Számos Knizia-játék járt már nálunk, Stephenson Rakétájától egészen a kockadobálós szállítmányozásig, melyek közül, bevallom, számomra az Eldorádó legendája az egyik kedvenc. Tetszik a témája és a látványvilága, a játékmenet pedig nagyjából illeszkedik ehhez, nincs túlbonyolítva, bármikor le lehet elé ülni, hogy jól szórakozzunk. Valami hasonlót vártam a Bálnalovasoktól, csak a vízben, kicsit jobban ráhajtva a lapkagyűjtögetésre, feladatteljesítésre.
Bálnalovasok (Whale Riders)
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,88/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 8990 forint
Az biztos, hogy a vizuális körítés tényleg hasonlóan jó, élettel teli, színes és igényes, már amennyiben a vékonyka, de nem kis méretű dobozt vesszük szemügyre, amiben számos lapka és token található, miközben a karakterek műanyag talpakba állítható kartonfigurák, a játéktábla pedig meglehetősen visszafogott, talán már túl letisztult, egyben a Piatnik családi és gyermekjátékaira emlékeztető darab. Nem baj, a szabályfüzet elejére rajzolt púpos bálna már plusz pont, köszi szépen, innen indul jól az ismerkedés, pláne, hogy nem bálnákra kell vadászni, hanem velük harmóniában élve készülhetünk fel a tél közeledtére, így begyűjtve mindent, amire népünknek csak szüksége lehet.
Verseny a hullámok közt
A játékmenet nagyon egyszerű: a táblán számos kikötő található, ezeken haladunk át a térkép vége felé haladva, majd visszafelé indulva, hogy egészen addig folytassuk ezeket a köröket, míg el nem fogy a starvonalnál álló összes gyöngylapka, amiket az első visszatéréstől kezdve vásárolhatunk meg. Akciónk eközben mindig kettő van a saját körben, ez lehet egy kikötőnyi mozgás, vásárlás az ottani kínálatból, eldobhatunk célkártyát, illetve teljesíthetjük is a kezünkben lévők kívánalmait (ezekből mindig három a kézlimit). Sőt, még pénzt is szerezhetünk, ami igen fontos tényező, hiszen, bár a kikötőkben van 0 értékű lap, azért nem mindegy, mire van éppen szükségünk, milyen feladat teljesítésére állunk rá.
Vásárlásnál ugyanis kipengetjük a kiírt összeget, majd a lapkákat mind lentebb mozgatjuk, hogy a kínálatot aztán a húzózsákból húzva töltsük fel. A csavar az egyszerű bevásárlásban és az “olcsó” helyekben, hogy a zsákba hóviharlapkák is kerülnek, amik nem távolíthatók el, így előbb-utóbb kitöltik a helyeket, hogy végül a drágább mezők maradjanak csak elérhetők. Ha mind a 7 gyöngylapkát sikerült megvenni, vége a játéknak, mindenki összeszámolja a gyöngyeit (ezekből a célkártyákon is van), akinek pedig sikerült a legtöbbet összegyűjteni, az nyert.
Bálnák? Hol?
Kivételesen kezdeném a negatívumokkal, mert van néhány problémám a játékkal. Az egyik, hogy nagyon szép a téma, jók az illusztrációk, de… nem bálnalovasokról van szó? Minthogy a kedvenceim, igazán szerettem volna többet látni a szabályfüzeten lévőn kívül is, de lényegében mindenhol delfinekkel találkozunk, ami nem egészen ugyanaz, mivel a fogasceteket pont a delfinek kivételével nevezik bálnáknak. Mindegy, részletkérdés, inkább csak nekem esett rosszul. Furább, 2021-ben mondhatni, kellemetlenebb, mikor minden be van dobálva a dobozba, ami ezúttal is igaz, de hogy az eredeti kiadónál (gondolom, hogy a Gémklub is az eredeti tervek szerint dolgozik) ki gondolta úgy, hogy a kis tasakokba a legtöbb tokenből mind belefér, azt nem tudom, mert ezek a méretek nagyjából a gyöngy- és a klánlapkákkal egyeznek. Jó, ezt is elengedem… de talpakból is vannak sokkal minőségibb darabok, amik nem harapják szét a figurákat, szóval legalább ebből lehetett volna kicsit jobbat, de legalábbis praktikusabbat pakolni a csomagba. De legalább az árat 10 000 forint alatt sikerült tartani.
A jó hír, hogy bár nem mindenkinél van így, de nálam lényegében a téma is átjött. Nem éreztem úgy, hogy csak rá van öntve valami a mechanikára, bár tény, hogy más versengés, másik világ is kapcsolódhatna a játékmenethez, de ettől függetlenül is működik a tengerre szállós, bálnalovas, gyűjtögetős és felkészülős móka. Mármint delfinlovas. A bónuszlapkák kicsit feldobják a dolgokat a képességekkel és gyorsasággal elérhető feladatokkal, de igazából nem túl mély a játékmenet ahhoz, hogy tizedik alkalommal is ezt vegyük elő fillernek. Kellemes, kezdőket is bevonzó, könnyen tanítható társasjátékról van szó, izgalmas témával, szép dizájnnal, de ez tipikusan az a fajta, ami 4-6 alkalommal jó a családdal, barátokkal, többet viszont már nem annyira kerül elő. Én azon a véleményen vagyok, hogy kell ilyen is, és bár a Bálnalovasok messze nem tökéletes, de azért szerethető játék.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)
