Tesztek

Hogy mi történik akkor, ha összefognak az open world műfaj fenegyerekei a klasszikus belső nézetű lövöldék nagymestereivel? Nyilván az, hogy kapunk egy nyitott világú, és az őrületet sem mellőző FPS-t. Ám az, hogy jó ötlet volt-e ez a „házasság”, az már egy teljesen másik kérdés…

Mint azt tudjátok, Kínába látogatott az új Total War, és a 3. századi zűrzavarban kell rendet vágni olyan legendás, fél seregeket összecsomagoló harcművész hősökkel, amilyeneket eddig csak a Warhammerben és a Koei kaszaboldáiban láttunk.

Manapság sajnos ritka, ám kellemes jelenség a játékvilágban, amikor egy adott cím, melyet szinte minimális beharangozás és várakozás övezett, egy minden téren lenyűgöző, AAA-s darabokat is felülmúló mesterműként kerül a nagyérdemű elé. Az Asobo Studio csapatának sikerült a mutatvány.

Ismét maximális fordulatszámon pörög a Dragon Ball-mánia, amit mi sem prezentál jobban, mint hogy a verekedős téma után a Bandai Namco az RPG irányába tolná tovább a franchise szekerét, útközben pedig még egy taktikai kártyajátékot is piacra dobott Gokuék főszereplésével.

Az arcade autós játékok valahogy kikoptak mostanában a fősodorból, pedig a Forza Horizon-sorozat epizódjai is megmutatták, hogy lehet ezt a műfajt manapság is jól prezentálni. Most a Three Fields fejlesztői nyúlnak vissza a criterionos időkig, és elhozzák nekünk a Burnout lélektani utódját. De vajon jó ez nekünk?

A világnak vége, és nem az emberek nyertek: mutánsokkal, humanoid állatokkal és XCOM-os játékmenettel kapta meg első videojáték-változatát a Mutant-univerzum, a papír és a kockák uralta szabályrendszert ötvözve egy aranykorát élő játékműfajjal, és egy páratlan világgal.

Milyen lenne, ha valaki egybegyúrná a Gothicot, a Morrowindet, a Dark Soulst és bármely szabadon választott túlélős játékot? Az Outward megadja a választ, egy olyan egyedi hangvételű és mechanikájú élményt kínálva, amihez foghatót nem nagyon találni a piacon.

Vannak az igazi örökérvényű klasszikusok. Vagyis… valóban vannak? Merthogy változnak a korok, az igények, a technológiák. Egyedül a Doom az, ami állandó.

Itt az alkalom, hogy bebizonyítsd: te jobban helyt tudnál állni egy közösség élén a zombi apokalipszis közepén, mint a különféle filmek hősei.

Március végén debütált a Battlefield 5 battle royale módja, a Firestorm. A játékmód először a benne szereplő traktorokkal keltette fel a játékosok figyelmét, így adja magát a kérdés: akad más érték is a DICE alkotásában, vagy ez is csak egy újabb próbálkozás a zsáner sikerének gyors meglovaglására?

Odakinn szakadatlanul zuhog az eső, a mennydörgést megelőző villámlások pedig másodpercnyi időre fénnyel töltik meg az ódon szobát, ahol főhősünkkel épp az egyik méretes szekrény mélyén rettegünk, résnyire nyitott ajtók mellett – a rideg sötétben pedig ekkor halk kaparászást hallunk magunk mellől.

Amíg az új évezredben az NFL népszerűsége kifejezetten nőtt kis hazánkban, addig idehaza egy másik tipikusan amerikai sport, a baseball továbbra is csak egy szűk réteget mozgat meg. Egy jó videojáték persze könnyen javíthat ezen – idén sem maradunk új MLB The Show nélkül.

Eljött az idő, összegyűltek a galaxis legnagyobb űrbetyárjai, hogy spéci hajóikkal versenybe szálljanak a rejtélyes és nagyhatalmú Overseerek kegyeiért, no, meg persze a dicső Aréna Bajnoka címért. Kezdődjék hát a küzdelem, melynek végén csupán egy kapitány maradhat!

A London Detective Mysteria a XIX. századi Londonba invitál meg, ahol az elárvult arisztokrata leány, Emily bőrébe bújva kell helyt állnunk.

Az arénaharcos The Crucible után szép csendben megjelent a Darksiders 3 második letölthető tartalma is: a Keepers of the Voidban régi kereskedőcimboránk, Vulgrim kérésére a Serpent Hole-okat összekötő létsíkban kell leszámolnunk egy ősi fenyegetéssel.

A Frozen District új játéka papíron igen érdekes, hiszen istenek levadászása a feladatunk, de a jó koncepció önmagában sajnos kevés.

A verekedős játékok koronázatlan királya, az Arc System Works ezúttal a japán TRIGGER animációs stúdió első alkotását vette kezelésbe, az autentikusság érdekében az eredeti anime egyik készítője, Nakasima Kazuki közreműködésével, egy ismerős, mégis új Kill la Kill élményért.

Életének újabb évfordulóját mindenki a maga módján ünnepli, de a születésnap fogalmát egy átlagemberhez képest csöppet másként értelmezi a tragikus véget ért, bosszúra szomjazó gonosz gyermeki lélek, az örökké hétéves Sachiko Shinozaki. Vagy talán mégsem?

Földünket már annyiszor támadták óriásrovarok, hatalmas bogarak, gyilkos robotok és nagyra nőtt hüllők, hogy egy-egy újabb eset már meg sem lepi az egyszeri játékost, aki újra és újra a bolygó védelmére kel, a D3 sorozata pedig élen jár a pusztításban. Eddig a minőség konstans volt, az Iron Rain azonban többet vállal a megszokottnál. De vajon eleget?

Létezik egy műfaj, a grand strategy, ahol a birodalomépítés/háborúzás témakörben elkövethető szívatások öregapjával nézünk farkasszemet (mások úgy mondanák, komplex játékmenettel van megáldva) – na, ennek a csibészségnek a koronázatlan királya a svéd Paradox, és most megörvendeztet minket egy (régi) új címmel…

A Dance of Death: Du Lac & Fey első pillantásra egy nagyon ígéretes kalandjáték, mely az Artúr-legendát vegyíti Hasfelmetsző Jack mítoszával. Azonban a Salix Games alkotása sajnos nem tud felnőni a benne rejlő potenciálhoz, és inkább egy kihagyott ziccernek érződik, semmint felejthetetlen kalandnak.

Korábban szinte csak a könnyed élményre fókuszálva ülhettünk be a kamionok vezetőfülkéjébe, de a Bigben elérkezettnek látta az időt a szimulációra.

A kedves német családi film (itthon A menedék néven futott) alapján készült Windstorm a 2017-es rész után most egyetlen csomagban szállítja le egy hányavetett sorsú kamasz és egy varázslatosan okos lovacska mesébe illő történetét, ám a felhőtlen boldogságot technikai bakik sötét fellegei árnyékolják.

A Senran Kagura formás nindzsái visszatértek, a ruhaszaggató küzdelmek helyett azonban ezúttal egy igazi játéktermi klasszikus, a flipper világát értelmezik újra a maguk szemérmetlen módján, egy kis állati csavarral és természetesen csábos idomaikkal.