Az Age of Empires a valós idejű stratégiai játékok aranykorának egyik legendás címeként írta be magát a játéktörténelembe, amit bizony nem sok elsőjátékos stúdió mondhat el magáról. Az Ensemble Studiosnak nemcsak, hogy sikerült a bravúr, de újra és újra megismételték a további részekkel, ide értve a történelmi hátteret mitológiára cserélő Age of Mythology-t is. Az Age of Empires-t a kor főleg fantasy és sci-fi témájú, valós idejű stratégiái közül az emberi történelemben gyökerező környezet emelte ki. A játék során a kőkorszaktól a vaskorig terelgetjük választott népünket a tizenkét különböző, építészeti stílusuk szerint négy főbb csoportba osztott civilizáció közül.
Az aranykor
A fejlesztés „Dawn of Man” kódnéven futott, és saját motor is készült hozzá – ez volt a Genie, mely részről részre alapos ráncfelvarráson esett át, és később a Star Wars: Galactic Battlegrounds alapjául is szolgált. Az Age of Empires minden porcikáján érezni a téma iránti elkötelezettséget, és fejlesztése során természetesen a történelmi háttér kutatására is jelentős energiát fordítottak. Mindezt amellett, hogy szem előtt tartották a dizájner, Bruce Shelley szemléletmódját, azaz sosem mentek a kelleténél mélyebbre. Az elképzelés mögött az a koncepció állt, hogy a játékosok szórakoztatása a cél, „nem pedig a dizájneré vagy a kutatóké”. A zenei anyag megalkotásában is hasonló szemléletmód uralkodott, Stephen és David Rippy, valamint Kevin McMullan együttműködésében a megidézett korszak és nép hangszerei szólalnak meg, részben hagyományos, részben modernebb dallamokkal.
Szintén komoly munkát fektettek a játék mesterséges intelligenciájának fejlesztésébe, amely – máig ritkaságszámba menő módon – nem különféle csalásokkal (ingyen pénzzel, erősebb egységekkel) nyer, hanem a játékossal egyező feltételek szerint játszik. Az e téren tett igyekezet ellenére kissé ironikus, hogy mégis ez lett az egyik legtöbbet kritizált része a játéknak, az egységek teljességgel botrányos útkeresése mellett. És ki ne emlékezne a papra, akinek ikonikus „wololo!” csatakiáltása időről időre azóta is újra feltűnik, és az egyik legöregebb mémként kering az interneten. Vagy a chatbe beírt „bigdaddy” csalás-kód begépelésére megjelenő 1995 Chevrolet Camaro Z28-ra, ami a tetejére szerelt rakétavetővel gyakorlatilag bármit egy lövésre képes volt elintézni. Ez utóbbi a második részre Shelby Cobra lett, gépfegyverekkel felszerelve, és a paphoz hasonlóan „mémesítette” a második részt.
Tündöklés és bukás
Az Age of Empires októberi megjelenése utáni hónapokban világszerte a tízes toplistán tanyázott, 1997 végére mintegy 650 ezer eladott példánnyal büszkélkedhetett, ezzel az év legjobban teljesítő stratégiai játékává vált. Azóta már több mint három millió példányban talált gazdára. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy ne lettek volna körülötte problémák szép számmal. A kiadóként funkcionáló Microsoft nem igazán rendelkezett konkrét tervvel a játék javítófoltjainak kibocsátásával és terjesztésével kapcsolatban, az első patchre mintegy 11 (!) hónapot kellett várni. Hasonlóképpen a nyolc játékost foglalkoztató multiplayert is ellepték a bugokat és egyéb hiányosságokat kihasználó csalók, és csak az ígéret maradt, hogy a következő felvonásra kidolgozzák a patchelés rendszerét. A Microsoft mégis mielőbbi folytatást várt, előtte azonban időre volt szükség, hogy gyökerénél kezeljék az MI problémáit, és magát a játékmotort is. Erre az 1998-ban megjelent kiegészítő, a Rise of Rome tökéletes volt, gyorsan és könnyen megalkotható lett, míg a háttérben alaposan átalakították a játék lelkét, a Genie-t.
Az Age of Empires-t annak idején a Warcraft II és a Civilization szerelemgyermekeként jellemezték, és lássuk be, ez a hasonlat a mai napig megállja a helyét. Persze a későbbiek során sokat fejlődött, a különböző népek egyre eltérőbbek, aszimmetrikusabbak lettek, már nemcsak egységeikben különböztek egymástól. A sikereket látva a Microsoft 2001-ben a teljes stúdió akvizíciója mellett döntött, ám a sikersorozat szépen lassan az enyészeté lett: az Ensemble Studios 2008-ban, a Halo Wars kiadása után nem sokkal lehúzta a rolót. A lezárás okára különösebb indoklást nem kaptunk, leszámítva egy levelet, melyben egyszerűen közlik az alkalmazottakkal, hogy „itt végeztetek”. De talán nem a valóságtól elrugaszkodott elképzelés hogy a Microsoft Gaming fókuszában akkortájt az Xbox 360 állt, ebbe a portfólióba pedig nem nagyon fért bele egy PC-exkluzív stratégiai játék, ami nem hoz akkora hasznot (a befektetés arányában, legalábbis), mint más, jóval népszerűbb műfajok.
A stratégiai játékok aranykora lehet, hogy elmúlt, de ki nem haltak: az Age of Empires-trilógia azóta teljes ráncfelvarrást kapott, a negyedik rész pedig már más fejlesztővel, de szintén megjelent. És utóbbi ugyan nem forradalmasította a stratégiai játékok piacát, de egy aktív játékosközösséget tudhat magáénak, konkrét bevételi mérleg híján is talán sikeresnek mondható. Hogy megváltoztatja-e a kiadói hozzáállást vagy sem, annak csak az idő a megmondhatója, de reméljük, hogy nem kell újabb 25 éves születésnapot ünnepelnünk a folytatáshoz.
