Tesztek

A kalandjátékok második aranykora véget nem érőnek tűnt, most mégis kijelenthetjük, hogy véget ért. Ismét az indie fejlesztőkön a világ szeme, hogy megmutassák, mire képes a műfaj – a Trüberbrook pedig, ha nem is kiváló példa, mindenképpen egy érdekes próbálkozás.

A TYPE-MOON eredetileg eléggé „pikáns” visual novel (interaktív regény) alkotása, a Fate/stay night az évek során egy egész szerteágazó kis univerzumot épített fel maga köré, melynek nyomán rengeteg anime, manga, regény, no meg természetesen videojáték született.

2030-ban járunk, a már nem is olyan távoli jövőben. Az autógyárak úgy döntenek, hogy elegük lesz a kötöttségekből, így egy nem hivatalos versenysorozatot hoznak létre, hogy letesztelhessék a legújabb technológiai vívmányokat. Aki ide belép, felejtse el a benzingőz illatát és a hangzavart is.

Oldalnézetes golyóbalett egy minden bizonnyal meghasonlott, névtelen főszereplővel, és egy olyan harcrendszerrel, amely szinte nem ismer korlátokat. Megérkezett a My Friend Pedro, hogy új színt hozzon az erőszakra kihegyezett shooterek nem éppen néptelen világába!

A szándék a fontos, szokták mondani, és a Void Studios szándéka e játék esetében egyértelmű: egy retró stílusú, fantasy köntösbe bújtatott akció-RPG prezentálása. A szándék viszont mit sem ér, ha a kivitelezéstől kitéped az összes hajszáladat.

Visszatért a Crypt of the Necrodancer, és egyenesen Hyrule világába táncolt át: megérkezett a Zeldásított akció-kaland-szerep-ritmusjáték hibrid, ahol ezúttal az ütemre figyelve kell megmentenünk Hyrulét a teljes elpusztulás sokadszorra bekövetkező katasztrófájától.

A JRPG-k legszebb hagyományait magába olvasztó Atelier-sorozat 1997 májusa óta időről időre bejelentkezik egy-egy újabb epizóddal, a számtalan platformot megjárt alkimisták legújabb világjárása pedig márciusban új résszel bővült, melyben a korábbi játékokkal ellentétben saját városunk felvirágoztatása lesz a fő célunk.

Nyolcvanas évek, Anglia, politika és nyomozás: nem éppen mindennapos témákat gyúrt egybe a stúdió, amely az Ether One-nal, előző játékával az emberi elme mélyére ásott, majd eme második nekifutásra sem távolodott el a komolyságtól. Ez mégsem egy sikertörténet…

Bár az elmúlt egy évben meghitt kapcsolatba kerültem az autóbusz-szimulátorokkal, sőt Norvégiában buszsofőrként dolgozó (persze magyar) volt kollégám fedélzeti kamerás videóit is elkezdtem nézegetni, most valami bizonyossá vált: a büdös életbe’ nem leszek „igaziból” nagyvasvolán-tekergető. Ehhez az Aerosoft jól csengő cégére alatt megjelent Tourist Bus Simulator kellett, illetve a játékkal eltöltött sok-sok meghitt, párbeszéddel teli óra. Én anyáztam, gamer PC-m meg csendesen röhögött rajtam…

Szóval az van, hogy itt ez az első ránézésre egészen megkapó, színes-szagos körökre osztott stratégia, a Batalj, aminél a tutorial teljesítése után alig vártuk, hogy online szétrúgjuk valakinek a fenekét. Ekkor azonban olyasvalamit tapasztaltunk, amire nem igazán voltunk felkészülve...

A Zen Studios a Williams Pinball 2-3-4 csomagjával továbbra is a pinball történelmet kutatja, a lehető legjobb formában.

Akik hozzám hasonlóan régebb óta nyomon követik a híres építőkockás szoftvereket, azok nagy eséllyel titkon reménykedtek már egyfajta megújulásban, és bár a tavalyi DC-adaptáció a történetmesélésben előrébb lépett, összességében csak jelen cikkünk tárgya hozta el az igazi áttörést.

A több száz fős fejlesztőcsapatok mellett természetesen akadnak kisebb, néhány lelkes tagot tömörítő gárdák is, de emellett (elsősorban a könnyen elérhető szerkesztőknek hála) nem ritka már az sem, ha valaki egymaga valósítja meg ötleteit, elképzeléseit.

Nem ritka, hogy egy játék az emberiség sorsát adja a kezedbe, ám itt ez rendhagyó módon történik: egy falunyi ősember túlélését kell biztosítanod a különféle régészeti korokon át, a vadászat, földművelés, építkezés, meg egyéb civilizációs találmányok trükkjeit kitanulva.

A budapesti székhelyű Zen Studiosról az embernek a különféle témájú Pinball-játékok jutnak eszébe, de a fejlesztők most kicsit kiléptek a komfortzónából, és egy merőben más játékot tettek le az asztalra. Ez a közép-európai, köztük a magyar népmesei világból nagy kanállal merítő Operencia: The Stolen Sun.

Hogy a játékok alatt hallható muzikális aláfestés nem csupán a beleélést valamint a hangulatot kívánja alátámasztani, hanem azzal szervesen összefügg, és tulajdonképpen elválaszthatatlanná válik tőle, arra a legjobb példát talán a ritmusjátékok jelentik.

„A Cylonokat az ember alkotta. Fejlődtek, fellázadtak és most terveznek valamit.” – ezekkel a szavakkal indult útjára a Battlestar Galactica, hogy aztán a nappalikból eljusson a számítógépekre, és 2017-ben végre egy a sorozathoz méltó stratégiai játék szülessen. A Deadlock azonban nem a történet vége…

2019-et a Capcom frontális, dupla támadással indította, két nehézsúlyú versenyzőt is a ringbe küldve, amivel lényegében sikerült is megnyerni az első negyedévet, mind eladások, mind pedig visszajelzések és kritikák terén. Hiszen spoiler nélkül elmondható az, ami már a trailerekből és a demóból is látszódott: a kellemes mellékág, avagy a DMC után a Devil May Cry 5 nagy sikerrel viszi tovább a szériában a fővonulatot.

Több mint 20 éve indult, eredetileg még játéktermekben, valamint Saturn és PlayStation konzolokon, aztán egy időre bevette magának az Xbox-brandet, hogy végül ismét multiplatform verekedős címmé váljon. Nem utolsó sorban a filmek világában is látogatást tett, és immáron a hatodik sorszámozott epizód képében tért vissza közénk a Team Ninja közkedvelt szériája. Cicikkel tehát mindent el lehet adni?

Légy üdvözölve köztünk, vándor! Hosszú utat tettél meg idáig, számos ellenfélen verekedted át magad és még több rémség áll előtted, akik az életedre törnek. Fogd hát ezt az ütött-kopott fegyvert és indulj mihamarabb – nagy tetteket viszel majd végbe.

Kevés sorozatot futtat, de azt legalább rendszeresen: a német Kalypso média immáron hatodik alkalommal csábít egy banánköztársaság élére, ráadásul ezúttal példátlan módon még a legénységet is lecserélték. Minden más viszont maradt a régi...

A „Souls-szerű játékok” kategória már egy egész műfajt jelöl, és a FromSoftware sorozatának merészen nehéz darabjaihoz hasonlóan kikezdik a játékosok idegeit. Ilyen a csapat legújabb műve, a Sekiro: Shadows Die Twice, amely akár a „Sekiro-szerű” zsánert is megteremtheti, elvégre minden téren rálicitál elődjeire.

2000-es bemutatkozása óta a Trials-sorozat népszerűsége töretlen, pedig ki tudja, hány törött kontroller és berepedt kijelzőjű tévé vált az ügyességet és türelmet alaposan próbára tévő játék áldozatává. Mármint azon játékosok áldozatává, akik nem bírták a stresszt, ami a pályák teljesítésével jár. Ha pedig valakinek gyengébb az idegrendszere, az most is megküzdhet az indulataival.

Meglepően sokáig húzta a The Division, legalábbis a folytatás megjelenését illetően, bár az út meglehetősen rögösnek bizonyult a Massive Entertainment tagsága számára. 2016-os megjelenésekor az első epizód még kicsit foghíjasnak bizonyult, aztán a foltozgatással sikerült megtölteni a lukakat, hogy végül elérkezzen az idő a következő evolúciós lépésre. Ez lett a Division 2 vagy csak egy reskinezett ügynökmóka? A teszt végére kiderül.