A 2018-as Bloodborne a FromSoftware másik nagy mesterműve a Souls-széria mellett, és bizony nem véletlen, hogy a csapat által teremtett soulsborne műfaj nem a soulsnioh vagy remnantsouls nevet kapta a keresztségben. Yharnam városa és a lovecrafti kozmikus horror különleges megjelenítése a megszokottnál offenzívebb játékmenettel egy végletekig csiszolt gyémántot eredményezett, aminek értékét a tökéletes pályafelépítés növelte a különböző titkok mellet. Hogy a játék a mai napig nem kapott folytatást, sőt még csak másik platformra sem portolták, az mindenképpen meglepő, az viszont már kevésbé, hogy a korábban bemutatott kártyajáték után Eric M. Lang és a CMON egyaránt meglátta a lehetőséget egy komolyabb, nagyobb társasjáték kiadásában.

Bloodborne: The Board Game

  • Partner: Asmodee UK
  • Kiadó: CMON 
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kooperatív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 45-75 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2,91/5
  • Ára: Itthon közel 27 000 forintért kapható

Yharnam rothadó városát a rontás pusztította el, mi megmagyarázhatatlanul ette be magát a falak és a lakók közé. A környéket már csak a szörnyetegek és a vadászok járják – utóbbiak bőrébe bújnak azok, akik akár a videójátéknak, akár a magyarul is megjelent kártyajátéknak, akár pedig a The Board Game-nek állnak neki. Ezek a vadászok nem halhatatlanok ugyan, de minden eszközük megvan ahhoz, hogy helyt álljanak az életükre törő, brutális lényekkel szemben, ráadásul, ha a fejlesztési lehetőségekkel is ügyesen élnek, pláne megdolgozhatják ellenfeleiket, talán még a missziók végére is eljuthatnak.

Kampányoljunk!

Mert természetesen küldetéseket kapunk, hiszen a CMON nagy, asztali játéka a kampányra épít, amiből egyből négyet is kapunk, ezeken végigjutva fejezhetjük be az alapvetően kooperatív “dungeon crawlert”. Az idézőjel mindössze azért lehetséges, mert nem kazamatákban, barlangok mélyén pusztítunk és fedezzük fel a helyszínt, hanem utcákon, sírkertekben, épületekben és tereken járva. Indításnál, ha a kampányt kiválasztottuk, megkapjuk a megnevezett és általános tereptáblák számát, aztán a központi területről haladva, egy halomból véletlenszerűen húzva épül fel a játéktér. A játékosok (szóló mód esetén a játékos) pedig a saját táblájukat, karakterüket és fegyverüket, illetve egy alap kártyapaklit használva, főbb és mellékes missziókat teljesítve indulnak meg a megszabott típusú és számú, de random előkerülő ellenfelek ellen.

Saját körben a vadászok felfedezik a helyszíneket, összeszedik az esetlegesen található, tokenek által jelzett felszerelést (amit aztán egy kártyapakliból húzva valósítanak meg ténylegesen), illetve megküzdhetnek a kószáló szörnyetegekkel is. Amikor ugyanis olyan tábla kerül a terepre, amihez ellenfél is tartozik, akkor megjelennek utóbbiak is, onnantól pedig a vadászok kártyáit nemcsak közlekedésre, egyszerűbb cselekvésre használhatjuk, de a támadásra is. Természetesen ellenlábasaink sem hagyják magukat, a saját körükben mozoghatnak és sebezhetnek, így a megszokott adok-kapok alakul ki, ami vagy a Hunt Board úgynevezett Hunt Trackjének betöltésével, vereséggel fejeződik be, vagy győzelemmel, ha sikerül teljesíteni a kampány fő misszióját.  

A missziók egy adott sorrendben összeállított kártyapakliból jönnek, legyen szó mellékes küldetésekről vagy olyanokról, amik a cél felé terelik hőseinket, ha pedig a feltételek teljesülnek, a kártyán lévő infók alapján lehet továbbhaladni a finálé felé. Ilyenkor kaphatunk akár extra kártyákat is, sőt betérthetünk a videójátékosok számára már ismert Hunter’s Dreambe, ahol a legyőzött ellenfelek után kapott Blood Echo tokenekkel fejlesztéseket vehetünk. Így erősítjük karakterünk, új lapokkal gazdagodva, közben fegyverünket is egyre hatásosabb formába hozva. Akár menthetünk is a kampányok között, illetve van a Hunt Tracknek egy extra funkciója, a Reset Pointokkal, amikor a sima ellenfelek és cuccok visszakerülnek a helyükre.

Vérbeli feldolgozás

Bár a Bloodborne: The Board Game alapjai a megszokott, kooperatív dungeon crawlerekre emlékeztetnek, azért vannak olyan remek pontjai, amik kicsit belenyúlnak az ismert receptbe. Jó a kártyalapok, avagy a missziók által nyújtott történetvezetés, aminél nem mindig a harc kerül az előtérbe, de azért aki ismeri a videójátékot, az nagyjából tudja, hogy ezen a téren mire számíthat. A Bloodborne ugyanis itt sem könnyű, de mindent megad ahhoz, hogy a játékosok érvényesülhessenek. Persze részben a szerencsén is múlik, hogy milyen a lapjárás, de ügyesen és megfontoltan, leginkább pedig összedolgozva haladva előre nem olyan megterhelő legyőzni az ellenfelet.

Mindehhez a dizájn és a látvány tökéletesen passzol, a kártyákon, karaktereken egy az egyben a videójáték köszön vissza, ami lényegében érthető és logikus döntés. Itt a történet is jobban érthető/élvezhető, mint a kártyajátéknál, ami azért ilyen téren nem remekelt, a minik pedig megadják azt a pluszt, amiért készültek. A tereptáblákon kifejezetten jól mutatnak, bár a kialakuló térkép a játékostáblákkal és a Hunt Boarddal azért meglehetősen sok helyet foglal, erre nem árt felkészülni. Természetesen van egy rakás kiegészítő, amik a videójáték további helyszíneit és szörnyeit hozzák játékba, ezeket egy rajongó esélyesen ugyanúgy beszerzi, ahogy magát a társast. A Bloodborne: The Board Game mindenképpen a fanoknak szól, de aki a FromSoftware játékaiban nem olyan ügyes, az is bátran próbálkozhat az asztali változattal, hiszen itt talán kevesebb frusztráció éri, mint a digitális verziónál. Nem kiemelkedő, de jó, ajánlott darab, ami nem mindenkinek, inkább a téma és a műfaj kedvelőinek szól. 

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Asmodee UK-nek!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát