IGAZODJ A HELYZETHEZ!

A játék ezen funkciója a lopakodásra specializálódott játékosokat ugyan különösebben nem fogja meghatni, hiszen ők a fegyver nélküli megoldásra esküsznek, de akik nem a csendes utat választják, azoknak hatalmas segítség, hogy a fegyverek bármikor átvariálhatóak. Hogy pontosan miről van szó? Egy remek példával kiválóan tudom demonstrálni.

Tegyük fel, hogy van nálunk egy Combat Rifle, és nem akarjuk azonnal felhívni magunkra a figyelmet, hanem igyekszünk kihasználni a meglepetés erejét! Elbújunk, felteszünk a fegyverre egy hangtompítót és egy scope-ot, majd messziről elkezdünk precíz fejlövéseket osztani. Legyünk bármennyire ügyesek, a szaporodó hullák miatt egy idő után nyilván kiszúrnak minket, sőt még az is lehet, hogy egy páncélos figura ered a nyomunkba. Ekkor csak megnyomjuk a megfelelő gombot, a képernyőt azonnal betölti a fegyverünk képe és a lehetséges variációk: lekapjuk a hangtompítót (nagyobb sebzés), teljesen automatára állítjuk a tüzelési módot (még nagyobb sebzés), a lövedék típusát pedig páncéltörőre módosítjuk, hogy legyen esélyünk a golyófogó hacukával védett melák ellen. Ha nagyon profik vagyunk, akkor a scope-ot nem csak levesszük, de holosightra cseréljük, és elkezdünk az ellenfelünk sisakjára célozni, hogy minél hamarabb végezhessünk vele.

Ha pedig kifogyna a lőszer a karabélyból, még akkor sincs veszve minden, hiszen a tartalék pisztoly szintén átállítható teljesen automatára, rakhatunk a tárba páncéltörő skulókat, és kis szerencsével ez már elég lesz, hogy elejét vegyük saját csúfos végzetünknek.

Fegyverekre aggatható kiegészítőkre kis szerencsével rábukkanhatunk mindenféle eldugott helyeken, illetve üzletelhetünk a játékban sűrűn elforduló fegyverkereskedőkkel, akik jó pénzért szívesen megosztják velünk a portékájukat. És a halálosztó szerszámokat nem csupán moddolni lehet, de a Mankind Divided tárgykészítő-rendszere kiterjed a fegyverekre is, így a pályákon felszedhető alkatrészekből nemcsak muníciót gyárthatunk a beültetéseink számára, de a felhasználásukkal egyes fegyvereknél növelhető a tárkapacitás, a sebzés és a tűzgyorsaság is.

A LENDÜLET VISZ ELŐRE

A Mankind Divided megtartotta a Human Revolution előnyeit, hozott néhány valóban érdekes és értékes újdonságot, és mindenki nagy örömére eliminálta az előző rész legidegesítőbb részét, a nagyobb küldetések végén felbukkanó, játékidegen főellenfeleket. Ezúttal csak a fináléban lesz hasonlóban részünk, és még csak nem is olyan frusztráló módon, ahogy azt öt éve megtapasztaltuk és megszenvedtük – a Director’s Cut persze javított ezen, de az emlék azért még így is fájóan beleégett az emlékezetünkbe.

Azzal persze nem árt tisztában lenni, hogy új Deus Ex nem forradalmi játék, ellenben kiválóan össze van rakva egy már jól bevált recept alapján. És nemcsak a játékmenet stimmel, de a hangulat és cyberpunk világ is a helyén van, a történet pedig úgy van tálalva, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődésünket és kíváncsiak legyünk a sztori végkimenetelére.

Ami a fő- és mellékküldetések számát, a helyszíneket, a cselekményt befolyásoló döntéseket és lehetséges befejezéseket illeti, ezekből kaphattunk volna valamivel többet, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy az új Deus Ex továbbra sem egy csőszerű program, lehetőségek egész tárházát rejti. Nem kapunk egy teljesen nyitott világot, még a legnagyobb helyszínnek számító Prága is viszonylag kicsi a legtöbb sandbox program térképeihez képest, viszont az vitathatatlan, hogy a ránk váró missziók minden esetben többféle opciót kínálnak, így mindenki megtalálhatja a szájízének megfelelő megoldásokat. Pacifistaként kereshetjük a minél kevesebb erőszakkal járó utat, vérbeli hackerként a technikát (kamerák, terminálok, zárak) fordíthatjuk az oldalunkra, ugyanakkor, ha ajtóstul kívánunk berontani a házba, erre is adott a lehetőség, így is lehetünk eredményesek. Minden megoldásnak megvannak az előnyei és hátrányai, és mindenképpen dicséretes, hogy a fejlesztők csak a legritkább esetben erőltették az akaratukat a játékosra.

Ami kicsit fájó, hogy a mesterséges intelligencia most sem sikerült túlságosan fényesre, nagyon sokszor előfordult, hogy ellenfeleink teljesen ostobán viselkedtek, vagy már-már vakon tűrték a megmozdulásainkat, továbbá okozott némi frusztrációt a fedezékrendszer is. A terep használata minden játékstílusban elengedhetetlen, éppen ezért bosszantó, hogy Jensen a „kiadott parancs” ellenére nem bújik meg a tereptárgyak mögött, vagy két fal között mozogva váratlanul úgy dönt, hogy inkább megáll, szépen felfedve a jelenlétünket és a pozíciónkat.

KÉREK MÉG!

Az összesen 16 nagyobb fejezetre bontott, Dubaiba, Prágába, a gettóként működő Golem Citybe, az Alpokba és Londonba kalauzoló történet elsőre ugyan rövidkének tűnhet, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a cseh fővárosban legalább egy tucat mellékküldetés várja, hogy foglalkozzunk velük. A hihetetlenül szépen kidolgozott, néha egészen megdöbbentően részletes helyszínek rengeteg felfedeznivalót és érdekességet rejtenek, így ha nem csak arra koncentrálunk, hogy minél hamarabb elérjük a térképen kijelölt újabb sárga pontot és részfeladatot, akkor azért szépen el lehet merülni a programban.

Feltörhető zárak, széfek és számítógépek tucatjai várják, hogy megleljük őket (a hackelős minijáték még mindig egy adrenalinbomba), lépten-nyomon titkos rejtekekre bukkanhatunk, ha nyitva tartjuk a szemünket, vadászhatunk extra Praxis pontokra, továbbá kutathatunk kiegészítők és eladható cuccok után. A Deus Ex nem rág mindent a szánkba, nem kínál tálcán minden lehetőséget, sokszor nekünk kell tennünk azért, hogy többet lássunk, mint amit a cselekmény végigdarálása kínál.

Arról nem is beszélve, hogy a többféle játékstílusban megoldható küldetések, a ritka, de mégis meghatározó döntési helyzetek, és a rengeteg beültethető fejlesztés simán sarkallhat arra, hogy legalább kétszer végigvigyük a Mankind Dividedet. Először igazi nindzsaként, a sötétben, kerülőutakon lopakodva, majd erőnk teljében, a halál haragos angyalként aprítva fel mindenkit, aki az utunkba kerül. Két megközelítés, két különböző élmény, egyetlen játék áráért.

Kelet-európaiként ráadásul kifejezetten jó érzés, hogy egy AAA-kategóriás játék jelentős része olyan környezetben játszódik, ami számunkra is ismert és kézzel fogható. Hiába járunk egy jövőbeni, futurisztikus Prágában, szinte minden sarkon találunk egy olyat elemet, ami még akkor is ismerős lehet, ha amúgy még sosem jártunk a cseh városban. A fejlesztőknek sikerült megragadni valamit az a környező országok atmoszférából, és biztos egész más érzés úgy végigsétálni a macskaköves utcákon, mintha Los Angelesben élne az ember. Aprócska dolog ez, de ennek köszönhetően mégis jobban beleéljük magunkat a sztoriba, mintha megint valamelyik amerikai vagy kínai nagyváros járdáit kellene koptatni.

Ha pedig ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a körítés, azaz a grafika, a zene és a szinkron szempontjából szintén kiváló megoldásokkal van dolgunk, akkor már bátran állítható, hogy a Deus Ex: Mankind Divided egy olyan játék, ami bőven megéri az árát. Nemcsak azért, mert egy alapvetően profin összerakott, tényleg szórakoztató alkotás, de azért is, mert az elődjéhez hasonlóan egy olyan produkcióval van dolgunk, aminek az átlagosnál jóval nagyobb a szavatossága, és még évek múlva is elővesszük majd, hogy újra végigküzdjük Jensen kalandjait. Muszáj lesz, mert valamivel két esztendő múlva is csillapítani kell a várakozást, amíg meg nem érkezik a fináléból egyenesen következő folytatás.

1 2