ezeket a szereplőket nyugodtan kezelhette volna mellékszereplőként, akik nem kapnak nézőpont-fejezetet, a történetben betöltött szerepüket úgy is elláthatták volna.

Szerencsére ez a legnagyobb gyengesége a Kétfejű Sasnak, és valószínűleg ez sem lesz zavaró az olvasók javának, hiszen gyorsan túl lehet esni eme fejezeteken, ráadásul még ezekben is vissza-visszatérünk a végelláthatatlan légi csatákat vívó Jagdeáékra.

Az ütközetek nagyon szépen megírtak, remekül idézi meg a második világháborús romantikus, lovagias légi párbajait. Bár a feszültséget azért el-elveszti azáltal, hogy az Umbra pilótáknak csak egy részét ismerhetjük meg igazán, így a veszteségek egy ideig inkább jelentéktelen gyalogáldozatnak tűnnek. Viszont amikor a bemutatott szereplők kezdenek el hullani az égről, na, akkor már ezen a téren sincs baj, hiszen nem tudhatjuk, hogy a következő összecsapásban ki fog elhalálozni. Szerencsére Abnett nem rest feláldozni egy-egy karaktert, ezzel is mélyítve a háború keserűségét, ugyanakkor mások szemén át képes fenntartani a reményt, így műve nem válik érfelvágósan sötétté.

Összességében a Kétfejű Sas nagyon jó szórakozás. Nem túl vaskos történetét remekül kompenzálja izgalmas cselekménye, a parázs légi csaták és a három főszereplő, akikért lehet izgulni. A világot nem váltja meg, de ha szeretted a Gaunt Szellemei-sorozatot, érzésem szerint ezt is fogod, és ha újonc vagy a Warhammer 40 000 regényekben, mint én, akkor ez egy remek könyv lehet a becsatlakozásra, mivel önálló spin-offként nem kell hozzá semmiféle előismeret, hogy megértsd.

A regényért köszönet a Tuan kiadónak.