Rendszeres olvasóink egy hónappal ezelőtt már találkozhattak jelenlegi tesztalanyunkkal, nemrég ugyanis már futottam egy kört az Ary and the Secret of Seasons majdnem kész verziójával. És bár akkor is látszódott már, hogy minőség tekintetében nem szabad komoly elvárásokat támasztani, bíztam abban, hogy az eXiin felfedezős akció-platformere egy hiánypótló darab lehet a PS2-érát megidéző hangulatával és felépítésével. Hogy ez végül sikerült-e neki? Nos, a szomorú helyzet az, hogy erről majdhogynem felesleges beszélni, az az ominózus előzetes ugyanis – mint most már kénytelen voltam belátni – nagyon-nagyon messze volt a „majdnem kész verzió”-tól. Méghozzá azért, mert az Ary and the Secret of Seasons végleges, kereskedelmi forgalomban kapható kiadása egész egyszerűen nem egy kész termék, ami mindent felülíró erőként nyomja el a játék minden egyes potenciális pozitívumát.

Meg kell hagyni, hogy a fejlesztők és a kiadó Modus Games jó érzékkel ollózták össze az Ary preview verzióját, az abban végigjátszott bevezető szakasz, illetve az utolsó hosszabb dungeon és az ahhoz kapcsolódó mozgalmas főellenfélharc ugyanis viszonylag sokat elfedett a Secret of Seasons bajaiból. Pedig jó sok van belőlük – annyi, hogy nem is igazán tudom, hol kezdjem. A játék általános teljesítménye például borzasztó: hiába van nekünk itt egy szép, színes világunk, az atmoszférába folyamatosan belerondítanak a technikai gyengeségek. Az Ary sajnos nagyon rosszul fut, komoly framerate-problémákkal, állandó screen tearinggel, és ez még csak a jéghegy csúcsa, nemcsak a megjelenítés problémás ugyanis, hanem a grafikai elemek is gyönyörűen felvonultatják szinte az összes lehetséges hibát. Van itt minden, az állandó clippingtől kezdve az eltűnő textúrákon, semmiben lebegő karaktereken és tereptárgyakon keresztül egészen az orrunk előtt felbukkanó növényzetig és épületekig. Ráadásul nemcsak a sokkolóan súlyos pop-up jelenség repít vissza bennünket a PS1-es évekbe (igen, sokszor még az említett PS2-es színvonalat sem sikerül hozni), hanem a látótávolság is, néhol ugyanis olyan közelségben húzza előttünk a mesterséges ködöt a játék, amilyet minden túlzás nélkül tényleg az ezredforduló környékén láttam utoljára. Ja, és ha a képek alapján esetleg nem lenne egyértelmű: mindezt erősen visszafogott grafikai színvonal mellett produkálja a Secret of Seasons, így igazán semmi nem indokolja ezeket a súlyos hibákat.

A sor itt sajnos még közel sem ér véget, ugyanis még rengeteg egyéb dolog zökkentett ki a végigjátszás során. A legsúlyosabb egy mentési bug volt, aminek hála nem elég, hogy újra kellett indítanom a játékot, de buktam félórányi előrehaladást is, amitől még mélyebben elnyelt a depresszió örvénye. De a mellékküldetések között is belefutottam olyanba, ami „beakadt”, amin csak azért nem húztam fel magam, mert másnál olyan is előfordult, hogy a komplett játékot újra kellett kezdenie, így tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam. Nagy kedvencem (az idézőjeleket engedelmetekkel nem teszem ki mindenhova, a legtöbb helyre nyugodtan odaképzelhetitek) volt a térkép is, ami amellett, hogy szinte használhatatlan, a már felvett és teljesített dolgokat sem mindig halványítja el, így aztán ember legyen a talpán, aki kiigazodik azon, hogyan áll a mellékes teendőkkel. De hasonlóan amatőr a HUD és a menü megvalósítása: a folyamatosan, majdnem a képernyő közepére kiírt feladatok például, azt hittem, hogy csak a preview verziónál lesznek ott, de megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem, ezt (is) tényleg komolyan gondolták. Sajnos valóban nincs mit szépíteni: az Ary összességében nem olyan benyomást kelt, mint aminek jól jött volna még pár hónap, hanem épp ellenkezőleg, olyat, mint ami alig pár hónapja készül. Márpedig nagyon nem ez a helyzet, hiszen már 2017-ben is bőszen mutogatták.

Ha teszünk két lépést hátra, és megvizsgáljuk az eXiin alkotását játékdizájn szempontból is, akkor sajnos rá fogunk jönni, hogy mindez – a hosszú fejlesztési idő ellenére is erősen félkész érzet – egyáltalán nem véletlen: a szomorú igazság az, hogy ez egy tehetségtelen csapat műve, az Ary ugyanis tele van látványos tervezési hibákkal. Azt már említettem, hogy a felfedezést a meglehetősen gagyi térkép erősen megnehezíti (a dungeonöknél pedig nincs is, KIVÉVE az elsőt – nyugi, én sem értem), de sajnos a harcon felül még a logikai részek is problémásak. Azt már az előzetesben is említettem, hogy az összecsapások fájóan egyszerűek és egysíkúak, méghozzá nagyon lomha irányítással megspékelve, de ami ennél is sokkolóbb, hogy szó szerint semmi értelmük. Az ellenfelek folyamatosan újratermelődnek, úgyhogy kényelmi funkció nincs, mint ahogy arany, loot vagy bármi hasonló sem jár a lecsapkodott hiénák után, így ahol csak lehet, el kell futni a szörnyek mellett, mert nettó időpazarlás az egész – amellett persze, hogy a harcrendszer semmit nem tesz hozzá a játékélményhez.

A logikai részek már egy fokkal jobbak, hiszen itt jön képbe az Ary egyetlen igazán jó ötlete, az évszakokkal történő játszadozás, melyet burkok létrehozásával tehetünk meg, az időjárás-változásra pedig környezetünk is reagál. Elismerem, volt köztük néhány, amit kifejezetten élveztem, úgyhogy legalább ezt sikerült valamennyire eltalálni. De mégis, végig volt bennem egy fura érzés, szerintem ugyanis nem lettek kellően intuitívak a feladványok, ami szintén tervezési hiba. És itt most nem arról van szó, hogy nem jöttem rá arra, mit kell csinálni (komolyabb elakadásom szerencsére nem volt), hanem épp ellenkezőleg: nagyon sokszor volt olyan, hogy átjutottam egy szobán, de egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy azt és úgy csináltam, amire a fejlesztők gondoltak. Ez pedig nagyon rossz, mert nincs igazi katarzis és jutalomérzet – egy ilyesfajta játéknál ennél bizony sokkal nagyobb precizitás és „hülyebiztosság” kell az egyes játékelemek, illetve a pályadizájn összefűzésénél.

Sajnos hosszasan lehetne még sorolni az Ary and the Secret of Seasons hibáit, de úgy gondolom, ennyiből is le kell jönnie, hogy ez egy olyan játék, aminek ebben a formában nem lett volna szabad megjelennie. Pedig én még az előzetes verzió után is reménykedtem abban, hogy lehet belőle egy középszerű, de kedves, kreatív és szórakoztató kaland, ami felidézi egy kicsit az ilyen típusú játékok fénykorát. A végeredmény azonban csalódás lett, és nagyon komoly patch-áradatnak kellene jönnie ahhoz, hogy a szoftvert bárkinek is tiszta lelkiismerettel tudjam ajánlani.