Tesztek

A szűnni nem akaró nosztalgiahullám újabb áldozata a Commandos 2 felújított változata lett, és nem véletlenül használjuk az áldozat szót.

Ha valaki a Hang nélkül megtekintése után folyton azzal dicsekedett, hogy mennyivel jobb lenne a vájtfülű szörnyek kicselezésében, most végre bizonyíthat. Vagy legalábbis kiderítheti, hogyan halt meg mindenki más a világon, ennek az enyhén szadista rogue-litenak hála.

A kínaiaknak is megvolt a maga Dózsa Györgye, sőt egyből három is, úgyhogy a mai lecke a Three Kingdoms-periódushoz vezető parasztfelkelés lesz…

A Frostpunk világában sem volt mindig fagy, a The Last Autumn című kiegészítőben az utolsó télbe hajló őszt csodálhatjuk meg.

Az H. P. Lovecraft munkásságán alapuló játékok az utóbbi időben valóságos reneszánszukat élik. A Cultic Games csapata ezen a vonalon egy olyan horror-szerepjátékkal állt elő, amelyben Cthulhu és társai átvették a világ, de legalábbis az Arkham városa feletti uralmat.

Júniusban kihagytuk a PC-s megjelenésekor, de ezt a hibát nem követjük el újra – a Hardcore Mecha jött, látott és győzött, immáron konzolon is!

A Metal Gearrel való kellemetlen és kikényszerített szakítását követően megérkezett Kodzsima Hideo első önálló játéka, és aki azt hitte, hogy Kodzsima ilyen gazdag múlttal a háta mögött már semmi újat nem tud mutatni, meg fog lepődni. Méghozzá folyamatosan...

Nincs új a nap alatt, szokták volt mondani. Pláne akkor, ha folyton a régi nagy élményeket keressük – egészíti ki az ősi dakota közmondás!

Örök körforgás. Egy élet és halál között ragadt kiválasztott. És egy pusztulásnak indult, leginkább egy megelevenedett rémálomra hasonlító világ. Ismerősen hangzik? Könnyen lehet. A Blasphemous azonban megmutatja, miként lehet a már jól ismert ízeket újszerű formában tálalni.

A Weappy Studio tagjai szemmel láthatóan szívesen szerepeltetnek alkotásaikban a törvényben foglaltakat vasszigorral betartató rendfenntartókat, hiszen a This is the Police két epizódja után ismét simára vasalt egyenruhába bújva biztosíthatjuk a rendet.

Az indie felhozatal mélyebb bugyraiban szinte dagonyázhatunk a waifu-kontentben, a szexizmus pedig természetesen a verekedős játékokat is alaposan érinti.

Végre megjelent a korábban Kickstarteren indult, azóta pedig igen sikeres életutat bejárt legújabb akció-RPG nagyágyú, amely egyszerre próbál kedveskedni a roguelike és a hack n’ slash műfaj kedvelőinek is, méghozzá gyönyörűen kidolgozott pixel art stílusban.

Az 1987-es, hatalmas sikert arató eredeti játéktermi The Ninja Warriors és otthoni konzolos átiratai, valamint 1994-es SNES folytatása, a The Ninja Warriors: The New Generation után visszatért a klasszikus beat ’em up, hogy újra elrabolja a játékosok szívét.

A Yakuza-széria hazánkban ugyan kevésbé ismert, de azért rendelkezik egy kisebb rajongótáborral, amely kitörő lelkesedéssel fogadta az idei gamescomra időzített Remastered Collection bejelentését, mely csomag a már elérhető 3. rész mellett 2019. október 29-én elhozza a Yakuza 4, majd 2020. február 11-én a Yakuza 5 játékokat is – méghozzá jócskán kibővített és felújított változatban.

Azt tudtátok, hogy az első Dragon Ball-videojáték még 1986 végén jelent meg? Bizony, azóta igen sok víz lefolyt már a Namek csörgedező patakjain, jelenleg pedig ott tartunk, hogy itt az első, sandbox elemekkel megtolt nyitott világú rész, amiben a Dragon Ball Z eseményeit követhetjük végig.

A dungeon crawler műfajt már eltemettük egyszer-kétszer, de úgy tűnik, hogy a négyzethálón kalandozó csapatok csak nem akarnak kimúlni…

A Nintendo Ismét egy Game Boy-os klasszikust ásott elő a szekrényből, és ahogy a Metroid: Samus Returns esetében, úgy most is úgy kapott teljesen új borítást a több mint két évtizedes klasszikus, hogy közben az alatta meghúzódó tartalmon nem esett csorba: sőt!

Vannak azok a játékok, melyek minimális eszközökkel is képesek szórakoztatni az embert, Andrea Interguglielmi új alkotása pedig pont ilyen cím. A Nauticrawlban végig egy irányítópultot bámulunk, mégis, a játék által nyújtott élmény hosszú ideig velünk marad, már ha fogékonyak vagyunk az ilyesmire.

Le az utcára, ki a térre, az ellenséges bandákat verjük széjjel! Avagy pontosan úgy bunyóztunk 2020 elején, mint a régi szép időkben.

Amikor feladatul kaptam, hogy a Rali Világbajnokságot feldolgozó WRC 8 lesz a tesztalanyom, akkor nem mondom, hogy nem volt bennem félelem. A korábbi csalódások (WRC 5) elég nagy nyomot hagytak bennem, hogy szünetet iktassak be a sorozatban. Azt hiszem, hogy jól döntöttem.

A Nintendo újabb játékot menekített át Wii U-ról Switchre: ha már Persona 5 nincs, itt egy nyomokban hasonlító imitátor, ahol megint Tokiót és az egész világot fenyegetik a szörnyek.

A felfedezés örömét, a körökre osztott küzdelmek izgalmát, valamint az alkímiai alapanyagok vadászatát és a tárgykészítést vegyítő széria újabb részei tértek vissza.

Régen olyan jókat rettegtünk egyedül a sötétben, hogy egy néhány fős indie csapat megpróbálta feleleveníteni az élményt – változó sikerrel.

Noha a Kingdom Under Fire 2-t már 2008-ban bejelentették, a játék maga csak most jutott el nyugatra. De vajon megérte ennyit várni?