Az emberiség történelme során a különböző országok/nemzetek/közösségek már a legkülönbözőbb módokon ünnepelték a felnőtté válást, és más-más tettekkel bizonyították a fiatalok, hogy készen állnak rá, hogy a társadalom teljes jogú tagjává váljanak. Nagyjából erre épít a Coffee Addict Studio alkotása, a Hazel Sky, melyben egy Shane nevű fiatal mérnökkel kell a hagyományokhoz hűen, próbákat teljesítve bizonyítanunk, hogy méltó hivatására.

Hősünk otthona egyébként egy lebegő város – véletlenül sem Columbia –, azonban, ahogy a Casey-család korábbi generációinak, úgy neki is egy attól nem messze fekvő szigetre kell látogatnia, hogy ott a rá váró kihívásokon felülkerekedve kiérdemelje helyét Gideon mérnökei között, kudarc esetén pedig száműzetését. Shane apja társaságában csónakázik el próbatételei helyszínére, ahol nem sokra rá rádióján keresztül megismerkedik Erinnel, aki a közelben szintén hasonló cipőben jár, és kedélyesen elcsacsognak.

Grafikai stílusával a Hazel Sky egy animációs sorozat hatását kelti, bár minősége tekintetében eléggé hullámzó. A játékban kedvünkre barangolhatunk a sziget különböző részein, miközben gyűjthető tárgyakkal tömjük meg hátizsákunkat, kötetekből és levelekből megismerjük elődeink sorsát, időnként csevegünk kicsit Erinnel, vagy épp leülünk kicsit gitározni. Fő feladatunk persze alapvetően a próbák teljesítése, ami Shane szakmájához igazodva a gyakorlatban masinák összeállítását/megszerelését jelenti a különböző tervrajzok alapján. Ezek azonban csupán azt írják le, hogy pontosan milyen munkákat kell elvégeznünk, így mindezt némi előzetes kutakodás és agyalás előzi meg, hiszen a szükséges alapanyagok, alkatrészek és eszközök nem repülnek varázsszóra hozzánk. 

Nem kell persze szimulátoros mélységekben gondolkodni, példaként egyik esetben egy repülőgépet kell működőképes állapotba hoznunk, ehhez azonban előbb fel kell kutatnunk hiányzó szárnyait, propellerét, és megjavítani a közeli fúrótornyot, hogy a felszálláshoz megtölthessük egy kis hatósági áras üzemanyaggal. Ez leírva talán nem hangzik bonyolultnak – és nem is az –, előjátékként azonban meg kell szereznünk a mágneses daruk működtetéséhez szükséges akkumulátorokat – többek között egy pihenő marha alól és egy, a víz alatt álló sufniból –, majd ezekkel az elemekkel egy aranyos kis gőzösre pakolva visszagurulni a kasztnihoz, és felszerelni őket, aztán jöhet a repülés. 

A Hazel Sky alapvetően egy aranyos, könnyed, egyszerű kis kaland, aminek mindössze pár óra alatt a végére lehet érni. Összességében bárkinek biztonságos választás, mivel az önmagunk által előidézhető néhány halálos baleseten – zuhanás, közeli robbanás – kívül más veszélyeket nem igazán tartogat, és nem is sürget, úgyhogy relatíve könnyű feladványait mindenki a saját tempójában oldhatja meg. Mindazonáltal a játéknak ugyan megvan a maga bája, viszont nem mondható semmilyen tekintetben sem kiemelkedőnek, sem a játékmenet, sem a látvány, vagy a sztori és a feladványok tekintetében. Orbitális hibái szerencsére nincsenek, legfeljebb egy kicsit esetlen, így akinek megtetszik a koncepció, és pont egy rövid kis kalandra vágyik, annak érdemes lehet ránézni.