Az Artifact végtelenül komplex, ami nem csoda, hiszen tervezője az a Richard Garfield volt, akinek a Magic: The Gatheringet is köszönhetjük. Egy parti alkalmával egyszerre három táblán játszunk, a cél pedig az, hogy kettőt elpusztítsunk az ellenfél térfelén álló három toronyból, vagy bedöntsük az Ancientöt, ami szintén egy épület. Ehhez hősökre lesz szükségünk, paklinként ötre, akiket magunk rakhatunk le. Erősségüket a színük mutatja meg: a piros és zöld lapok a sebző hősök, a kékek és feketék pedig mágiahasználók. A színek azért is nagy jelentőséggel bírnak, mert ezek alapján rakhatjuk le a lény- vagy varázslapokat; például arra a táblára, ahova zöld hőst tettél, csak zöld kártyákat pakolhatsz le, ha pedig egyetlen hős sem található az adott területen, akkor kénytelen vagy passzolni. Akkor térünk át a következő táblára, amikor mindkét játékos passzol. Ilyenkor az egymással szembe álló lények összecsapnak, ha pedig nincs ellenséges haderő, akkor a cél-építményt támadják.

A creepek (minionok) és varázslatok mellett két újfajta lappaltípussal is találkozunk. A környezeti effektek az adott tábla tornyát ruházzák fel képességekkel. Ilyen bónusz lehet egy körönkét sebző ágyú, vagy egy áldás, ami extra manát ad. Ahogy a Hearthstone esetében, úgy itt is manára van szükség a kártyák lehívásához, ez alól kivételt képeznek a tárgylapok, amiket a creepek és hősök megölése után szerzett aranyból vásárolhatunk. Így páncélokkal és fegyverekkel szerelhetjük fel a hőseinket, de akadnak „fogyasztható” tárgyak is, mint amilyen a teleport tekercs, amit kijátszva levehetjük egy hősünket a tábláról.

Az Artifact időnként bizony nevetségesen komplikált játék. Például nem ejtettünk szót arról, hogy a sebzésnek különböző fajtái vannak, és hogy a felszerelésen belül is akadnak olyanok, amik képességgel bírnak, de hagyjunk valami felfedezni valót azoknak, akik el akarnak veszni a rejtelmeiben. Nekik pedig szeretnénk némi intelemmel szolgálni.

FIZESS, HOGY FIZETHESS

A megjelenés első hetében több mint 6 millió Artifact kártya kelt el a Steam Piactéren. Miért? Mert az Artifactben nem lehet kártyát craftolni, egyedül újrahasznosítani tudod a lapjaidat, hogy jegyeket készíts. A belépővel egy torna-formátumú maratonon indulsz, ahol újabb jegyeket és kártyapakkokat nyerhetsz, vagy elvesztheted a belépőt, amiért már fizettél. Tegyük fel, hogy be akarsz szerezni egy kártyát, mondjuk egy Axe-ot. Vagy Fortunára bízod magad, és kipörgötted a lootbox… izé, kártyapakkból, vagy megvásárlod a Piactérről, ahol ez a lap többet ér, mint maga a játék. Plusz az árak folyamatosan emelkednek, mert az új játékosok azonnal hozzá akarnak jutni a legütősebb lapokhoz. Új kártyákra mindenképpen szükség van ahhoz, hogy tisztességes paklit rittyentsünk magunknak. Nem baj, legalább a keresztpromóció működik. A Valve már bejelentette, hogy érkeznek az Artifact hősei a Dota 2-be, és az sem véletlen, hogy a mobából kikerült a Ring of Aquila nevű tárgy, közben pedig felfedték a Shield of Aquila kártyát.

Mindezeket látva a játékos jogosan érezheti magát kínosan, amiért már azelőtt a zsebében turkálnak, hogy játszani kezdett volna. Szóval, aki artifactezni akar, az alaposan gondolja át a vásárlást, mert ehhez a játékhoz elhivatottság kell. Azt sajnos még nem tudom megmondani, hogy a végén kifizetődik-e a temérdek beleölt óra és pénz, de kétségkívül állítható, hogy a program alapjaiban véve remek szórakozást nyújt, csak nem azoknak, akik gyorsan lejátszható, laza partikra vágynak.