Gyűljetek tábortüzem köré, merész kalandorok és felfedezők, halljátok regémet hősökről, szörnyekről, sárkányokról és kétbalkezes kalandmesterekről! Sokan ismerhetitek a Jeges Szelek Völgyének történetét, a Nagy Mesélő, R. A. Salvatore tollából, és az olyan hangzatos kalandok címét is, mint Dark Alliance. Adott volt minden a Tuque Games színes kompániájának kezében, hogy olyan kalandot szőjenek, melynek regéit még hosszú korokon át énekelhetik a harcosok, mágusok, tolvajok és kritikusok – ám vállalkozásuk legfeljebb csúf tanulságul szolgálhat azoknak, akik túl sokat, túl merészen és túl gyorsan akarnak megkaparintani.

Visszavár a Jeges Szelek Völgye

A Sötét Szövetség első pillantásra megdobogtathatta minden rajongó szívét: látványa mesésnek tűnt, karaktereinek sorát pedig olyan klasszikus hősök gazdagították, mint Drizzt, Catti-brie, Wulfgar és Bruenor, kiknek történetét a Tuque csapata a Kristályszilánk eseményei után folytatta. Bár a kalandba egyedül is belevághattak, táborukban a kalandoroknak lehetőségük nyílt csapatot verbuválni, majd felszereléseiket és képességeiket átnézni, kereskedni, gyakorolni, hogy aztán térképükön kiválasszák, melyik immár felfedezett útvonalon akarják folytatni kutatásukat a rettegett Kristályszilánk után, hogy azt megkaparinthassák a Völgybe szabadult számtalan sötét lény elől.

De jaj, amint átléptek a mágikus portálon, hogy végigkaszabolják magukat ellenfeleik hordáin, és megmentsék a Tíz Várost, bizony a kaland sötét fordulatot vett. Ugyan a Völgy tája rengeteg járatával és minden zeg-zugában fő küldetésük mellett számtalan egyéb feladatával, emlékezetes csatákkal és legendákba illő pillanatokkal kecsegtetett, a kalandoroknak mégis csalódniuk kellett. Ellenfeleik hol észre sem vették őket és tétlenül tűrték, ahogy soraikat irtották, hol elsöprő csapásokkal támadtak még akkor is, ha a kaland kihívását elővigyázatosan könnyebbre állították. Eleve furcsának tűnt, hogy hiába indultak útra többedmagukkal a táborból, a barlangokba és szurdokokba gyakran csak egyedül érkeztek meg, társaik sorát pedig még a kalandmesterek bábjai sem töltötték fel, mint ahogy azt ilyenkor sok már rivális mesélő tette.

Majd jöttek a gondok, több és fenyegetőbb, mint egy egész seregnyi ork vagy démon. A gaz ellenfelek hol pokoli mágia miatt estek keresztül a talajon, hogy hencegőn csak életerejük csíkja látszódjon, hol úgy lőttek ki a levegőbe, mint hullócsillag, mely útját visszafelé teszi meg. Még ha sikerült is a küldetés, az öröm nem volt mindig felhőtlen, mert vagy a zsákmány maradt el, vagy a megbízásnak szakadt vége egy hirtelen fagyással. De még ha minden helyesen is ment és viselkedett, a nagy kaland akkor is gyorsan az unalom és az ismétlődés süllyesztőjébe fulladt.

Elveszett minden remény

Az sem segített, ha a más élmény kedvéért a kalandorok olyan hőst választottak, mint a legendás íjász, Catti-brie, aki képes magas szirtekről és szakadékokon túlról árasztani nyilainak záporát – ekkor ugyanis a kihívásnak még a leghatalmasabb generális és szörnyeteg leküzdésében is csak hűlt helye maradt. Nehezen tudták értékelni az oly csekélyke újításokat, mint a nagyobb csaták után megnyíló táborhelyeket, ahol vagy feltölthették megcsappant készleteiket, vagy pihenés nélkül, nagyobb zsákmány reményében folytathatták a küzdelmet. Többnyire csak olyasmit láttak, amik a regék és mondák szerint működtek már máshol, és mégis, mintha a kalandmesterek a Dark Alliance készítése során egyszerűen nem vették volna a fáradtságot semmire.

Vagy talán csak azt hitték, hogy az ismert cím és történet hatalmas vonzerővel bírhat, esetleg arra tettek, kecsegtető lesz az a bizonyos Game Pass, és elegen szavaznak bizalmat egyfajta korai változatként a kalandnak (annak ellenére, hogy ára és megnevezése is végleges állapotot sugallna), miközben majd eljövendő hetek, hónapok és évek során addig javítják, bővítik és csiszolják, míg hatni kezd a bűbáj. Csak azt feledték el, hogy ez kevés, különöst úgy, hogy hasonló csapatos kalandból és D&D-adaptációból is akad bőven egyéb. Hiába volt így nagy a potenciál, ha a végeredmény leginkább tollért s szurokért kiált, és emlékezetes legfeljebb majdan csak úgy maradhat, ha év végén csalódásaink listáján ragadna.