Tesztek

Totemoszlop alakzatban útnak indultunk, hogy felfedezzük egy veszedelmesen aranyos világ labirintusának legsötétebb titkait.

A Jupiter & Mars története a civilizációnk hanyatlásának utolsó időszakába kalauzol el, amikor már minden odalett, a városok a tenger mélyére süllyedtek, az emberek világára pedig csak a vízfelszín felett előbukkanó, összedőlt toronyházak teteje emlékeztet.

Lassan komolyan naptárat kell igazítani a Milestone motoros játékaihoz. A MotoGp és az MXGP duójából ugyanis most már triót farag a Monster Energy Supercross, amely 2018 februárja után 2019-ben a második rész képében folytatódik. Tényleg kellett ez nekünk?

A Layers of Fear óta megszaporodtak a belső nézetes, elsősorban a hidegrázós atmoszférára építő, néhány órás kalandot kínáló horrorjátékok, amiknél már nemcsak a minél hatásosabb ijesztgetés, de a történet is rendkívül fontos alapelem.

Ahogy öregszem, úgy veszem észre: idegesítenek és/vagy untatnak az egy kaptafára készült FPS lövöldék. Nem igazán izgat fel a sokadik terrorista-legyakás, egymás hentelése az idióta jelmezekben az utolsó túlélőig, vagy a BF-sorozat éppen soros, egyre borzasztóbb tagja. Kell valami fűszer, valami hangulat, valami extra ahhoz, hogy igazán belemerüljek a gyilkolászatba. Egy kis történelem, egy kis valóság.

Hányattatott fejlesztés, ínséges időkben való megjelenés, felemás fogadtatás: a Crackdown 3-nak nem könnyű helytállni a 2019-es felhozatalban. Ennek ellenére a játék teszi a dolgát, és megtartotta azokat a pontokat, amik miatt a sorozat korábbi részeit is szerettük.

Három évvel a PC-s megjelenés után megérkezett a Stellaris konzolokra, így PS4-re is – ez már csak azért is nagy szó, mert bár a műfaj megfordult már az aktuális generáción, ez az első igazán nagyszabású stratégiai játék a Sony gépén. Bolygók menedzselése, fejlesztések, űrflották kommandírozása, ezt ígéri a Stellaris. De vajon mindez hogyan működik kontrollerrel?

A Civilization 6: Gathering Storm már csak azért is kedves a szívünknek, mert a sorozat 1991-es indulása óta most először szerepel Magyarország a választható nemzetek között, méghozzá Hunyadi Mátyás vezetésével. De ez elég lesz ahhoz, hogy még egy kört lejátsszunk?

A fura cím és a mély anime-dekoltázsok láttán sokan már reflexből legyintenek, mondván újabb sorozatgyártásban készült JRPG gördült le a szalagról, nincs itt semmi látnivaló. A Compile Heart eddigi munkássága azonban ér annyit, hogy megadjuk nekik az esélyt – és érdemes is.

Számunkra már természetes a mindennapjainkba beférkőző technológia, hogy minden automatizálva van, azonban ha jobban belegondolunk, mindez lényegében egy évszázada még sci-finek számított. Sőt, valakinek az életkörülményei miatt még a napfény is luxus. Pláne, ha egy nukleáris háború túlélőjéről van szó.

A kultikus S.T.A.L.K.E.R. egykori alkotóinak hatalmas szerencséje volt Dmitrij Gluhovszkij Metro-regényeivel, mert tiszta lappal, de nem a nulláról vághattak neki saját víziójuk megvalósításának. Ugyan a Metro 2033 és a Last Light is remekül sikerültek, ám a 4A Games álma az Exodusszal teljesült.

Több mint egy évtizedet vártunk a Kingdom Hearts befejező részére, ami végre megjelent, és ahogy mindenkit, úgy minket is levett a lábunkról. Megérte a hosszú fejlesztési idő, hiszen a harmadik epizód lett az a játék, amely újradefiniálta a JRPG műfaját, ezzel feladva a leckét minden más fejlesztőstúdiónak. A Square Enix alkotása viszonyítási pont lesz az elkövetkező években, mostantól minden JRPG-t ehhez kell mérni.

Kevesebb mint két év kellett ahhoz, hogy az Anthem az E3-as leleplezéstől a digitális és fizikai boltokig jusson, és szintén kevesebb mint két telt el azóta, hogy a fejlesztők, a Bioware előző játéka, a Mass Effect: Andromeda után a következő produkció napvilágot lásson. Mondhatni, elég kevés egy AAA kategóriás programhoz, ráadásul a stúdió helyzete már 2017-ben is némi aggódásra adott okot.

Hogyan lehet egy tévéműsor interaktív? Általában úgy, hogy a nézők kérdezhetnek a közösségi platformokon, telefonálhatnak és szavazhatnak kedvenceikre. Az Amazon azonban ezt máshogy képzeli el, így a kezünkbe adja pár igen őrült masina volánját. Üdv, a The Grand Tour extrém műsorában!

Barbárok a kapuknál, kapuk nélkül, veled, a főbarbárral a főszerepben. Törzseddel egyenesen a római birodalmat kell meghódítanod, a semmiből építve fel egy önműködő gazdaságot és egy ütős hadsereget. De ez nehezebb, mint gondolnád...

A közel 100 órás AAA játékok és battle royale variációk forgatagában a Gris egy üde, művészi színfolt, egy páratlan kis oázis, ami szavak nélkül is sokkal többet mond, néhány órás játékidejével pedig jóval mélyebb nyomot hagy, mint számos mai alkotás.

Nem elég, hogy a közeljövőben a From Software legalább két Souls-jellegű játékkal készül, de úgy tűnik, hogy a műfajt az indie fejlesztők is kezdik egyre jobban megkedvelni. Az Ashen szerencsére a jobban sikerült, eredetibb próbálkozások egyike lett.

Szinte nincs olyan hónap, amikor ne jelenne meg egy új vagy felújított JRPG, avagy japán szerepjáték. A felkelő nap országából olyan, ma már közismert sorozatok indultak el, mint a Final Fantasy-, az Atelier- vagy a Dragon Quest-széria, de ugyanilyen neves a Kingdom Hearts, vagy éppen jelen tesztünk alanya, a Tales of…

Nem szép dolog az előítélet, főleg, ha egy teszkós Total Warnak gondolt játékról kiderül, hogy nem is teszkós, és hogy a kanadai szakik inkább a Strongholdot gondolták újra egy kis Crusader Kings beütéssel. De azért nyúltak ám a Total Wartól, méghozzá nem is keveset.

Manapság már a letölthető tartalmak is epizódikusan érkeznek. Az AC3 után az AC Odyssey is hasonló stílusban kapta meg az első DLC-csomagját, a Legacy of the First Blade-et.

Az emberiség egyik napról a másikra elhagyja a Naprendszert, és meg sem áll egy új galaxisig, az Alfa 1-ig, ahol megkezdi az új otthon keresését. Ez a mi dolgunk. Ez, meg egy tökéletes kolonizációs űrhajó összerakása útközben, mert úgy tűnik, hogy a földi dokkban arra már nem volt idő.

A Game Freak a többség számára valószínűleg a pirospozsgás ménkűpocok és zsebszörny barátai atyjaként ismert, pedig a Pokémon-sorozaton kívül számos érdekes eredeti alkotás is született már műhelyükben, köztük a nanotörmelékekkel zsonglőrködő Giga Wrecker Alt.

Vannak azok a játékok, melyek már első pillantásra el tudják varázsolni az embert, a Leaf pedig pont ilyen. A minimalista, de stílusos grafika és az izgalmasnak tűnő történet elsőre mind egy felejthetetlen kalandot ígérnek, de vajon mennyit sikerül betartani ezekből az ígéretekből?

A nagyrészt magyar Shotgun with Glitters fejlesztőcsapata egy referenciadús horrorjátékkal áldoz a régi point and click kalandjátékok oltárán. Valódi félelemre azonban ne számítsunk ebben a stilizált, voxel grafikás játékban. Inkább a fejtörőkön és a kalandjátékokra tipikusan jellemző, agyament tárgykombinálós megoldásokon van a hangsúly.