Tesztek

Nem telhet el ez az év sem Pokémon-játék nélkül: alig pár hónappal a legutóbbi nagy epizód után most egy spinoff érkezett, ráadásul nem is a semmiből, hanem egyenesen a spájzból, hiszen egy több konzolgenerációval ezelőtt indult Pokémon-mellékszál kapta meg a maga remake-kúráját.

Száz év telt már el azóta, hogy Gallowmere hadserege legyőzte a gonosz varázslót, Zarokot, aki most visszatért, hogy újból bajt keverjen. Igaz, kicsit magának is, miután az anno hősi halált halt, és ezzel legendává váló Sir Daniel Fortesque-t is sikerült véletlenül feltámasztania…

Két visszatérő klasszikus egyetlen csomagban, ami a modern külső mellett a gyökereiről sem feledkezett meg.

A tycoon játékok műfajában nehéz újat mutatni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a már bevált receptet nem lehet elővenni és más tálalásban, hozzáférhetőbb formában tárni a játékosok elé. A Little Big Factory alapötlete hiába egyszerű, a fejlesztők mesterien alakították még számtalan óra után is szórakoztatóvá.

Hiába a tiszta szív és a hőstettek, mindenkit elér egyszer a vég, de most kaptál egy kis plusz időt, hogy előtte mindenkitől búcsút vegyél.

Mi történik, ha a kelleténél egy fokkal komolyabban, mondjuk, szó szerint vesszük a tower defense műfajt? Megszületik a Taur.

Végy egy jó adag Planescape: Tormentet, keverj hozzá nagyjából ugyanannyi Falloutot és már majdnem kész is a Beautiful Desolation.

A Gamecube-on a semmiből érkezve hódított, második nekifutásra már a 3DS-s felettébb színes kínálatát aranyozta be, a harmadik alkalmat pedig egy számára teljesen új Nintendo hardveren tölti el. Megérkezett a pazar Luigi's Mansion-sorozat legújabb tagja!

A világháborúk és alternatív folytatásaik sosem számítottak lélekemelő, vidám témának, ám annyira nyomasztó formában még nem sok fejlesztő dolgozta ezt fel, mint a PortaPlay csapata.

Komor jövőképeket világítanak meg a neonfények, miközben a (cyber)punkok a sötét utcákat járják... a Conglomerate 451 pedig végre elkészült.

A legújabb Sony-exkluzív sikercímben egy fiatal, rendkívüli tehetségű srác próbálja megmenteni hőn szeretett városát az egyre terjedő sötétségtől, amiben segítségére lesz egy varázsecset és az általa a falakra pingálható, neonszínes teremtmények sokasága.

Okoseszközök után a nagygépek hullámait is beveszik a csinos lányok, akik a különböző birodalmak színeiben tépik meg egymás haját és hajóit.

Korunkban a régi vágású szerepjátékok reneszánszukat élik, annak pedig kiváltképp örültünk, hogy a Torment: Tides of Numenera képében a rendkívül egyedi Planscape: Tormentnek is elkészült a szellemi folytatása. Idén egy észt fejlesztőstúdióban újabb örökös született, és Disco Elysiumnak hívják.

Új korszakba jutott az egy ideje már futó Mega Man-kollekció, ezúttal a handheld-epizódoknak kínálva reflektorfényt, aminek hála az élmény is vegyes.

Ha John Wick és játékfeldolgozás, akkor elsőre tízből kilenc ember biztosan valamilyen belső vagy külső nézetű shooterre gondol, mint ideális műfaj. Nem úgy a Bithell Games, melynek tagjai teljesen más oldalról közelítették meg az alapanyagot – így született meg a John Wick Hex.

Az ellenállás hasztalan, a jövő pedig kiszámítható – legalábbis valami ilyesmi a helyzet a Corruption 2029-ben, ahol a polgárháborúba süllyedt Amerikában a lélektelen katonákon múlik az egész kontinens sorsa. A parancsokat pedig te magad osztogatod!

Az idei október egyik legizgalmasabb radar alatti megjelenése kétségkívül az Indivisible. A Lab Zero Games csapatától érkező akció-szerepjáték első pillantásra gyönyörű, rajzfilmeket idéző grafikájával tűnik ki az őszi játékdömping felhozatalából, de vajon mennyi érték lapul a remek külső mögött?

Utolsó részéhez érkezett a Sega kultikus játéksorozatának felújított újrakiadása, melyben ismét elmerülhetünk a tokiói alvilág neonfényekkel megvilágított bűnbarlangjának mélyére, sőt ügyes-bajos teendőink mellett még a popszakmába is belekóstolhatunk!

Azt hittük, már a Diablo 5-öt is bejelentik, mire elkészül, erre tessék: elkészült, de még a Diablo 4 is éppen csak be lett jelentve. Így ér véget a világ dicsősége.

A Hunt: Showdown a műfajok határait elmosva követel magának helyet a multiplayer játékok végtelenül hatalmas arénájában. Formabontó ötletekkel és újításokkal állt elő a Crytek, hogy egy olyan parádésan festő shootert kínáljanak, amihez foghatót sehol sem találni.

Kellemes kalandjátékot kreálni a műfajban nem kifejezetten könnyű. Az Anabelle viszont jó hangulatú próbálkozás, kissé fapados grafikával, de ígéretes történettel.

Annak ellenére, hogy tavaly volt már béta és korai hozzáférésű verzió is, a Dreams megjelenését nem előzte meg akkora hype, mint mondjuk Deacon St. John motoros zombiapokalipszisának eljövetelét. Nagy kár, mert ez az a Sony-exkluzív, amire még évek múltán is úttörőként fogunk visszagondolni.

A finn Frozenbyte hírnevét a Trine alapozta meg, és mostanra már tízéves lett a sorozat, melynek legutóbbi, harmadik részét négy éve láthattuk. Legfőbb ideje volt hát, hogy újabb epizóddal gazdagodjunk, és visszatérjünk a csodaszép mesevilágba.

Gyors, pörgős odab… I mean odacsapás. Semmi cicoma, ami jön, azt hozzávágom az ellenhez. Aztán vagy én győzök, vagy felrobban alattam a bolygó. Ilyen egyszerű ez.