Az autóversenyes játékok kedvelői számára meglehetősen erősen indult az ősz. Először jött a Project CARS 3, amely egészen meglepő irányba terelte a szimulátort, de ezt mi cseppet sem bántuk, aztán ott volt a WRC 9, minden idők egyik legjobb és legmeggyőzőbb raliélményét produkálva, de a Hotshot Racing sem okozott csalódást, elhozva nekünk a klasszikus arcade versenyjátékok feelingjét. Aktuális tesztalanyunk, a (stílszerűen) viszonylag régóta csúszó Inertial Drift pedig ez utóbbi sorba áll be, vagyis elsősorban azoknak kedveskedik, akik a régifajta játéktermi érzést keresik, méghozzá egy egészen egyedi mechanikával csavarva egyet a formulán.

Az ismert mangára, az Initial D-re rímelő cím egyáltalán nem véletlen, az Inertial Driftnek ugyanis szintén szerves eleme a szerpentineken történő vad driftelgetés – olyannyira, hogy a Level 91 Entertainment csapata mindent erre az egy elemre húzott fel. A játék irányítása teljesen egyedi: az autót hagyományosan terelgető bal analóg kar a kicsit is komolyabb kanyarok bevételére teljességgel alkalmatlan, sokkal inkább a precíziós helyezkedés a célja – a tényleges fordulás a jobb analóggal történik, ez utóbbi irányítja közvetlenül a driftelést, annak szögét és intenzitását. Egy ennyire újszerű mechanikát nyilván meg kell tanulni, és kell is pár kör, mire megszokjuk annyira, hogy ne faltól falig közlekedjünk, de minél több időt töltünk a játékkal, annál inkább rá fogunk érezni a mélységeire.

Mélységei márpedig vannak, méghozzá az autókon keresztül, melyekből mindössze 16 van a játékban (és bár nem hivatalos modellek, szinte mindegyikben felfedezhető valamelyik legendás japán járgány) – ez nem tűnik túl soknak, de ha szépen kipróbáljuk őket, akkor rájövünk, hogy tényleg alapvető különbségek vannak közöttük. Ha nagyon hasonlítani kellene őket valamihez, akkor azt mondanám, hogy olyanok, mint a karakterek egy verekedős játékban: mindegyik máshogy viselkedik, és nemcsak az alapvető értékeket nézve, mint a gyorsulás vagy a végsebesség. Maga a driftelés az, ami mindegyik autónál más és más: van, amelyik a kar szimpla elfordítására keresztbe teszi magát, de olyan is, ahol már a gázelvétellel vagy a fékkel kell játszadozni. De magát a csúsztatást kontrollálni is máshogy kell minden egyes járgánynál, így van egy igen komoly tanulási folyamat a játékban, ami kétségkívül nem egyszerű, de végtelenül szórakoztató. Amikor pedig sikerül összehoznunk egy igazán hosszú, több kanyaríven keresztül sodródó driftet, az egészen elképesztő élmény.

A tartalom nem különösebben komoly, hiszen 10 pálya van az Inertial Driftben (illetve ezek fordított verziói), és a játékmódok sem tartogatnak különösebb extrákat, azért azonban mindenképpen jár a piros pont, hogy nagyon jól összefűzték őket. A versenyzést és a történetet kombináló Story Mode, az egyedi kihívásokat tartogató Challenges és az öt futamból álló csokrokat kínáló Grand Prix olyan tekintetben mind összefügg, hogy az egyik módban elért eredményeinkkel tudjuk megnyitni az előrehaladást a többiben, és ez ugyanígy igaz az autókra is. Magukból a versenyekből is akad többféle: legtöbbször az óra az ellenfelünk (jó néhány változatban), de van, ahol minél több pontot érő drifteket kell összehoznunk, és természetesen a párviadalok sem maradnak el. A hagyományos, sokszereplős futamokat azonban hiába keressük, ami olyan szempontból szomorú, hogy mégiscsak ezek adják a legnagyobb adrenalinfröccsöt, de a mellőzésük olyan szempontból mégis érthető, hogy egy driftelésre építő játékban rémálom lenne egymás kerülgetése – még a párharcokat is direkt úgy oldották meg, hogy az autók át tudnak csúszni egymáson, így emiatt nem fog fájni a fejünk.

Az Inertial Drift három platformon is elérhető: a teszt a Switch-verzió alapján készült, aminek megvannak maga a pozitívumai és negatívumai. Előbbi egyértelműen az, hogy a rezgés funkciót tekintve nagyon erős a Nintendo konzolja, és ez a driftelés közben szuper visszacsatolást ad, ami mindenképpen könnyít valamennyit a helyzetünkön. Ugyanakkor a kisebb analóg karok, illetve a hagyományos ravaszok hiánya egyértelmű hátrány, mint ahogy a többi platformon a képfrissítés is magasabb (framerate-gondok azért szerencsére itt sincsenek), úgyhogy, ha az a kérdés, hogy mire válasszuk, akkor inkább a PC-PS4, páros valamelyikére tennénk a voksunkat.

Összességében azért érződik a Level 91 alkotásán, hogy egy indie játékról van szó, hiszen a látvány inkább stílusos (neonban úszó retro-futurisztikus külső), mintsem kiemelkedő, mint ahogy tartalomtól sem roskadozik az Inertial Drift. Az azonban, amit beleraktak igencsak minőségi lett, egy olyan egyedi és izgalmas mechanikával, amiben a különböző autókat próbálgatva és kiismerve tényleg élvezet elveszni. Éppen ezért bátran ajánlom azoknak, akik szeretik az arcade versenyjátékokat, mert bár nem ez lesz az új Ridge Racer Type–4 (csak hogy egy elég nyilvánvaló referenciát említsek), így is minden dicséretet megérdemel, mert a fejlesztők mertek valami újjal előrukkolni, ami végül be is jött nekik.