Megmagyarázni meg is tudnak mindent, csak könnyen lehet, hogy rosszul. Én alapjában véve racionalista gondolkodású vagyok, de ha előjönnek olyan dolgok, hogy a világűr végtelen, de tágul, meg hogy minden az Ősmagból lett, hát eléggé úrrá lesz rajtam a szkepticizmus és elkezdek hinni egyfajta felsőbb erőben.

Gpety: Jó, lehet, hogy nem így van, ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy az ilyen paranormális jelenségeket csak akkor lehetne megérteni igazán, ha az ember jobban ismerné a fizikát.
Ami a tankönyvekben van, az még nem minden.
Elvileg a világban minden dolognak megmagyarázhatónak kellene lennie.

Hmmm.... Ilyen könyveket ne olvass, ezek nem tudományos könyvek, hanem kóklerságok. Aki magabiztosan leír olyat, hogy a szellemek frekvenciája magasabb az "élőkénél" az bolond és/vagy kókler. Egyrészt, nem tudja bizonyítani az állítását, másrészt az állítás is értelmetlen, lévén mit ért azalatt, hogy a "mi" testünk frekvenciája? Ez egy értelmetlen dolog. Kb olyan, mintha megpróbálnám most méterben megadni a távolságot az én gondolatom és a szomszéd ház kerítése között...

A szomszéd nem lehetett, lévén mindkét szomszédunk földszintes házban lakik, csak észrevették volna az emeleten, hogy nem jó helyen járnak.
Abban biztos vagyok, hogy nem álmodtam, abban is hogy megfogtam és megráztam a vállát és abban is, hogy a fémpolccal és függönnyel elválassztott átjáron ment keresztül. Nem hiszek a szellemekben, nem is mondom, hogy az volt, egyszerűen nem találok rá magyaráztatot és kész... :fejéthomokbadugósmilely:

Az érdekes ebben az, hogy a kísérteteket nem lehet megfogni, mert a testük frekvenciája magasabb a mieinknél.
Azért nem látjuk őket, mert abban a tartományban helyezkednek el, amit az emberi szem már nem érzékel ~valahol az ultraibolya sugarak tartományában. (ezt egy tudományos könyvben olvastam)
Az ultraibolya sugarak is olyan elektromágneses sugarak, mint a látható fény, vagy a röntgensugarak, de az előbbitől nagyobb, az utóbbitól kisebb a frekvenciájuk.
Mindenesetre hiszek neked, mert előfordulhat, hogy kapcsolatba tudunk lépni velük, vagy meglátjuk őket.

Legelőször az jutott az eszembe, hogy nem lehet, hogy a szomszéd jött át, mert eltévesztette a házszámot?

Velem is előfordult már egy érdekes eset:
Olyan éjféltájban volt, amikor lefekvéshez készülődtem, és kinyitottam az ablakot, hogy szellőztessek.
Kinéztem az ablakon. Az utca teljesen kihalt volt, senkit sem láttam.
Azonban a bokrok alatt egy emberi árnyékot véltem fölfedezni, mintha valaki ott botorkált volna. Az árnyék megindult, elkezdett nyúlni (ahogy távolodott a fényforrástól).
A feje már beért a szomszédos bokor árnyékába, amit a test követett, majd hirtelen eltűnt. Ami furcsa volt az egészben, hogy nem volt lába, és ami még furcsább (vártam, hogy felbukkan az illető), hogy nem láttam senkit.
Az utca teljesen kihalt volt, egy embert sem láttam, hiába néztem körül.
Olyan gyorsan zajlott le az egész, hogy nem értettem, mi történt. Az utcai lámpa végig stabilan világított, sem autó, sem más fényforrás nem okozhatta a jelenséget.
De akkor kinek az árnyékát láttam?
Egy kísértetét?

Ez az eset vagy 15 éve esett meg velem.

Egy este felébredtem, kinyitottam a szemem és egy fehér hálóinges női alak közeledett felém. Azt hittem, hogy a szüleim összebalhéztak valamin és édesnanyám az. Mivel a két szoba egy hatalmas átjáróval van (volt) összekötve, nem is lepődtem meg. Mivel dupla ágyam volt akkor. Az "alak" lefeküdt az ágyra úgy, hogy háttal volt nekem. Megfogtam a vállát, megráztam és megkérdeztem: "Mi a baj anya?". Válasz nem volt, felállt és az átjárón kersztül visszament a másik szobába. Eszembe sem jutott hogy valami különös dolog lenne a háttérben, hisz semmi szellemi nem volt benne, olyan volt az érintése, mint egy igazi embernek. A bökkenő két dologban rejlik. Az egyik, hogy a két szoba közötti átjáróban, ami úgy 2 m hosszú (volt, mert már egy ideje begipszkartonoztam) egy olyan fém polcszerkezet volt, ami az egész téglalap alakot betakarta, szóval azon átmenni lehetetlenség lett volna, a másik pedig az, hogy édesanyám nem veszett össze senkivel, nem is jött át, mint az másnap kiderült. Ja és tuti, hogy nem álmodtam.

http://ghoststories_hun.extra.hu/-ez innen van nem?^^

Ez a sztori akkor történt, amikor kb 10 éves voltam. A nagynénémmel és nagybátyámmal és három unokatestvéremmel éltem, amikor ezt tapasztaltam, amelyik napról még mindig beszélünk a lányokkal.

Egy Renton széli csendes szomszédságban éltünk az USA-ban. A körben elrendezett házak közepén volt egy erdő. Minden gyerek ott lógott az erdőben, erődöket és kis faházakat építettek. Ide menekültünk az otthoni élet elől. Karen volt az unokatestvéreim egyike, és a legjobb haverom. Elválaszthatatlanok voltunk. Minden nap az iskolából hazafelé elkapott, és mondta: "gyerünk az erdőbe". Egy nap, lefelé tartottunk az ösvényen, mélyen az erdőben, amikor Karen hirtelen megállt, és megragadta a karom. "Hallottad?". "Mit hallottam?" Kérdeztem. "Mintha egy nő hívott volna minket". "Talán az anyukád?". "Nem, ő még nincs itthon, és nem ilyen a hangja". "Megijesztesz Karen, hagyd abba!". "Komolyan, nem hallottad?". "Nem, felejtsd el!".

Folytattuk az utat le az ösvényen. Karen még mindig a karomat fogta, haláli fogásban. Tudtam, hogy valami megijesztette, de pontosan mi? Megközelítettük a kedvenc fánkat az erdőben. Ez egy különleges helyünk volt, mert akármikor, amikor Karen-nek és nekem beszélgetésre volt szükségünk, vagy csak egy térre, ide jöttünk a régi juharfára. Valaki egy hintázó kötelet épített ide, tehát elkezdtünk játszani és himbálódzni rajta. Mikor Karen jött, hirtelen a levegőben, sikoltott, és lejött a kötélről. Odafutottam. "Mi a baj?". "Nézd!" és ő lefelé mutatott a bokrokhoz. A szívem szaporán vert és hirtelen elgyengült a térdem. Egy nő állt a távolban, hosszú kék ruhában és a bőre parázslóan fehér volt. A nő ránk mutatott. Karen és én mindketten horrorisztikusan ragadtuk egymást. Nagyon meg voltunk ijedve, alig tudtunk mozogni. A nő elindult felénk, közben a kezével felénk nyúlt. Karen sikított és abban a pillanatban mindketten visszanyertük az erőnket és elkezdtünk futni a fenébe, anélkül, hogy hátranéztünk volna.

Hónapokkal azután Karen és én a "Kék hölgyről" beszéltünk és sosem mentünk a régi fához egyedül!" ez szerintem baromság de nem tom.

Ez jobb

Nekem is tetszik a történet, csak megemlítettem, hogy nem igaz, nem kell feltétlen igaz történeteket írni.

akkor bocs, nem tudtam, hogy igaz-e vagy sem, nem láttam a sorozatot, csak hallottam a történetről, de attól még jópofa

http://www.paci.hu/forum/index.php?showtopic=940&st=80 itt vannak történetek majdnem elolvastam az összeset.Ezek nem tom hogy igazak-e de kicsit szar lett a közérzetem ettől

Ez volt az Állítólag című sorozatban, és bebizonyították, hogy valójában nem esett meg. Kicsit OFF, de azért leírtam.

Nem tom talán a franciáknál történt- hatalmas erdőtűz volt, nem bírtak a lángokkal, ezért bevetették a helikoptereket-a közelben volt a tenger, ezért célszerűnek találták ha onnan szállítják a vízet, mindaddig jól ment a dolog, amíg a tartályba bele nem került egy búvár ....gondolom kitaláljátok mi lett szegénnyel....

De át vertél laszlo skullman ez kemény be...ok

Én csak vicceltem Fogalmam sincs hogy van-e hasonló topic. Szerintem jó ötlet.

ok bocsi töröljétek

Már van ilyen topic Remélem ez elég rémisztő volt