Az amerikai Rockstar Games neve gyakorlatilag egybeforrt az általuk kiadott és fejlesztett Grand Theft Auto-szériával, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen rengeteg értékes pillanat, zseniális történet és egy felfedezhető nyílt világ várta azokat a játékosokat, akik bizalmat szavaztak valamelyik résznek. Az igazán átütő sikert azonban a harmadik számozott rész hozta el az alkotóknak 2001-ben, a többi pedig már maga a történelem. Azonban a Rockstar fejlesztői, mielőtt még minden létező platformra megjelentették a GTA ötödik epizódját, igazán érdekes projektekkel is foglalkoztak. Ilyen volt a zseniális Max Payne 3 vagy az egyik nagy kedvencem a Manhunt – ez utóbbinak már nagyon kijárna egy folytatás vagy egy feljavított kiadás. Ezekhez hasonló, bátor próbálkozás volt a Red Dead Redemption is 2010-ben, ami PS3 és Xbox 360 konzolokra jelent meg, és méltán vált klasszikussá, ugyanis képes volt arra, hogy a GTA-sorozat jól ismert játékmenetbeli sajátosságait átültesse egy egészen más környezetbe, nevezetesen a vadnyugat kulisszái közé. Ez végül olyan remekül sikerült, hogy a program azóta is számtalan lista szereplője és kvázi hivatkozási alapként tekinthetünk rá. A stúdió ezért idén elérkezettnek látta az időt arra, hogy azok is végigkísérhessék a játék történetét, akik – hozzám hasonlóan – több mint egy évtizede nem élték át a vadnyugati kalandot.

Egy maréknyi dollárért

És itt meg is állnék egy pillanatra, mivel szeretném leszögezni, hogy én is a Red Dead Redemption 2018-ban kiadott, második részével játszottam először. Azzal a programmal, ami nem csupán egy jól sikerült nyílt világú alkotás, hanem minden idők egyik legjobb játéka is egyben. A történet, a hangulat és a karakterek mind-mind zseniálisak, a korszak hangulatát szó szerint a bőrünkön érezzük, ahogy a kötelező kelléknek minősülő vért és a mocskot is. Páratlan alkotás, mindenkinek csak ajánlani tudom! Arthur Morgan történetének több tucat játékórája volt az, aminek köszönhetően visszatértem a western világába, ezúttal John karakterét kísérve.

A játék néhány évvel a RDR2-ben látottak után veszi fel a történet fonalát. John Marston a Van der Linde banda egykori tagja megpróbál nyugodt életet élni családja körében, azonban a bűnüldöző szervek ezt nem nézik jó szemmel és arra kényszerítik, hogy családjának biztonsága fejében számoljon le egykori társaival. Ez a küldetés pedig csak számtalan emberélet árán hajtható végre, a vérnek pedig mindig ára van, és ezt főhősünknek is meg kell tanulnia – akárcsak az őt irányító játékosoknak.

A játékmenet a mára már jól ismert jellegzetességeket követi. Adott egy kellemesen nagy vadnyugati világ, ahol küldetéseket oldhatunk meg, vadászhatunk vagy éppen random idegenek hol kisebb, hol nagyobb feladatait teljesíthetjük. Időközben pénzt keresünk, fejlesztjük felszerelésünket és képességeinket is, hogy méltó ellenfelei lehessünk egykori társainknak. A játék egyik legjobb mechanikai sajátossága azonban a Dead Eye-nak nevezett időlassítás, amiben a Max Payne-játékokhoz hasonlóan oszthatjuk a halált az ellenségeink sorai közt. Ezt valóban látni kell, még akkor is, ha találkoztunk már vele szebb köntösben.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

Pár dollárral többért

A Red Dead Redemption egy érdekes produktum. Egyrészt nagyon nehéz spoilerek nélkül beszélni róla, másrészt azok, akik játszottak a második résszel, nagy valószínűséggel tudják, miről szól az első felvonás. Akiknek viszont még egyik játékhoz sem volt szerencséjük, azok vágjanak bele nyugodtan, hiszen egy olyan történetet élhetnek át, ami még sokáig velük marad. Erre pedig tökéletes alkalmat kínál a legújabb kiadás, viszont pont ezzel van a legnagyobb baj a játékkal kapcsolatban, hiszen a Red Dead ennél sokkal színvonalasabb újrázást érdemelt volna. A grafikai felbontás 4k-ra ugrott ugyan és némi technikai varázslat is belefért, azonban ez inkább tűnik egyszerű bűvésztrükknek – arról már nem is beszélve, hogy a kurrens konzolgeneráción is 30 fps a limit, vagyis gyakorlatilag ugyanazt az élményt kaphatjuk meg a pénzünkért, mint 13 évvel ezelőtt. Ez pedig fájdalmasan kevés, még akkor is, ha a zombis tematikájú Undead Nightmare kiegészítő is része a csomagnak. A tesztpéldány nálam Playstation 5 konzolon futott, és nem tapasztaltam komolyabb hibát, de néha azért tudott meglepetéseket okozni, méghozzá felugró vagy éppen vibráló textúrák képében, ami abszolút nem indokolt egy ilyen hardveren. Ezt remélem, mihamarabb javítani fogják a készítők.

Ambivalens érzéseim vannak a játékkal kapcsolatban. Egyrészt örülök, hogy végre a mostani generációnak is van lehetősége átélni John Marston történetét. Másrészt vérzik a szívem, hogy csupán egy ilyen kiadás képében teheti ezt meg. Egy alaposabb felújításnak sokkal jobban örültünk volna, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül.