Tesztek

Új korszakba jutott az egy ideje már futó Mega Man-kollekció, ezúttal a handheld-epizódoknak kínálva reflektorfényt, aminek hála az élmény is vegyes.

Ha John Wick és játékfeldolgozás, akkor elsőre tízből kilenc ember biztosan valamilyen belső vagy külső nézetű shooterre gondol, mint ideális műfaj. Nem úgy a Bithell Games, melynek tagjai teljesen más oldalról közelítették meg az alapanyagot – így született meg a John Wick Hex.

Az ellenállás hasztalan, a jövő pedig kiszámítható – legalábbis valami ilyesmi a helyzet a Corruption 2029-ben, ahol a polgárháborúba süllyedt Amerikában a lélektelen katonákon múlik az egész kontinens sorsa. A parancsokat pedig te magad osztogatod!

Az idei október egyik legizgalmasabb radar alatti megjelenése kétségkívül az Indivisible. A Lab Zero Games csapatától érkező akció-szerepjáték első pillantásra gyönyörű, rajzfilmeket idéző grafikájával tűnik ki az őszi játékdömping felhozatalából, de vajon mennyi érték lapul a remek külső mögött?

Utolsó részéhez érkezett a Sega kultikus játéksorozatának felújított újrakiadása, melyben ismét elmerülhetünk a tokiói alvilág neonfényekkel megvilágított bűnbarlangjának mélyére, sőt ügyes-bajos teendőink mellett még a popszakmába is belekóstolhatunk!

Azt hittük, már a Diablo 5-öt is bejelentik, mire elkészül, erre tessék: elkészült, de még a Diablo 4 is éppen csak be lett jelentve. Így ér véget a világ dicsősége.

A Hunt: Showdown a műfajok határait elmosva követel magának helyet a multiplayer játékok végtelenül hatalmas arénájában. Formabontó ötletekkel és újításokkal állt elő a Crytek, hogy egy olyan parádésan festő shootert kínáljanak, amihez foghatót sehol sem találni.

Kellemes kalandjátékot kreálni a műfajban nem kifejezetten könnyű. Az Anabelle viszont jó hangulatú próbálkozás, kissé fapados grafikával, de ígéretes történettel.

Annak ellenére, hogy tavaly volt már béta és korai hozzáférésű verzió is, a Dreams megjelenését nem előzte meg akkora hype, mint mondjuk Deacon St. John motoros zombiapokalipszisának eljövetelét. Nagy kár, mert ez az a Sony-exkluzív, amire még évek múltán is úttörőként fogunk visszagondolni.

A finn Frozenbyte hírnevét a Trine alapozta meg, és mostanra már tízéves lett a sorozat, melynek legutóbbi, harmadik részét négy éve láthattuk. Legfőbb ideje volt hát, hogy újabb epizóddal gazdagodjunk, és visszatérjünk a csodaszép mesevilágba.

Gyors, pörgős odab… I mean odacsapás. Semmi cicoma, ami jön, azt hozzávágom az ellenhez. Aztán vagy én győzök, vagy felrobban alattam a bolygó. Ilyen egyszerű ez.

Két és fél év után tért vissza a Donkey Kong Countryhoz és a Rare-hez is kapcsolódó Playtonic Games, hogy a kaméleon Yooka és a denevér Laylee ugrálós, idegőrlő kalandjai folytatódjanak. És míg a 2017-es, 3D-s előzményért nem kifejezetten voltam oda, nos, a folytatás a látszólagos visszalépés mellett sem vall szégyent. Merthogy D-ből kevesebb jutott, mókából már annál több.

A Codemasters év végére megtolta az arcade játékok szekerét, nem is akármilyen címet hozva vissza a köztudatba. A nagyon jó eladásokat produkáló Grid-széria negyedik felvonásának örülhettünk októberben. De biztosan az öröm a megfelelő kifejezés?

Mindkettő három éve látogatott el Steamre, emellett igazi japán csodák – vajon melyik duóról van szó? Nem árulok zsákbamacskát, a tízéves Bayonetta és Vanquish együtt ünnepeli évfordulóját.

Öt hónappal ezelőtt, a 2019/06-os PC Guru Magazinban mutattuk be az Atelier Luluát, a közkedvelt RPG-sorozat legutóbbi részét. A fejlesztő a premier után pár nappal bejelentette az új epizódot, az Atelier Ryzát, ami október végén meg is jelent. A kérdés az, hogy várhatunk-e még bármit egy ilyen régi széria 21. (!) részétől?

Újabb darabbal bővült a „sétaszimulátor” műfaj, amely ismerős elemekből építkezik, de az izgalmak így sem maradnak el.

Minden eddiginél sötétebb és realisztikusabb kampány, amihez képest a Modern Warfare 2 No Russian küldetése csak gyerekmese volt… egy ilyen kijelentésre azért felkapja a fejét bárki, aki kicsit is otthon van a régóta futó széria történelmében, és bár az elnevezés fura, a fejlesztők pedig okoztak már csalódást, a remény mindig ott él az emberben.

Zavaros álmomból egy síkságon ébredtem, egy apró láng hívogatóan intett, hogy kövessem. Fényével kitárt egy magányos ajtót, mire egy torony tűnt fel, ami egészen az égig nyúlt.

Az Obsidian 16 év alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtött az RPG-k terén. Elég csak a Knights of the Old Republic 2-re, a Fallout: New Vegasra vagy a Pillars of Eternityre gondolni, és tudjuk, hogy ha ők készítenek szerepjátékot, akkor nincs különösebb okunk félni. És ezt a The Outer Worlds sem cáfolja meg.

A Snack World igazából csak a Switch nemzetközi piacán új, a japánoknál egész franchise épült erre a világra. Méghozzá abszolút szerethető módon.

A Fate/Extellák és Senran Kagurák őrülete után a Marvelous egy kicsit komolyabb vizekre tévedt, ahol nem a női domborulatok minél jellemzőbb kiemelése az első, de még csak nem is a percenként elhullott ellenfelek száma, hanem inkább a játékélmény, aminél hatalmas mechekbe ült hősök küzdenek a megmaradt túlélőkért.

Szemrevaló arénákkal, pörgős, jól ismert játékmenettel, és múltidéző arcade világháborús hangulattal támad a Days of War. Kár, hogy ma már mindez nem elég egy sikeres online FPS-hez.

Egy vén csont is lehet a nap hőse, amit most a síron túlról visszarángatott Skippy a saját bő... akarom mondani, a csontjain tapasztal meg.

Idén októberben befutott a 2017-es Ghost Recon Wildlands folytatása, a Ghost Recon Breakpoint, melyben a Ubisoft a bolíviai kartellt drónokra, a taktikus játékmenetet pedig (papíron) magányos lopakodásra cserélte. Kisebb spoiler a cikkből: az elmúlt pár évben nem ez volt a franciák legjobb húzása.