Pedig laktam együtt szakácsként dolgozó baráttal, és sörözés közben próbálta nekem elmagyarázni, hogyan is megy ez a dolog. Végül megegyeztünk: én maradok a harckocsiknál, és semmilyen körülmények között nem nyúlok a késeihez, soha. Cserébe főzött nekem finomakat.
A pályakezdő kisvendéglősök nehéz életét élhetjük át a PlateUp! segítségével. Természetesen nem egy rendes szimulátorról van szó: azért erős lett volna, mondjuk, egy ÁNTSZ-féle HACCP-vizsgálattal is megbirkózni nyitás előtt… A játékmenet maga is hasonló a grafikához, mindkettő erősen stilizált. Aranyos kis sárga rajzfigurák érkeznek vendéglőnkbe, hogy leüljenek az asztalokhoz, és csendben, udvariasan megvárják, hogy odamenjünk hozzájuk. Ha esetleg nem mondtam volna, bizony a felszolgálók is mi vagyunk, meg a fehér ruhás mosogatók, azaz a vendégek edényeinek tisztává varázsolói is. Kicsit összetett a feladatunk, jegyzem meg halkan, de innen szép nyerni.
Nem szimulátor, de akkor mi? Szerintem leginkább egy ügyességi játék, ahol a másodpercekért küzdesz. Mert bizony, amiből a legkevesebb van, az az idő. Az óra mindig ketyeg, és ha akár egyetlen kedves vendég nem kapja meg időben a vacsoráját, akkor roló lehúzva, vége a játéknak. Nem véletlenül figyelmeztet rögtön maga a PlateUp! is a tutorial végén: a játék lényege az elbukás és az újrakezdés, nem kell aggódni. Mindig van második, vagy éppen sokadik esély, és elölről kezdhetjük a napot.
Az újrakezdések mellett szól, hogy a PlateUp! a maga módján határozottan szórakoztató, másrészt meg valahogy – igaz, néha mondjuk, csak tizedikre – mindig összeáll az a ritmus, az a virtuális tánc, amivel végibalettozva a munkanapot mindenki azt és akkor kapja meg az asztalánál, amit, és amikor kell. Igaz, ezt kissé nehezíti a billentyűzetre optimalizált kezelőfelületem (kontrollert nem használok), ahol bizony, ha kezd megtelni a kicsiny konyha, akkor milliméterpontosan kellene például egy sarokba beállított krumpliszsákhoz befordulni úgy, hogy a P billentyűvel kikapjuk a feldolgozni, majd megsütni szánt gumót. Ha túl sokat időzünk és bénázunk, megint ugrik 3-4 másodperc, leég a steak a sütőn és máris buktuk a napot. Oké, persze vannak menekülőutak: a rendeléshez képest túlsült hús a pulton félrerakva jó lehet egy másik vendégnek. Talán.
A PlateUp!-ba szerencsénkre szépen bele van dolgozva egy fejlődési-vásárolgatós rendszer is. Minden elégedett, kiszolgált vendég aranyat, esetünkben aranytallérokat ér. A sikerrel zárult nap végén cuki kis kék borítékok lepik el csehónkat, és ezeket bontogatva – és persze a bevételünket elköltve – tudunk fejleszteni sok mindent. Legyen szó konyhai berendezésekről, vagy akár egy „páncélozott” szakácspapucsról, amivel a lengőajtót gyorsabban berúgva sebesebben tudunk közlekedni, ezzel aranyat érő tizedmásodperceket nyerve. Vagy esetleg egy falfestményről, amitől kellemesebb lesz a hangulat – és persze drágább is az étel.
Szóval lehetőségeink szinte végtelenek. Külön érdemes megemlíteni a recepteket: a kis borítékokban ugyanis új ételreceptek is lapulhatnak. Itt azért gondolni kell arra is, hogy gyorséttermet vagy egy luxust és kulináris élvezeteket nyújtó helyet szeretnénk, hisz ekkor más-más irányba érdemes a feltálalandó ételekkel elindulni. De erre úgyis rá tudsz érezni, csak kitartásod legyen hozzá.
