Zöldfülűként fejest ugrani a The Legend of Heroes franchise-ba minden szempontból nyomasztó és rémisztő élmény, hiszen a jelenleg futó saga első felvonása még 2004-ben, tehát tizenkilenc évvel ezelőtt jelent meg, és úgy jár lassan egy tucat epizódnál, hogy azok rendkívül szorosan összefüggenek egymással. Így aki minden szereplőt, eseményt és helyszínt meg akar ismerni, annak nem csak, hogy szinte az összes epizóddal játszania kell, de ajánlott azokat nem a megjelenés dátum, hanem a kronológiai sorrend alapján pótolni. Ebben most mi is a segítségetekre lehetünk, hiszen nemrégiben készítettünk egy gyorstalpalót, ami irányt mutathat a történet megértéséhez. A menetrend betartására ugyanakkor nem nagyon volt eddig lehetőség, hiszen a The Legend of Heroes meglehetősen kacifántos sorrendben jutott el nyugatra, így eshetett meg az, hogy előbb élhettük át egy fontos történetszál befejezését, mint annak középső részét.
Égszínkék
A Trails to Azure ugyanis a Crossbell-duológiának hívott történetszál második felvonása, amely nem csak elődje, a Trails from Zero eseményeit folytatja és zárja le, de a négy játékot számláló Cold of Steel eseményiben is közrejátszik, így a sorozat történetének egyik fontos, mondhatni nélkülözhetetlen epizódja. Ennek ellenére vakon is bele tudunk ugrani a kalandba, mivel a főmenüben van egy bármikor elérhető, rendkívül jól átlátható összefoglaló, amely nem csak a Trails from Zero eseményeit meséli el a lehető legtömörebb és lényegre törőbb formában, de egy komplett szótárt is tartalmaz a fontosabb kifejezésekhez, valamint egy teljes karaktertárlatot a legfontosabb szereplők megismeréséhez.
A játék története pár hónappal az imént említett cím után veszi fel a fonalat: főszereplője ezúttal is rendőrség különleges osztaga, az előző felvonás során komoly hírnevet és befolyást szerző Special Support Section, valamint annak kiemelt karaktere, Lloyd Bannings. A helyszín sem változott, hiszen most is a birodalmak közé ékelt Crossbell-városállamban járunk, melynek politikai hátterét teljesen átformálták a Zeróban történt események. És pont ez a politikai vákuum az, amely megágyaz az Azure eseményeinek, tovább mélyítve azt a konfliktust, amely a Crossbellt körülvevő két hatalmas birodalom párharcáról szól, és amely nem csak a város, de a kontinens lángba borításával is fenyeget. A helyzet súlyosságát igyekszik kihangsúlyozni a program tempója is, amely a prológusban még elődök szálait zárja le, az első fejezetben viszont már teljes sebességbe kapcsol, és felépíti azt az eseménysorozatot, amely bő 50 óra leforgása alatt éri el a csúcspontját.
Kutya-macska
Az odáig vezető út azonban (az első rész ismeretében) egyáltalán nem lesz ismeretlen: minden fejezet számos olyan mellékfeladatot kínál, amely a köz szolgálatáról szól, a skála pedig a legbanálisabbtól a legfurcsább ügyekig terjed. Ilyen lehet például egy elkeveredett esernyő megtalálása, lakcímek egyeztetése, vagy épp szörnyek kipucolása a város ilyen-olyan helyeiről. Ezek alapvetően tapasztalati- és detektívponttal kecsegtetnek – előbbi a karakterfejlesztéshez kell, utóbbi pedig annak a detektívrangnak a növeléséhez, amely passzív extrákat biztosít a harcok során, így motiválva a mellékes tartalom hajkurászásához. És bár mindkét pont kifejezetten jól jön, a mellékfeladatok inkább a világépítést szolgálják: Crossbell mélységei hihetetlenül hangulatosan elevenednek meg az Azure-ban, éppen ezért a városka és a helyiek iránti kötődés minden eddiginél mélyebb és lebilincselőbb. Ehhez remekül asszisztálnak a saját csapattagok is, akik között nem csak korábbi visszatérők, de újoncok is várnak a Trails-család egyéb ágaiból. Ami a legjobb az egészben, hogy valamilyen úton-módon mindannyian kötődnek a történet főbb szereplőihez, akikből ugyebár rengeteg akad.
Helyszínből már nem annyira, mivel Crossbell a városállam státusza révén nem kínál egy kontinensnyi látnivalót, viszont a település körüli területek most is szabadon felfedezhetők – ezekre a helyekre ráadásul nem csak a későbbi fejezetek és mellékküldetések terelnek, de a felfedezéssel járó egyéb extrák is. A gyorsutazásról ezúttal egy testreszabható terepjáró gondoskodik, amely remekül kiváltja a felesleges sétafikálást – ehhez egyébként más rendszerek is asszisztálnak. Az egyik ilyen a bármikor bekapcsolható sebesség-mód, ami „némiképp” felpörgeti a közlekedést és az animációkat, így garantálva, hogy nem válik időhúzóvá a harc és a gyűjtögetés. A másik segítség maga a térkép, valamint az innét történő instant teleportálás, amely biztosítja, hogy a lényegre, tehát a történetre és az összecsapásokra tudjunk fókuszálni.
Vár állott
Ez utóbbi szempontból az Azure pontosan ugyanazt kínálja, mint a Zero, vagy a korábbi Trails-epizódok, vagyis a harcrendszer körökre osztott, ahol az ellenfelek és a társak egymást követve vethetnek be nem csak normál, de különleges támadásokat is. Ilyenek az artok (ezek lényegében a varázslatoknak felelnek meg), valamint a craftok, melyek támadó-, védekező- és támogató szereppel bírhatnak. Ezek használata kihatással van a körök sorrendjére, de a kísérletezésre motivál az is, hogy a fordulók zöme valamilyen extrát kínál egy specifikus képesség használatának fejében. A csaták mélysége éppen ezért továbbra is kiváló, a főellenfél-harcok során pedig (magasabb nehézségi fokon legalábbis) szinte mindent be kell vetni a siker érdekében, és alaposan ki kell használni a felszínen egyszerűnek tűnő, valójában viszont rengeteg lehetőséget rejtő rendszer flexibilitását.
Fontos ugyanakkor észben tartani, hogy a Trails to Azure egyáltalán nem egy új játék: eredetileg 2011-ben jelent meg PSP-re, ez pedig – akárcsak a Zero esetében – eléggé meg is látszik rajta, még úgy is, hogy a PC-s és a Nintendo Switch-cses változat ezúttal is komoly ráncfelvarráson esett át. A kicsinosított karakter-spriteok, a felhúzott textúrák, az újrarajzolt kezelőfelület mellé nagyobb látótávolság, magasabb képfrissítés, a szélesvásznú kijelző- és képernyőfelbontás támogatása jár, mely mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy kopottas külseje ellenére az Azure a lehető legjobb minőségben mutatkozhasson be a nyugati közönség előtt. Ugyanakkor (a Zeróhoz hasonlóan) a PS4-es verziót ezen újítások sajnos nem érintik, így aki a felsorolt platformok mindegyikével rendelkezik, mindenképp mérlegeljen a vásárlás előtt.
Más okból azonban egyáltalán nem szabad hezitálni, mivel a Trails to Azure a teljes sorozat egyik legerősebb, leghangulatosabb, legizgalmasabb felvonása. Lebilincselő története, felejthetetlen karakterei, gazdag világa pont annyira tökéletes, mint egy évtizeddel ezelőtt, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a 2023-as JRPG-paletta egyik abszolúte kihagyhatatlan darabjával van dolgunk.
