A Life is Strange emberi drámái és időmanipulálása után a Dontnod csapata egy jóval komorabb, és természetfelettitől bizonyos tekintetben ezúttal sem mentes témához nyúlt. Az eléggé árulkodó címet kapott Vampyr főhőse a háborúból épphogy visszatért Dr. Jonathan E. Reid, akit tárt karok helyett két éles szemfog köszönt otthona felé tartva. Magához térve nem elég, hogy tetemek között találja magát, de szörnyű szomjúság is gyötri, ami elködösíti tudatát, míg végül egy szívéhez közelállóval nem csillapítja azt. A tragédia után a kétségek és gyász közt rekedt jó doktor menekülésre kényszerül, és végül egy szakmai rajongója vezette közeli kórházban talál menedéket, ahol végre van ideje szembenézni a ténnyel, hogy már nem csak orvosi minőségében „vérátömlesztési specialista”.

A szakmájában nagy elismerésnek örvendő Dr. Reid a Londonban tomboló járvány láttán rögtön nekilát, hogy kivegye a részét a betegek és a helyiek ápolásából – állapotából adódóan természetesen kizárólag éjszakai műszakban. A járvány eredete és gyógymódja mellett Jonathan „Teremtője” után is kutat, a kérdések forgatagában pedig felfedez egy sokak számára rejtett, kegyetlen világot, ami a betegség árnyékában szedi áldozatait. A Dontnod erőssége, azaz a narratív elemek ezúttal is nagy hangsúlyt kaptak, így a különböző párbeszédekből és jegyzetekből tudhatunk meg többet az adott környékről, egyes karakterekről, vagy a járványról, melyek birtokában újabb párbeszédopciókhoz, mellékküldetésekhez vagy kulcsfontosságú információkhoz jutunk. Újdonsült erőnkkel esetenként plusz válaszokat is kicsikarhatunk, de áldozatunkat elbűvölve akár szomjunkat is csillapíthatjuk vele – a kósza patkányok kiszipolyozása helyett –, ami folyamatos csábítást jelent morális kötéltáncunkon.

Vámpír létünk ellenére szerencsére nem vagyunk túlélőmódra ténylegesen rászorulva a folyamatos vérfogyasztásra, de az önmegtartóztatással például sok finom tapasztalati ponttól eshetünk el. Emberfeletti arzenálunk bővítése mellett azért nem árt néha egy kis – más forrásokból is beszerezhető – vér, mert csak ezzel vethetők be egyes különleges képességeink. Adottságaink mellett az úton-útfélen talált tárgyakkal fegyvereinket is fejleszthetjük a vadászokkal és vámpírfélékkel szemben, de tárgykészítés tekintetében talán ennél is fontosabbak a különböző gyógyszerek. Ezekkel javíthatunk ugyanis a helyiek folyamatosan romló egészségén, elkerülve, hogy a különböző kerületek kritikus állapotba kerüljenek, hiszen orvosként mégis csak a gyógyításra esküdtünk fel.

A Vampyr remekül visszaadja a 20. század eleji London melankólikus, sötét hangulatát. A kettős életet élő Jonathan igazság utáni hajszája és vérszomjával való küzdelme, valamint a Vampyr világának számos apró titka és mellékszála lebilincselő, és a maga módján a harcok is szórakoztatóak. Mindazonáltal ha van más platform is a háztartásban, és nem ragaszkodsz a hordozhatósághoz, a nagykonzolos/PC-s változat lehet jobb választás. Ugyan a Saber legújabb átirata bizonyos tekintetben korrektre sikeredett, de sajnos közel sem egy The Witcher 3: Wild Hunt minőségét nyújtja. Természetesen ennek ellenére a port teljesen élvezhető és játszható, egyszerűen csak a játék nem tud kiteljesedni a Nintendo csodagépén. Mindent egybevéve a Switch-tulajoknak így is erősen ajánlott, csak készüljenek fel a szokásosnál talán nagyobb járulékos veszteségekre grafika és teljesítmény terén.