Tesztek

Ha szeretjük a sportjátékokat, az év második fele mindig az EA-ről szól. Az augusztus és a szeptember tehát maga az anyagi csőd: az NFL 19 már bezsákolva, szeptember közepén az NHL 19-et is begyűjtöttétek, majd szeptember végén megérkezett a FIFA is, igazam van?

Két éve jelent meg az utolsó King of Fighters, de valaki már megint rosszban sántikál a sorozat univerzumában, méghozzá annyira, hogy összehozza a kiadó női szereplőit egy nem annyira békés bunyóra. Sőt, még olyan férfi karakter is akad, aki nemet vált.

A pokol ismét megtelt, kénköves bűzt árasztó bugyrainak csúf ivadékai pedig elárasztották a világot, hogy Te, az emberiség utolsó mentsváraként, egy kisebb hadsereget kiszolgáló fegyverarzenállal bátran harcba szállhass velük, az utóbbi idők legélvezetesebb retró FPS-ében.

A sónenek ősapjaként is aposztrofálható, és Japánban igazi kultstátuszban álló Fist of the North Star (Hokuto no ken) új epizódja végre megérkezett, hogy a Yakuza-játékok fejlesztőinek gondozásában, már-már groteszk módon véres bunyói közepette rendet tegyen hányavetett konzolos múltja felett.

A cilinderből előhúzott régi klasszikusok mindig is vonzották az erre fogékony játékosokat. Az, hogy 2002 óta nem jelent meg V-Rally, okkal történt. Azonban a merőben más profilú negyedik rész most mégis a ringbe lépett, és nem tudom, hogy mire akar hasonlítani. Ahogy a derék Ábel, én is azt kérdezem: de miért?

Kapd fel high-tech szuperszerkód és irány Hover City, hogy a város legmenőbb arcává válj, és felszabadítsd lakóit egy hipermodern görkorcsolyával felszerelve! Készen állsz a hatalmas ugrások, észveszejtő trükkök és féktelen száguldás őrült forgatagára?

A tipikus japán szerepjátékok színes-szagos programok, amikben a szörnyirtás meghatározott, jelentős szerepet kap. A Valkyria Chronicles azonban nem tipikus szerepjáték, és ezt már a kezdőképernyője megmutatja, hiszen az első, amit meglátunk, egy lángoló, háborús táj.

A 2017/10-es PC Guruban írtunk a Pro Evolution Soccer 2018-ról, a rövid értékelésben pedig kiemeltük, hogy az évek óta finomított játékmechanika nem biztos, hogy hosszú távon elég lehet a fociszimulátorok rajongóinak. Eltelt egy év, és a kérdés az, hogy ezúttal történt-e radikális változás?

Japán számos olyan érdekességgel gazdagította az egyetemes kultúrát, amelyek egyes darabjai olykor nehezen értelmezhetőek európai szemmel: bizarr animék, vizuális novellák kékhajú lányokkal – nem is beszélve a Grasshopper Manufacture alkotásairól.

Tavaly ott fejeztük be az NBA 2K18-as tesztünket, hogy kosárélmény szempontjából megfelelő játék készült, azt azonban megfertőzte a mikrotranzakció túlzott erőltetése. A sorozat idén a 20. születésnapját ünnepli, ennek megfelelően nagyot kell(ene) szólnia az NBA 2K19-nek!

A 2004-es Katamari Damacy sokak nagy kedvence volt a PlayStation 2 idejében, vidám hangulata és aranyos puzzle feladatai miatt kicsik és nagyok egyaránt jól szórakoztak vele, most pedig végre befutott a felújított HD verzió, immár a Nintendo Switch és a PC-s platformokat megcélozva.

Pici Bryce még csak kósza gondolat sem volt, amikor a The Bard’s Tale-trilógia diadalmenete tartott, ám hiába az akkori siker, egy-két mellékvágánytól eltekintve – köztük a 2004-es akciójátékét –, kerek 30 évet kellett várni, hogy megérkezzen a legújabb felvonás.

Amerika, Európa és Ausztrália után negyedik alkalommal indul a Horizon fesztivál, ezúttal azonban Albion vadregényes tájain, amik a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem ködösek, sőt kimondottan változatos időjárással bírnak – főleg, hogy az új epizód csillagok helyett az évszakokat hozza le az égről.

Egy anime-adaptáció, amely népszerű témát dolgoz fel, de az eredeti alapanyag esszenciájának értelmezése közben elfelejt kellően tartalmas játékot biztosítani. Lóhere, ami nem négylevelű, mágus, aki képtelen varázsolni. Ilyen lett a Black Clover: Quartet Knights.

Egy kórházigazgató élete nem csak játék és mese, főleg, ha olyan komoly betegségek kezeléséről van szó, mint a Lábasfejűség, Spontán Korai Mumifikálódás vagy éppen a Kubizmus. Bizony, egyik sem tréfadolog, és mindegyik potenciálisan halálos. Pláne, ha a hazai egészségügyre jellemző hosszúságú várólisták alakulnak ki kórházunkban.

Egy kis orosz csapat nem kevesebbre vállalkozik, minthogy a mostanában igencsak elkényeztetett „old school” RPG műfaj rajongóit célozzák meg első játékukkal, ami egy kicsit a BioShockból és egy kicsit a Falloutból merített ihletet. Jól hangzik, nem?

Naruto története véget ért, amit a Ninja Storm-szériával méltó módon lezártak videojátékos berkekben is. Utódsorozatán felbuzdulva – valamint a címet köztudatban tartva – egy új oldalával jelentkezik az immáron főként a csapatos csatározásra építő nindzsás dzsembori.

Újabb (haha) tíz év helyett már most megy a Destiny 2 visszafogott bővítgetése, hogy előbb-utóbb megágyazzanak egy következő sorszámozott folytatásnak, és miközben a kiadó-fejlesztő páros elégedetten játszik a vásárlók idegeivel és pénztárcájával, ők még élvezik is.

A Souls-sorozat játékmenetét többen is sikeresen másolták, ebbe a sorba próbált beállni a svéd Toadman Interactive csapata is egy új – bár elég ismerős – koncepcióval, amely az atomnehéz RPG játékmenetet sci-fi környezetbe ültette, majd lőfegyverekkel dúsította.

Irtózatosan szerencsénk van, hiszen ebben a számban két horgászjáték is tesztelésre került. Az Ultimate Fishing Simulator viszont abból a szempontból lesz érdekes, hogy kisebb költségvetésű, mint a Fishing Sim World, de egyáltalán nem sikerült rosszul.

Nem túlzás, hogy hosszabb idő után megint egy olyan FIFA került a kezeim közé, melyet kicsit fokozottabb várakozás előzött meg részemről. Olyasmi, mint amilyet, mondjuk, a Journey megjelenése idején is tapasztaltam. Lássuk, hogy megérte-e még lefekvéskor is a FIFA 19-re gondolni?

A mesebeli erdő csendjét sietősen masírozó lények izgatott suttogása törte meg. Mindegyikük szütyőjében néhány ütött-kopott papír lapult, melyekre rejtélyes teremtmények rajzait pingálták – a fogadóba tartottak, ahol hamarosan indul a nagy csata.

Egy 22 éves játéksorozat életében nem könnyű újat mutatni, de 2013-ban úgy tűnt, hogy az Eidos Montréal és a Square Enix mégis képes felfrissíteni a Tomb Raider-sorozatot. Az öt évvel ezelőtti reboot nemcsak a főhősnőt helyezte új megvilágításba, de a játékmenetet is megreformálta, viszont két folytatással később úgy tűnik, hogy az alkotók már akkor ellőtték a puskaporuk jelentős részét.

Idén júliusban Bate azzal indított, hogy nem állítja, hogy nem készül valahol az az Assassin’s Creed, ami végre újít a formulán, de hogy nem az Odyssey lesz az, az is biztos. Nos, bár elméletileg igazat kell neki adnom, a helyzet az, hogy még soha nem szórakoztam olyan jól a Ubisoft szériájával, mint most, az ókori Görögország szigetvilágát bejárva.