Tesztek

A bunyós játékok palettája ma már messze nem olyan színes, mint a kilencvenes években, de persze mindig számíthatunk az indie-kre, ha friss ötletekről vagy egyedi megoldásokról van szó. Most egy chilei csapat jelentkezett meglepő húzással – előszedték a klasszikus horrorszörnyeket, és köréjük szerveztek egy érdekes kis pofonpartit.

Az egyszerűbb jobb. Főleg teljesen új köntösben. Megérkezett az első nagygépes Pokémon-epizód, és újramelegítve minden idők egyik legimádottabb epizódját, új életet lehelve a Pokémon-élménybe sem a Nintendo, sem a Game Freak nem bízott semmit a véletlenre.

A Jujubee S.A. azt a célt tűzte ki, hogy testközelből mutatja meg a Kurszk atom-tengeralattjáró katasztrófáját, amiben 118 ember vesztette életét, és mára rengeteg összeesküvés-elméletet szőttek köré. Izgalmas alapanyag, ám sajnos, mint sok más esetben, a kivitelezéssel itt is akadtak bökkenők.

Az OtherSide 25 év után folytatást készített az Ultima Underworld 2-nek. Hogy ennyi idő után érdemes-e feltámasztani egy sorozatot, még úgy is, hogy az új rész csak lazán kapcsolódik a régiekhez, az jó kérdés. De az biztos, hogy az Underworld Ascendant nem feltétlen fogja elhozni a feltámadást

A ’90-es években a Sony játékai tudatosan azt a vásárlóréteget célozták meg, amelyet korábban elhanyagolt az ipar: az idősebb tiniket és a felnőtt korosztályt. Így viszont egy tátongó lyukat hagytak a repertoárjukban: fiatalabb közönség igényeit egyáltalán nem szolgálták ki.

Lehetetlenek márpedig vannak: ismét egy japán csapat és egy japán rendező mutatja meg, hogy miként lehet újra kirobbantani a lázat egy orosz logikai játék iránt – és azt is, hogy lehet egy 2D-s valami a PlayStation VR egyik legjobb címe.

A szeptemberi sportjátékos dömping után még egyszer pályára léphetünk, hogy ezúttal edzői szerepbe bújva irányítsuk a kiválasztott focicsapat életének minden pillanatát. A Sports Interactive és a Sega együttműködésének köszönhetően megjelent a Football Manager 2019, ami jobb, mint az előző években bármikor.

Az első világégés hálás téma a videojáték-fejlesztőknek, hiszen a nagy háborút rengeteg műfajban fel lehet dolgozni az akciójátéktól kezdve a horroron át a stratégiai címekig. A 11-11: Memories Retold, ami szintén erről a korról szól, teljesen egyedi ízben, látásmódban meséli el ezt a történelmi időszakot, ami rányomta bélyegét a világ fejlődésére.

Nagyjából a legproblémásabb választás az, amikor az ember szülőként a gyerekének szeretne valamit. Hány éves kortól, milyet, mennyire lehet erőszakos, mennyire legyen bonyolult? Kérdésekből pedig még kijuthat bőven, pláne akkor, ha egy 3 éves csöppségről van szó. Na, de megérkezett a Mancs őrjárat, ezzel tálcán, vagyis tappancson kínálva a megoldást.

Mezőgazdasági szimulátort főleg úgy érdekes játszani, ha az ember még életében nem találkozott a műfajjal. Mármint nem a szimulátorral, hanem azzal, hogy közben gyapotot vet. Ráadásul idén már lovagolhatunk, és igazán menő gépekkel dolgozhatunk. Egy John Deere traktorra elvileg még a nap is szebben süt.

Lovecraft történetei alapján kevés jó horrorfilm, sőt még kevesebb minőségi videojáték készült. Pedig a minőségi kiindulópont adott, hiszen az íróra jellemző mentalitás, miszerint attól félünk leginkább, amit nem látunk, pont a virtuális, interaktív szórakozás terén jelent nagyszerű lehetőségeket.

Május végén, amikor bejelentették a Battlefield-széria legújabb részét, a játékostársadalom egy emberként követelt vért, s kívánta az EA, a Dice és még ki tudja, melyik cég dolgozóinak halálát. Most, hogy végre kezünk közt tudhatjuk a Battlefield 5-öt, nyugodtan eltehetjük a kaszákat és a fáklyákat, ugyanis a játék kifejezetten jól sikerült – bár tény, hogy nem ártott volna odébb tolni a megjelenését.

Van az úgy, hogy az előítélet alaposan rányomja a bélyegét egy élményre, mert ugye mind emberek vagyunk, az első benyomások pedig rendkívül fontosak. Így jártam az Overkill új játékával, amitől semmit sem vártam, az első értékelések és játékórák után a pokolba kívántam, majd rájöttem, hogy az egyik legjobb kooperatív akciójáték. Lehetne, ha a hibák nem rontanák az összképet.

Nincs fél éve, hogy a PC Guru hasábjain előzetest írtam a Bethesda legújabb játékáról, és igyekeztem a lehető legpozitívabban hozzáállni a már akkor is megkérdőjelezhetőnek tűnő koncepcióhoz. A várakozás aztán november közepén véget ért, és kiderült, hogy nem voltak alaptalanok a félelmek: a legújabb Fallout-játéknak már nem sok köze van az elődjeihez, ráadásul MMO-nak is harmatgyenge.

A kopasz 47-es ügynök kitartó, hiszen az ezredforduló óta rendületlenül velünk van, és fittyet hány arra, hogy manapság a lopakodós játékok már nem annyira népszerűek. A hallgatag profi azért próbál adaptálódni az új világrendhez, így a Hitman 2 is bevezet néhány újdonságot, még ha forradalmat nem is csinál.

A szuperhősös feldolgozások reneszánszát éljük, így nem meglepő, hogy az eddig csak „szupererő” jelzővel ellátott mangák is kitermelték a maguk szuperhőspiacát, majd a nagyok után az egyre népszerűbb, feszített tempójú sorozatok is megkapják lassan a saját videojáték-adaptációjukat.

Mindig nehéz olyan játékról érdekesen és jól írni, amely már egy hónapja elérhető, mindenhol cikkeztek róla, sőt esélyesen olvasóink is végigjátszották. No, persze nem akkor, ha a Rockstar aktuális nagy durranása kerül a célkeresztbe, hiszen a csapat munkássága valóban rocksztárokhoz méltó, játékaikban elmerülni pedig nagybetűs élmény.

Jó hat év várakozás után ismét megcsapott minket a végidők szele, és az apokalipszis közelgő lovasainak dobogásától remeg a föld. Ezúttal Fury, a négyesfogat legkiszámíthatatlanabb tagja jött el, hogy sötét mágiájával elbűvöljön, ostorával pedig megbüntessen minden útjában álló szerencsétlent.

Zuhog az eső a sötét éjszakában, Gotham City nyüzsgő városában pedig ezen az estén is elkél egy rátermett szuperhős segítsége. Csakhogy Batman a Justice League többi tagjával egyetemben különös módon eltűnt, az égre világított ikonikus jelkép helyett pedig távoli, gúnyos kacaj hangját hozza a szél.

A szabotőrök levadászása, az újságok meghamisítása és az elnyomó rezsim egy átlagos talpnyalójának története után szó szerint új vizekre evezett Lucas Pope – ezúttal egy nyomtalanul eltűnt legénység sorsát kell kideríteni egy magányos, elhagyatott hajón.

Nehéz elkerülni, hogy ne a múlt hónapban tesztelt Two Point Hospitalhoz hasonlítsuk az Oxymoron Games piciny stúdiójának művét, a Project Hospitalt. Legalábbis első pillantásra, ugyanis a diagnózis felállítása után egyértelművé válik, hogy két nagyon is különböző játékról van szó.

Fantasyvel kezdődik, mitológiával folytatódik, és sci-fivel ér véget. A Project Warlockba megpróbáltak minden bezsúfolni, amit csak el lehet képzelni, ezzel egyetlen játékban kínálva egy egész sorozatnyi retró lövöldözést.

A Skylanders után többen megpróbáltak gyökeret ereszteni a „toys-to-life” műfajban, ahol a szoftverek mellé általában valamilyen kézzel fogható műanyag játék is dukál. A Ubisoft sem akar lemaradni, és egy galaktikus sci-fi operával próbál friss ötleteket vinni a koncepcióba.

Több mint húsz év után azért sejthető, hogy egy szimpla verekedős sorozat nem fogja feltalálni a spanyolviaszt, egy patinásabb szériától ilyenkor az ember már inkább csak a modernizálást, csiszolgatást várja. A ’95-ös Soul Edge nyomdokain a Soulcalibur kipróbált már néhány ösvényt, évtizedek után pedig a bevált útra tért vissza, a rajongók legnagyobb örömére.