A Mentor

Tapasztalataim szerint azok, akik mindennapjaikat videojátékok nyüstölésével töltik, biztos, hogy egyszer már elgondolkodtak azon: maguk is belevághatnának egy játék fejlesztésébe. Elképzelik, hogy mely stílusban alkotnának, hogyan nézne ki a főhős, s mi lenne az a cél, amiért az életét is feláldozná. Aztán az efféle gondolatokat általában elkergeti az ember, s visszatérve a realitás komor talajára, éli tovább mindennapi életét. Ám vannak olyanok, akikben továbbra is ott bujkál a kisördög, s addig űzi őket, amíg álmaikat végül valóra nem váltják. Annak idején talán az Indie Fund alapítói is ilyen kósza álmokat kergettek, s milyen jól tették, hiszen munkájuk gyümölcse végül beigazolta törekvéseiket. Ők igazán tudják azt, hogy milyen nehéz az ismeretlenségből kilépni, s megfelelő forrásokat találni egy ilyen projekt kivitelezéséhez. Éppen ezért az Indie Fund zászlaja alatt a szféra legismertebb fejlesztői azért egyesültek, hogy fiatal tehetségeket finanszírozzanak, és mentoráltjaik a munka végeztével egy olyan programot tegyenek le az asztalra, mely elindíthatja karrierjüket.

Logikus kockulás

Első felkaroltjuk, a Toxic Game csapata egy olyan játék fejlesztésébe kezdett, amire a legtöbben csak annyit mondanak: „ezt már láttam valahol”. Első munkájuk, a Q.U.B.E. (Quick Understanding of Block Extrusion), egy logikai FPS, mely sok hasonlóságot mutat a Valve Portaljával, hiszen stílusuk és felvezetésük is hasonló. Hősünk, kinek múltja a homályba vész, magához tér egy elhagyatott helyszínen, s agytekervényei rejtett tartalékait kihasználva logikai feladatokon kell végigverekednie magát az előrejutás érdekében. Ezúttal azonban nem portálok nyitogatásával fogjuk tölteni az időt, hanem két kesztyű segítségével főként színes kis kockákat fogunk manipulálni. Mindegyik más-más tulajdonsággal bír: míg az egyikből lépcsőt építhetünk, addig a másikra rálépve a magasba repülünk, és így tovább. Személy szerint nagyon tetszett, hogy a játékos semmilyen segítséget sem kap, s csak személyes tapasztalatok útján fejtheti meg egy-egy kocka funkcióját. A kezdeti egyszerű feladványok idővel egyre nehezebbé válnak, s életünket új elemek beléptetésével nehezíti meg a program. Míg az első néhány pályán elég pár kockát megnyomni, később már kapcsolók egész armadáját kell a megfelelő helyzetbe állítani, és akár egész szobákat a feje tetejére állítani azért, hogy elérhessük a következő rejtvényt.

A játék egymástól jól elkülönülő három részre osztható. Az első szakaszban megismerkedhetünk a kockák alapvető logikájával, a másodikban szó szerint lekapcsolják a villanyt, és szinte a sötétben tapogatózva kell továbbjutnunk, míg az utolsó szakaszban darabokra hullik körülöttünk a berendezés, és a lehulló építőelemek között kell eljutnunk az utolsó feladványig. A folyamatos megújulásnak köszönhetően nem válik monotonná a játékmenet, szinte mindig van valami újdonság, ami megkavarja a kártyapaklit. Azonban senkinek sem kell megijednie: a Q.U.B.E. kellemes kihívást ígér, nincsenek frusztrálóan nehéz, megoldhatatlan feladványok.

A minimalizmus építőkockái

A minimalizmus a játék egészére jellemező, mind a grafika, mind a hangok tekintetében. Mondhatnám azt is, hogy csak a lényegre koncentráltak a tervezők, s bármit is látunk egy-egy pályán, biztos, hogy van valami funkciója. A grafikáért az Unreal 3 motor felelős, de a célravezető puritánság és a játék sterilsége miatt ezúttal nem mutatja ki a foga fehérjét. A zenei anyag habár kellemes, meglehetősen rövidre sikerült, pedig első hallásra nekem a Mirror’s Edge jutott róla eszembe. Kár, hogy a Q.U.B.E. készítői nem fordítottak nagyobb figyelmet a program ezen részére, hiszen egy kidolgozottabb zenei háttér sokat dobhatott volna a hangulaton.

Alea iacta est

Nehéz értékelni a játékot, hiszen egy fiatal csapat első szárnypróbálgatásáról van szó, valamint az Indie Fund remek kezdeményezéséről, mely remélhetőleg sokakat fog elindítani a játékfejlesztés kihívásokkal teli szakmája felé. Azonban őszintének kell lennem, s a koncepciót megdicsérve, amely a Portal „alapkockáira” épül, azt kell mondanom: a Q. U.B.E. mégsem tud maradandó élményt nyújtani. Sosem fogom azt mondani senkinek, hogy „uramisten, amikor hárommal jobbra fordítottam a szobát, az mekkora volt!”, ellenben a Portal egy-egy momentumának felidézése sokakban intenzív pulzusszám-növekedést okoz. Ez az a plusz, az a csípet fűszer, ami hiányzik a játékból. Nincs egy végső cél, amiért érdemes küzdeni, csak haladunk A pontból B pontba, és senki sem tudja, hogy miért. Habár a játék végét egy kisebbfajta meglepetés zárja, azonban az utolsó képsorokat nézve az az érzésem támadt: ezt most csak azért látom, hogy ne egyből a fekete képernyő ásítson rám.

A negatívumok ellenére a Q.U.B.E. egy érdekes kezdeményezés első hírhozója, mely egyáltalán nem szerepelt le, s aki szeret gondolkodva játszani, mindenképpen adjon egy esélyt neki.