Tesztek

Két és fél év után tért vissza a Donkey Kong Countryhoz és a Rare-hez is kapcsolódó Playtonic Games, hogy a kaméleon Yooka és a denevér Laylee ugrálós, idegőrlő kalandjai folytatódjanak. És míg a 2017-es, 3D-s előzményért nem kifejezetten voltam oda, nos, a folytatás a látszólagos visszalépés mellett sem vall szégyent. Merthogy D-ből kevesebb jutott, mókából már annál több.

A Codemasters év végére megtolta az arcade játékok szekerét, nem is akármilyen címet hozva vissza a köztudatba. A nagyon jó eladásokat produkáló Grid-széria negyedik felvonásának örülhettünk októberben. De biztosan az öröm a megfelelő kifejezés?

Mindkettő három éve látogatott el Steamre, emellett igazi japán csodák – vajon melyik duóról van szó? Nem árulok zsákbamacskát, a tízéves Bayonetta és Vanquish együtt ünnepeli évfordulóját.

Öt hónappal ezelőtt, a 2019/06-os PC Guru Magazinban mutattuk be az Atelier Luluát, a közkedvelt RPG-sorozat legutóbbi részét. A fejlesztő a premier után pár nappal bejelentette az új epizódot, az Atelier Ryzát, ami október végén meg is jelent. A kérdés az, hogy várhatunk-e még bármit egy ilyen régi széria 21. (!) részétől?

Újabb darabbal bővült a „sétaszimulátor” műfaj, amely ismerős elemekből építkezik, de az izgalmak így sem maradnak el.

Minden eddiginél sötétebb és realisztikusabb kampány, amihez képest a Modern Warfare 2 No Russian küldetése csak gyerekmese volt… egy ilyen kijelentésre azért felkapja a fejét bárki, aki kicsit is otthon van a régóta futó széria történelmében, és bár az elnevezés fura, a fejlesztők pedig okoztak már csalódást, a remény mindig ott él az emberben.

Zavaros álmomból egy síkságon ébredtem, egy apró láng hívogatóan intett, hogy kövessem. Fényével kitárt egy magányos ajtót, mire egy torony tűnt fel, ami egészen az égig nyúlt.

Az Obsidian 16 év alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtött az RPG-k terén. Elég csak a Knights of the Old Republic 2-re, a Fallout: New Vegasra vagy a Pillars of Eternityre gondolni, és tudjuk, hogy ha ők készítenek szerepjátékot, akkor nincs különösebb okunk félni. És ezt a The Outer Worlds sem cáfolja meg.

A Snack World igazából csak a Switch nemzetközi piacán új, a japánoknál egész franchise épült erre a világra. Méghozzá abszolút szerethető módon.

A Fate/Extellák és Senran Kagurák őrülete után a Marvelous egy kicsit komolyabb vizekre tévedt, ahol nem a női domborulatok minél jellemzőbb kiemelése az első, de még csak nem is a percenként elhullott ellenfelek száma, hanem inkább a játékélmény, aminél hatalmas mechekbe ült hősök küzdenek a megmaradt túlélőkért.

Szemrevaló arénákkal, pörgős, jól ismert játékmenettel, és múltidéző arcade világháborús hangulattal támad a Days of War. Kár, hogy ma már mindez nem elég egy sikeres online FPS-hez.

Egy vén csont is lehet a nap hőse, amit most a síron túlról visszarángatott Skippy a saját bő... akarom mondani, a csontjain tapasztal meg.

Idén októberben befutott a 2017-es Ghost Recon Wildlands folytatása, a Ghost Recon Breakpoint, melyben a Ubisoft a bolíviai kartellt drónokra, a taktikus játékmenetet pedig (papíron) magányos lopakodásra cserélte. Kisebb spoiler a cikkből: az elmúlt pár évben nem ez volt a franciák legjobb húzása.

Nincs egy hónapja, hogy a Psikyo 6 gyöngyszemét tartalmazó Alpha tiszteletét tette nálunk, erre máris itt a Bravo csapat. Ráadásul ez a brigád is megéri a pénzét.

Sosem hittem volna, hogy előáll az az eset: inkább belevetem magam Kedvesemmel a legdurvább Valentin-napi esti romantikus vacsora-hajszába (már amennyire romcsi egy random vendéglőben 30-40 másik párral együtt, szigorúan gyertyafénnyel megvilágítva beszélgetni), mintsem játékteszteljek. Nnna, ez most ilyen volt.

A free to play modellre való átállással párhuzamosan érkezett meg a Destiny 2 legújabb kiegészítője, amely teljesen új fejezetet igyekszik nyitni a nem éppen sima múlttal rendelkező franchise életében. Ám ahogy mindig, most is minden jóra jut valami rossz...

Rég mondhattunk már olyat egy teniszjátékra, hogy igazán jóra sikeredett, az AO Tennis 2 azonban egy jó lépés a megfelelő irányba.

A Warcraft 3 és kiegészítője a Blizzard történetének csúcsteljesítménye, így a 2010-es évek csalódásai ellenére sokan vártuk a Reforged alcímű felújított változatot. Amin azért még dolgozhattak volna, méghozzá nem is keveset.

Állítólag egykoron vízzel teli, gyönyörű planéta volt a miénk… aztán a véget nem érő háborúk és a kizsákmányolás után csak sivatag maradt. És a remény…

Újabb év, újabb Monster Energy-játék, mely ezúttal még nagyobb előrelépést hozott a szériába, mint a második rész, köszönhetően a teljesen újraírt fizikának és a motorok szabatosabban kialakított tulajdonságainak. De vajon elég lesz mindez a sikerhez?

Ki mondta, hogy egy Kaszás szívét – már ha van neki – nem ragadhatja el az izzó szenvedély, öntheti el a szerelem bizsergető érzése? Végre belekukkanthatunk egy hivatásos halálosztó mindennapjaiba, ahogy szembenéz munkája kihívásaival, miközben álmai nőjének nyomait lesi minden sarkon.

Az igazi játékélmény az, amikor a normál este hat órai naplemente helyett éjfélkor fogok neki a 10 kilométeres futókörömnek – mert nem eresztett el a képernyő. Igen, virágokat ültettem és doboltam-dúdoltam nekik, hogy megnőjenek. Nem, nem bolondultam meg, csak egy gyöngyszemmel találkoztam…

Ezúttal nem az ördög sír, hanem a játékos, amiért a pokol vérvörös és tüzesen égető tengerei helyett a klisék hullámai között süllyed egyre mélyebbre. Mert bár az előjelek sem voltak a legjobbak, annyira jellegtelen és arctalan, minden ízében középszerű vagy éppen rosszabb alkotásra senki nem számított, mint amivé végül Desmond kalandja vált.

Európa negyedik alkalommal is megremeg az élőhalott náci rezsim léptei alatt, de megszokott brigádunk azért ezúttal is kitartóan állja a sarat.