Lehet, hogy elfogyott a cucc, amit a Robbanó Cicákat és a Bears vs. Babiest is jegyző csapat szívott vagy lőtt magának. Vagy csak nagyon hozzászoktak. Mert ezúttal az abszurd és meghökkentő helyett egy fokkal (de nem naggyal) komolyabban vehető játékkal álltak elő a Bájos Kis Bestiák képében. A kártyák maradtak, az őrület ment, helyette inkább csak a cukiság maradt – mármint a kártyákon, mert ha győzelemre áhítozunk, az egymással való kitolás művészetét itt is magas szinten kell űzni. Na meg egy csipet szerencse sem árt hozzá.
Bájos Kis Bestiák
- Hazai partner/kiadó: Reflexshop
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 15-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 1,63/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 6 990 forint
A Bájos Kis Bestiák története – ha egyáltalán költhetünk hozzá ilyesmit – kimerül abban, hogy a ki tudja, hány szögletű konkáverdő hősies lakói azon versengenek, hogy ki tudja előbb legyőzni a legtöbb szörnyeteget, vagy a legrugalmasabb csapatot összeállítani. Ezt pedig egy rendkívül pörgős, szórakoztató kártyajáték köntösébe csomagolva tárja elénk, melyben cuki állatokat hívhatunk segítségül a nem-annyira-cuki rémek legyőzéséhez.
A meccs kezdetén mindenki választ magának egy csapatvezért a hat közül, melyek a szerepjátékosoknak már ismerős kasztok közül kerülnek ki: mágus, harcos, bárd, tolvaj, vándor és védelmező. Mindegyikük rendelkezik egy egyedi képességgel, mellyel könnyíthetünk a dolgunkon (főként jobb kockadobást vagy laphúzást adnak), és bár egyik-másik erősebbnek hathat, ez a gyakorlatban korántsem így van. Már csak azért sem, mert a lapjárás erősen befolyásolja, hogy milyen képességek érnek majd a legtöbbet, ahogyan azt is, hogy milyen képességekre tehetünk még szert. Körönként pedig korlátozott számú akciópontból gazdálkodhatunk, a legtöbb cselekedet (kártyahúzás, kijátszás, aktiválás) egy akciópontba kerül, de szörnyeket megtámadni csak kettő elköltésével lehet, már amennyiben megfelelő számú és/vagy fajtájú hőssel rendelkezünk.
Harcra fel
Legfontosabb akcióinkat kockadobások döntik el: hőseink képességeinek aktiválásakor és a szörnyek elleni harcban is szükség van a két hatoldalú kockára, mert csak egy meghatározott célszámot megdobva sikerülhet tervünket végrehajtani. De hogy ne kizárólag a szerencsén múljon minden, módosítókártyákkal erősíthetjük a dobást – vagy éppen gyengíthetjük bárkiét, ezzel keresztülhúzva ellenfeleink számításait, ami persze csak addig mókás, amíg nem velünk történik, ugye. Amit pedig nem kockadobás határoz meg, annál is kikényszeríthető a szerencsejáték a próbatétel-kártyákkal, amiket a hősök, tárgyak és varázslatok kijátszásakor vethetünk be, és a dobásokat itt is módosíthatjuk. Persze meg kell gondolnunk, hogy mi fontos és mi nem, mit akadályozunk, vagy mi kell feltétlenül és most azonnal, mert készleteink végesek, és egy most agyonmódosított dobásra lehet, hogy máskor nagyobb szükség lenne. Ez a dilemma pedig egyre fokozódik, minél többen szállnak be a játékba, és ezzel együtt egyre jobban nő a káosz és a kiszámíthatatlanság. Ez pedig korántsem rossz, sőt egy rendkívül szórakoztató családi- és partijátékká teszi a Bájos Kis Bestiákat.
A huzavona viszont még nagyobb létszám mellett is gyorsan véget ér: elég három szörnyeteget legyőzni vagy hat különböző kasztba tartozó hőst összeszedni valakinek. A rendelkezésünkre álló hősök képességeinek használatával, elátkozott tárgyakkal, aljas varázslatokkal és egy csipet szerencsével pedig megállíthatatlanul lehet menetelni a győzelem felé. A játék egyszerűsége ellenére is meglepően sok szinergiát és kombinációs lehetőséget rejt, és bár nem egy Magic the Gathering, saját fajsúlyában nézve nem lehet rá panasz.
Egyszerű de nagyszerű
Minőség tekintetében egy árva szavunk nem lehet, a kártyák magas minőségű anyagból készültek, a kockák pedig a pöttyöket helyettesítő számokkal könnyen olvashatóak és megidézik a szerepjátékos fílinget. A lapok illusztrációi egységesen jópofák, ízlésesek és minőségiek, akár egy rajzfilmsorozatba is elmennének, a karakterek elnevezései pedig nem egy esetben popkulturális utalást rejtenek. A magyar fordítás kihasználja a nyelvi lehetőségeket, bár az eredeti angol verzióból valószínűleg nem az összes szóvicc jön át, de ez a játék értékéből nem vesz el semmit. A szabálykönyv rém egyszerű: ha esetleg kérdés merül fel, könnyen megtalálhatjuk azt a jól strukturált felépítésben. A lapok szövegezése egyértelművé teszi azok használatát, egyszer sem volt kérdés velük kapcsolatban, bár egy hibát felfedezni véltem: valószínű, hogy a „Csontsárkány” szörnykártya célszámai mellett véletlenül fel lett cserélve a szöveg.
Ugyan alapvetően egy kártyajátékról van szó, mégis jó szívvel merem ajánlani a Bájos kis Bestiákat azoknak is, akiknek nem kifejezett zsánere a zsugázás. Ugyan egy jó adag szerencsére szükségünk lesz – legyen szó akár a lapjárásról, akár a kockadobásokról –, beleszólásunk szinte mindig akad a dolgok kimenetelébe. Éppen csak annyi, hogy a vereségünkért jobban okoljuk saját döntéseinket, vagy ellenfeleink szemét húzásait, semmint Fortuna kegyetlenségét. És ez az én könyvemben egy jól megalkotott játék egyik ismérve, még akkor is, ha – szégyen nem szégyen –, a mai napig nem tudtam egyszer sem nyerni benne, esténként hiába kerül elő rendszeresen egy-két kör erejéig.
