A Total War berkein belül a Saga címke eddig azt a mostohagyereket (Britannia) jelölte, aki soha nem kap új göncöket, de a tavaly megjelentett ókori eposz, a Troy, mintha már közelebb állna az angol fejlesztők szívéhez. A szandálos görög hősök például rögtön a nyitáskor új frakcióval bővültek (Amazonok), majd két új arc (Ajax és Diomédész) is csatlakozott, most pedig a Mythos DLC és a hozzá kapcsolt ingyenes tapasz kavarta fel az állóvizet. A pakk ugyanis új játékmódokat hozott, megreformálta a trójai háború gazdasági viszonyait, és ha Kerberoszt vagy egy hidrát akartál házi kedvencnek, hát itt az alkalom!

Istenek és királyok

Kezdjük talán ott, hogy a trójai herceg asszonyszöktetése után kibontakozó háborúba immár háromféleképpen is be lehet kapcsolódni. A Historical menüpont alatt indítható új kampánnyal száműzhetünk minden természetfeletti elemet – például az isteni befolyást, a homéroszi magasságokba emelt, párviadalozó hősöket, és a többi, fantasy-be hajló miskulanciát. Így egy lecsupaszított, történelmi lenyomatot kapunk, ahol a hadvezérek egyszerű, földi halandók, saját testőrséggel. Utóbbiakból válogatni is lehet – a jobb fajták az újjászervezett képességfákról bonthatók ki. A másik véglet, a szintén új Mythological játékmód, és itt már beleadtak apait-anyait, a térképet teletömték gigászi szobrokkal, a tengerekben szörnyek pancsolnak, és minden sarkon toborozható, mitológiai lényekbe botlunk, sőt az istenek is kiállnak a kedvenceik mellett a csatatéren – mondjuk Zeusztól többet vártam, mint pár nyamvadt villám. A két pólus között persze az alapjátékból megismert kampány is megmaradt, Truth Behind The Myth címmel.

A számunkra legérdekesebb felvonás természetesen a mitológiai címke alatt található. Egyrészt az előző rész speciális egységei – a kentaurok, szirének, küklopszok többé már nem elvont fogalmak mögé bújt halandók, hanem a mítoszok testet öltött teremtményei. Másrészt a játékba bekerült az ókori világ három legnagyobb bestiája, a griff, az alvilág kapuját őrző háromfejű kutya, és a hidra. E legendás lények felkutatására expedíciót indíthatunk, ami lényegében egy, a szöveges questekhez toborzott külön sereg, saját vezérrel. A kutatás öt stációja pedig egy-egy húzósabb szituációt leíró panelt jelent, ahol a felvázolt problémához tartozó válaszokból kell kihüvelyezni, hogy a vad törzseken, veszélyes vizeken át vezető úton milyen segítségeket/segítőket veszünk igénybe. Csak szólok, hogy ha például a hidra tojását elveszted, buktad azt az expedíciót. Nekem háromszor is ”sikerült”. A kaland végén aztán egy epikus csatában az adott szörny – nem mellesleg iszonyú látványosan megépített – fészkén el kell kenni a bestia és csatlósai száját, de ehhez már a főhős és a serege is odateleportálhat. Ha sikerül, John Connor után nekünk is lesz egy saját ”terminátorunk”.

Gyilkos házi kedvencek

A megszerzett lényt használhatjuk ügynökként, de persze berakhatjuk a seregbe is, egy irdatlan pofonládával gazdagítva az ókor hadművészetét. Utóbbinál egyébként nemcsak a zabolátlan pusztítással domborítanak nagyot a háziszörnyek, hisz ha valaki például megmártózik a csata előtt a hidra vérében, annak az egész serege méregsebzést kap. A griffnél pedig kapcsoljuk csak be a nagy vadászatra hívó lesállást, ahonnan a következő körben messzebbre látunk, távolabbra mehetünk, és nagy eséllyel bekerítő formációban kezdhetjük az esetleges csatát. Mindhárom lényhez kapcsolódnak csatlósok: a hidra szektásai, a griff arimaszpok (egyszemű) harcosai, vagy a Cerberus alvilágból toborzott halott hősei egyaránt elérhetőek, már amennyiben megépítjük a hozzájuk tartozó infrastruktúrát. Természetesen a háromból csak egy lényt szelídíthetünk meg, és a nagyobb erővel nagyobb felelősség is jár, szóval a lényt ”gondozni” kell, hisz a kialakított harmóniától függnek a bónuszai. Amennyiben kimúlna, nem gond, vehetsz újat.

A teljes kép megértéséhez vegyük sorra mit is kapunk: tehát az új történelmi játékmód ingyenes (tapasz), aztán a köztes, eredeti kampány változatlanul megmaradt, és a full mítoszos jelenti a fizetős adagot (DLC). Az új frissítés hozadéka, hogy a gazdasági Kánaán véget ért, és minden játékmódban beköszön az adminisztráció kora. Mostantól a városaink száma, fejlettségi foka, hogy hány darab hősünk, és katonánk van, együttesen generál egy számot, amely a képernyő tetején, egy skálán jelenik meg, és ahogy nő a birodalom, úgy kerül egyre nagyobb összegbe a fenntartása. Eleinte csak élelemben, később bronzban és aranyban mérve. Magyarul a kormányzás, ellátás, utánpótlás költségek itt realizálódnak, és ez még a katonák fenntartási költségén felül nyomja a vállakat.

A fejlesztők összességében egy egész pofás mitológiai körítést rittyentettek a játékhoz, és minimum három végigjátszást tessék betervezni, mert mindig csak egy lény húzható be. A bestiák fészkei gyönyörűek, a szárnyas lényekkel a hadviselés is magasabb szintre lépett, ugyanakkor az MI még mindig idióta barterezésekkel nyaggat, az isteni beavatkozás pedig egyelőre igen halovány. A 25 eurós árat is némiképp túlzásnak érzem!