Tesztek

Halottak lelkei bolyonganak két létsík között ragadva, miközben szörnyek fenik rájuk a fogaikat, emellett pedig egy rejtélyes alak sorra gyilkolja meg a közeli városka lakóit. Mindez egy átlagos hétköznap a videojátékok világában, no, és persze a Virrasztókéban, akik pont az elhunytak nyugalmát óvják.

Júniusban találkoztunk utoljára a PC Guru hasábjain, de máris újra American Truck Simulator-tartalmat hoztunk nektek! A hónap elején ugyanis megjelent a játék idei második letölthető tartalma, amely Utah államot hozza testközelbe a virtuális fuvarozás kedvelőinek.

Megérkezett az új Jumanji-mozifilm köré épített videojátékos feldolgozás, amiben helyet kapott az összes ismert szereplő és helyszín, de pár percnyi játék után az ember már inkább azt kívánja, hogy inkább őt is falja fel egy víziló, mint ahogy Oberon professzort az első részben.

Egy klasszikus 4X játék következik, amely egykor bővelkedett hősökben, varázslatokban, de mint tudjuk, semmi nem örök, így a fantasy fajoknak kicsengettek, és a banda beállt a sci-fik táborába. Az új hajnal mágiája a technológia lett, a fegyvere pedig az energia…

Miközben a világ egy része attól retteg, hogy a videojátékok tébolyodott tömegmészárosokat termelnek ki, az Assassin’s Creed atyja azzal állt elő, hogy készít egy programot az evolúcióról, amiben védtelen majomként kell a felegyenesedés felé vezető úton járnunk egy veszélyekkel teli világban.

Eddig azért féltem a Káosz Űrgárdisták eljövetelétől, mert attól tartottam, hogy a frakciójuk csak az Űrgárdisták tüskés változata lesz. Azonban a Proxy Studios rácáfolt a cinizmusomra, úgyhogy itt az ideje, hogy helyettem immár az univerzum féljen az általam vezetett káosz légióktól! Muhahaha!

Megérkezett a 2011-es, PlayStation 3-ra és Xbox360-ra, sőt azóta PC-re is megjelent romantikus-horrorba ágyazott puzzle-platformer Catherine kibővített, új történeti szálakkal és extra játékmódokkal megspékelt változata, méghozzá nem is akármilyen minőségben!

Több mint egy évtized várakozás után három frakció konfliktusával folytatja nagygépes hódítását a Fire Emblem. 3DS-ről Switchre váltott a lassan harmincéves sorozat, amely annyi újítással érkezett, ami még az innovációban mindig is élen járó Nintendótól is szokatlan.

Október végén halloween szellemét meglovagolva klasszikus rémfilmes szörnyetegekkel megpakolva érkezett meg a Pinball FX3 legújabb DLC-je, melyben Frankeinstentől Drakuláig felvonul majdnem a teljes hátborzongató bagázs, melyet a Universal filmstúdió égisze alatt korábban megismerhettünk.

A felemás fogadtatásra lelt Quantum Break után csak három évet kellett várni arra, hogy a Remedy újabb játékkal jelentkezzen, a Control pedig pontosan olyan, amit a stúdiótól megszokhattunk: ismerős, mégis minden szempontból egyedi, ötletes és lebilincselő.

A Digimonokat ugyan sokan tartják az ismertebb és sikeresebb Pokémon-franchise koppintásának, valójában egy jól felépített, számtalan remek játékból álló – ám azokat sajnos az utóbbi évek során nélkülöző – sorozat, mely végre egy már nagyon szükséges vérfrissítést kapott.

A Bloober Teamtől megszoktuk a minőségi alkotásokat, a Blair Witchre pedig a glitcheket és kisebb-nagyobb bugokat leszámítva szintén illik a sorba. A közel három évig teljes titokban fejlesztett mű nem tökéletes, de ezzel együtt rengeteg kimagasló megoldást tartalmaz.

Hershel Layton [p]rofesszor zsenialitásához nehéz lesz felérni, de ez [c]söppet sem tántorítja el le[g]esélyesebb trónfosztó [u]tódját – saját lányát. Kat[r]ielle „Kat” Layton apja nyomdokaiba lépve frissen nyílt nyomozói irodájában várja a London [u]tcáin megbúvó legelképesztőbb rejtélyeket.

Ahogyan a jó bornak, úgy a jó játékfejlesztőnek sem nagyon kell cégér, bár ez is csak részben igaz, ha az Astral Chaint vesszük alapul. Merthogy 2017 legjobb játéka, a Nier: Automata után úgy érzem, a PlatinumGames bármit alkothat, arra kíváncsi vagyok, de emellett sem ártott volna némi reklám az Astral Chainnek, elvégre a játék a Nintendo-rajongókon kívül mindenki másnál radar alatt maradhatott.

Társasjátékból csataszimulátor, csataszimulátorból pedig birodalomépítés. Röviden ez a Field of Glory életútja. A harci elefántok és légiók persze a legkönnyebb utat jelentik ahhoz, hogy egy fejlesztő a férfilélekben (és nőiben) megtalálja az ott lakozó Hannibált – nyilván nem a modern emberevőt, hanem a hadvezért…

A nyolcvanas és kilencvenes években a videojátékos iparban igazi legendák születtek, hogy a fénybe emelkedést követően az örök sötétségben tűnjenek el. Ilyen volt az Enix gondozásában megjelent ActRaiser is a Quintettől, melyre esélyesen már nem sokan emlékeznek, mégis, a ritka különleges alkotás most szellemi utódra lelt, mely továbbviszi őse hagyatékát.

Mario és Sonic többször is összecsapott már a virtuális olimpiai játékok keretén belül, így nem lepődünk meg, hogy 2020 előtt egy tokiói csatát is kapunk a két hőstől. Sajnos azonban ez a játék nem lett egy aranyérmes versenyző…

A Konami újabb nagyszabású, közismert sorozata zárja a sort és a háromrészesre osztott felhozatalt, az idén 32 esztendős Contra pedig nem nyújt kevesebbet, mint harmadik epizódjával a videojáték-történelem egyik legcsiszoltabb és legtökéletesebb run and gun-jellegű akcióélményét. Nem szabad kihagyni!

Sonic, a kék süni után Crash is visszatért a rajtvonalra, és bár elsőre úgy tűnt, hogy a látványos grafikai tupíron túl nehezen vette az évtizedek múlását, a Mario Kart egykori nagy vetélytársa a tartalom és élmény terén is jóval többet rejt magában, mint azt elsőre bárki sejtené.

A zombis játékok hordájában egyre nehezebb kiemelkedő, emlékezetes darabot alkotni, a World War Z-ről pedig sokan egészen a megjelenésig úgy hitték, hogy a filmadaptációhoz hasonló, könnyen felejthető bukta lesz. Szerencsére a készítők kellően rátermettnek bizonyultak a témához.

Az exkluzívok egyfelől nagyon nagy örömöt okoznak az adott gép tulajdonosainak, mikor nekiállnak egy kalandnak, majd elmondhatják: „igen, ez fantasztikus volt, de csak XY konzol/kliens birtokában volt mód az átélésére”. Másfelől mindenki másnak rossz, hiszen, ha nem ruháznak be egy újabb hardverre, bukják az élményt. Kivéve, ha az a bizonyos produkció csak időszakos exkluzivitást élvez.

Igen nehéz dolga van annak, aki a Mortal Kombat, Injustice, Dead or Alive, The King of Fighters és Street Fighter után valami régi verekedős címmel szeretne visszatérni a köztudatba. Pláne, hogy az SNK sorozata, a Samurai Shodown utoljára kereken tíz éve jelent meg, de akkor is csak egy antológia képében. Reméljük, nem szeppuku lesz a vége.

Nagyjából két esztendeje már, hogy az indie Dollhouse-t bejelentették, én pedig azóta vártam az ’50-es évek noirjában elmerülő, rémálmokkal teli kalandot, amely a Layers of Fear után újabb felejthetetlen horrort ígért. Aztán a játék csak csúszott és csúszott, végül idén, pont a születésnapomra megjelent, de abban nem volt köszönet.

A Citizens of Space egy kreatív, szórakoztató és frappáns űrbéli kaland, mely a régi szerepjátékok esztétikáját és szellemiségét vegyíti a Super Mario RPG és a Paper Mario körökre osztott, minijátékos megközelítésével, és megszórja rengeteg agyzsibbasztó humorral, csak sajnos néhány bug alaposan bezavar az összképbe.