Azt hiszem, keresve sem találnék a PC Guru olvasói között olyat, akinek ne csengene ismerősen a Capcom klasszikus videójátékának címe. A széria 1996-ban indult világhódító útjára, az Alone in the Dark után újradefiniálva a túlélőhorror fogalmát. Megannyi folytatást és filmes feldolgozást megélt már, s bár igencsak hullámzó minőség jellemezte, annyira egyik alkotója sem tudott mellényúlni, hogy végleg kikopjon a gamer társadalom kollektív emlékezetből. Most azonban tegyük félre konzoljainkat, üljük körbe az asztalt, és vessünk egy pillantást a Steamforged Games társasjátékára, a Resident Evil 2: The Borad Game-re.
Resident Evil 2: The Board Game
- Kiadó: Steamforged Games
- Partner: Asmodee UK
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: átlagosan 90-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,38/5
- Ára: a kiadó honlapján 79,99 GBP, nagyjából 32 200 forint
A társas a Resident Evil 2 történetét igyekszik elmesélni nekünk, egészen az érkezéstől a földalatti laboratóriumból történő szökésig. A gyakorlópályával együtt ehhez kilenc jelenetet kell végigjátszanunk, amik meglepően jól ültetik át a sztorit az asztalra. Ha kiválasztottuk karaktereinket, az adott pályaelemekből felépítjük a játékteret, lehelyezzük a tokeneket és zombikat, elérhető közelségbe tesszük az adott pályához szükséges paklikat, és már kezdődhet is a kaland.
Raccoon City borzalmai
Négy különböző karakter közül választhatunk a játék elején: Leon S. Kennedy és Claire Redfield, valamint Ada Wong és Robert Kendo áll rendelkezésre. Ha már a karaktereknél tartunk, nyugodt szívvel állíthatom, hogy a játék egyik legerősebb pontját a miniatűrök jelentik. Mind a protagonisták, mind a várost ellepő szörnyek viszonylag részletesen kidolgozott kis figurákat kaptak. Mindemellett kiemelném, hogy minden kiegészítő hűen tükrözi az alapanyag szellemiségét. A kártyákról a játékból jól ismert tárgyak köszönnek vissza, legyen szó fegyverekről, díszes kulcsokról vagy éppen a különböző színű növényekről.
Egy játékos a körében három fázison megy keresztül. Az akciófázissal (Action Phase) kezd, amiben karaktere négy akciót hajthat végre az alábbiak közül: mozgás, támadás, ajtónyitás/zárás, keresés, csere és tárgyhasználat. Eddig semmi újdonság nincs, ezek a hasonló játékokat kedvelők körében ismerősek lehetnek. Azonban van egy kis csavar, ugyanis maguknak a szörnyeknek igazából nincs saját fázisuk. Amint a játékos letudja mind a négy cselekedetét, a vele egy térben vagy nyitott ajtóval kapcsolódó térben elhelyezkedő zombik reagálnak rá, elindulnak felé vagy megtámadják az adott karaktert. Ezt nevezzük reakciófázisnak (Reaction Phase). Hovatovább, egyes akcióink önmagukban cselekvésre ösztönzik az előhalott hordákat, így például, ha elsütünk egy fegyvert, a körülöttünk lévő rémek azonnal reagálnak rá. Nagyon tetszik ez a megközelítése a dolognak. Nem egy fázisban tudjuk le a zombik cselekedeteit, az adott körben, hanem minden játékosra külön reagálnak, így többször is cselekednek egy kör alatt. Ez a megoldás sokkal intenzívebbé teszi a játékmenetet.
Ha ezt a fázist is túléltük, nincs más dolgunk, mint húzni egy feszültségkártyát (Tension card). Minden körünket a feszültségfázissal (Tension Phase) fejezzük be, ezzel egy kis plusz izgalmat csempészve a játékba. Ezek a kártyák három különböző színnel vannak megjelölve: zöld, sárga és vörös. Ezek különböző nehézségű kihívások elé állítanak minket. Amint ezzel is megvagyunk, a következő játékos már kezdheti is a saját körét.
Egy a sztori
Mivel a játék egy történetet mesél el, adott egy forgatókönyv (Scenario Book), ami minden pálya esetén részletes instrukciókkal lát el minket az aktuális jelenet céljáról, a speciális szabályairól stb. A szabályok aszerint is módosulnak, hogy egyedül vagy éppen csapatban vágunk-e neki a kalandnak. Minden szinten más dolgot kell teljesítenünk, itt az egyszerű kulcskereséstől, egy bazi nagy szörny likvidálásáig több dolog is előfordulhat. Minden szint adott tárgyakkal és kártyákkal dolgozik. A készítők ezt ügyesen oldották meg, nagyon jól válogatták meg az egyes pályához tartozó szörnyeket és lapokat, érezhető, ahogy küldetésről küldetésre egyre nagyobb kihívás elé állítanak minket. A második szinttől kezdve például már minden szoba felfedezését kockadobással kezdjük, és az eredmény függvényében több dolog is történhet velünk. Vagy a harmadik pályától például automatikusan elveszítjük a játékot, ha a feszültségpakli elfogy, egészen addig csak újra kell keverni.
A játékban öt különböző ellenféllel találkozhatunk, s ezek két csoportba oszthatók. Bármelyik pályán találkozhatsz az alap zombival. Emellett nem maradhattak ki a széria, mondhatni védjegyévé vált zombikutyák sem, valamint itt vannak a vak, de annál vérszomjasabb lickerek is. Ezek mellett pedig van két "Boss", akik adott küldetésekkor tűnnek csak fel. Ebből az egyik a csatornákban mászkáló G-mutant névre hallgató rettenet, a másik pedig maga a fertőzött William Birkin. Ezekre a szörnyekre harc esetén más szabályok vonatkoznak, mondhatni egyfajta főellenségként funkcionálnak.
A szörnyekkel való találkozás során elkerülhetjük vagy meg is támadhatjuk őket. Minden esetben kockadobás segítségével dől el, hogy sikerrel jártunk-e. Tanácsos, hogy ne lövöldözzünk túl sokat, ugyanis amellett, hogy vonzzuk a szörnyeket, töltényeink száma is véges, és hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy egyetlen darab késsel a kezünkben állunk szemben a fertőzöttek hordájával. Közel engedni őket pedig nem jó ötlet. Töltényeink számontartására egyébként baromi menő számlálókat kapunk, ez az egyik kedvenc kiegészítőm a dobozban.
Ha negatívumot kell említenem, nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a játék helyenként nagyon sötét. Főleg az ajtó-tokeneknél van jelen ez a probléma, de a pálya elemeinek a grafikái sem mindig élvezhetőek. Ez a sötétség a kicsit rosszabb fényviszonyok között bizony komolyan ronthat a játékélményen.
Összességében azonban úgy érzem, hogy a Resident Evil 2: The Board Game-et sikerült eltalálni. Minden eleméből sugárzik, hogy a készítők maguk is a játék rajongói, legyen szó az életjelző panelről vagy akármelyik kártyalapról, mindegyikben ott van az, ami a végeredményt hamisíthatatlan Resident Evil-társassá teszi. Gyorsan elsajátítható szabályok és intenzív játékmenet jellemzi, mindemellett a taktika kifejezetten fontos szerepet kap. 1-4 játékos részére készült, de úgy gondolom, hogy igazi erejét két játékos esetén mutatja meg. Teret enged annak, hogy összedolgozva, együttes erővel oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. Megemlíteném, hogy az alapjátékhoz tizenkét kiegészítő is tartozik, olyan kecsegtető címekkel, mint Giant Alligator expansion vagy éppen Survival Horror expansion. Magam részéről esélyesek látom, hogy beszerezzek néhányat. A társast nyugodt szívvel ajánlom a sorozat és a horror szerelmeseinek, nálam biztos, hogy még jó párszor az asztalra fog kerülni.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Asmodee UK-nek!)
