Tesztek

Mezőgazdasági szimulátort főleg úgy érdekes játszani, ha az ember még életében nem találkozott a műfajjal. Mármint nem a szimulátorral, hanem azzal, hogy közben gyapotot vet. Ráadásul idén már lovagolhatunk, és igazán menő gépekkel dolgozhatunk. Egy John Deere traktorra elvileg még a nap is szebben süt.

Lovecraft történetei alapján kevés jó horrorfilm, sőt még kevesebb minőségi videojáték készült. Pedig a minőségi kiindulópont adott, hiszen az íróra jellemző mentalitás, miszerint attól félünk leginkább, amit nem látunk, pont a virtuális, interaktív szórakozás terén jelent nagyszerű lehetőségeket.

Május végén, amikor bejelentették a Battlefield-széria legújabb részét, a játékostársadalom egy emberként követelt vért, s kívánta az EA, a Dice és még ki tudja, melyik cég dolgozóinak halálát. Most, hogy végre kezünk közt tudhatjuk a Battlefield 5-öt, nyugodtan eltehetjük a kaszákat és a fáklyákat, ugyanis a játék kifejezetten jól sikerült – bár tény, hogy nem ártott volna odébb tolni a megjelenését.

Van az úgy, hogy az előítélet alaposan rányomja a bélyegét egy élményre, mert ugye mind emberek vagyunk, az első benyomások pedig rendkívül fontosak. Így jártam az Overkill új játékával, amitől semmit sem vártam, az első értékelések és játékórák után a pokolba kívántam, majd rájöttem, hogy az egyik legjobb kooperatív akciójáték. Lehetne, ha a hibák nem rontanák az összképet.

Nincs fél éve, hogy a PC Guru hasábjain előzetest írtam a Bethesda legújabb játékáról, és igyekeztem a lehető legpozitívabban hozzáállni a már akkor is megkérdőjelezhetőnek tűnő koncepcióhoz. A várakozás aztán november közepén véget ért, és kiderült, hogy nem voltak alaptalanok a félelmek: a legújabb Fallout-játéknak már nem sok köze van az elődjeihez, ráadásul MMO-nak is harmatgyenge.

A kopasz 47-es ügynök kitartó, hiszen az ezredforduló óta rendületlenül velünk van, és fittyet hány arra, hogy manapság a lopakodós játékok már nem annyira népszerűek. A hallgatag profi azért próbál adaptálódni az új világrendhez, így a Hitman 2 is bevezet néhány újdonságot, még ha forradalmat nem is csinál.

A szuperhősös feldolgozások reneszánszát éljük, így nem meglepő, hogy az eddig csak „szupererő” jelzővel ellátott mangák is kitermelték a maguk szuperhőspiacát, majd a nagyok után az egyre népszerűbb, feszített tempójú sorozatok is megkapják lassan a saját videojáték-adaptációjukat.

Mindig nehéz olyan játékról érdekesen és jól írni, amely már egy hónapja elérhető, mindenhol cikkeztek róla, sőt esélyesen olvasóink is végigjátszották. No, persze nem akkor, ha a Rockstar aktuális nagy durranása kerül a célkeresztbe, hiszen a csapat munkássága valóban rocksztárokhoz méltó, játékaikban elmerülni pedig nagybetűs élmény.

Jó hat év várakozás után ismét megcsapott minket a végidők szele, és az apokalipszis közelgő lovasainak dobogásától remeg a föld. Ezúttal Fury, a négyesfogat legkiszámíthatatlanabb tagja jött el, hogy sötét mágiájával elbűvöljön, ostorával pedig megbüntessen minden útjában álló szerencsétlent.

Zuhog az eső a sötét éjszakában, Gotham City nyüzsgő városában pedig ezen az estén is elkél egy rátermett szuperhős segítsége. Csakhogy Batman a Justice League többi tagjával egyetemben különös módon eltűnt, az égre világított ikonikus jelkép helyett pedig távoli, gúnyos kacaj hangját hozza a szél.

A szabotőrök levadászása, az újságok meghamisítása és az elnyomó rezsim egy átlagos talpnyalójának története után szó szerint új vizekre evezett Lucas Pope – ezúttal egy nyomtalanul eltűnt legénység sorsát kell kideríteni egy magányos, elhagyatott hajón.

Nehéz elkerülni, hogy ne a múlt hónapban tesztelt Two Point Hospitalhoz hasonlítsuk az Oxymoron Games piciny stúdiójának művét, a Project Hospitalt. Legalábbis első pillantásra, ugyanis a diagnózis felállítása után egyértelművé válik, hogy két nagyon is különböző játékról van szó.

Fantasyvel kezdődik, mitológiával folytatódik, és sci-fivel ér véget. A Project Warlockba megpróbáltak minden bezsúfolni, amit csak el lehet képzelni, ezzel egyetlen játékban kínálva egy egész sorozatnyi retró lövöldözést.

A Skylanders után többen megpróbáltak gyökeret ereszteni a „toys-to-life” műfajban, ahol a szoftverek mellé általában valamilyen kézzel fogható műanyag játék is dukál. A Ubisoft sem akar lemaradni, és egy galaktikus sci-fi operával próbál friss ötleteket vinni a koncepcióba.

Több mint húsz év után azért sejthető, hogy egy szimpla verekedős sorozat nem fogja feltalálni a spanyolviaszt, egy patinásabb szériától ilyenkor az ember már inkább csak a modernizálást, csiszolgatást várja. A ’95-ös Soul Edge nyomdokain a Soulcalibur kipróbált már néhány ösvényt, évtizedek után pedig a bevált útra tért vissza, a rajongók legnagyobb örömére.

A Pathfinder: Kingmaker a legújabb a régi klasszikusokat idéző és Kickstarteren fogant szerepjátékok sorában, ám az Owlcat Games asztali szerepjáték-adaptációja legalább annyira próbára teszi a játékosok türelmét, mint a rátermettségüket.

A Respawn a hét elején mindenféle felhajtás nélkül bejelentette, hogy kész az új játéka, ami mostantól le is tölthető. Az Apex Legends egy ingyenes, csapatalapú, különféle hősöket felvonultató battle royale, ami semmit sem bíz a véletlenre, és az egyik legjobb alkotás, amit a zsáner eddig kitermelt.

Az újrakiadások, felújítások és komplett újraértelmezések forgatagában a Senran Kagura is visszatért a gyökereihez, hogy teljesen új formában mutassa be a hagyományostól igen távol álló, telt idomokkal teli vízióját a modern nindzsákról és mindennapjaikról.

Három évvel az eredeti megjelenés után, több hónap késéssel és néhány kemény kompromisszummal látogatott el PC-re a klasszikus stratégiai széria legutóbbi része. Vajon mindezek után megérdemel egy esélyt?

Miközben a Monster Hunter: World világszerte diadalmenetet jár be mind a kritikusok, mind a játékosok között, addig a rendkívül hasonló koncepcióval megáldott, posztapokaliptikus környezetbe helyezett God Eater 3 a darabjaira hullott világ romjain kínál epikus kalandokat.

A konzolokon olyan népszerű pofozkodós játékok az elmúlt években PC-n is teret nyertek, ennek a műfajnak pedig egy friss képviselője a parodisztikus felhangokat is megpendítő Assault Spy. A NIS új megjelenése egyedi módon próbál a humor, a feszes akció és az anime stílus határmezsgyéjén araszolni.

Közkedvelt franchise-ok, popkulturális gyöngyszemek saját szájíz szerint, a rajongók kedve és kénye szerint. A Zen Studios által sok-sok éve lelkesen gondozott Pinball FX eddig erről szólt, ám a tavalyi vérfrissítést követően idén ősszel ismét sikerült megújítani a szériát, méghozzá igazi nagyágyúk segítségével.

Egy emlékek nélküli emberként haladsz előre a sötétben, nem is sejtvén, hogy mi vár rád, ám ez téged egy cseppet sem késztet meghátrálásra. Bár elméd és múltad homály fedi, mégis szembeszállsz az otthonodat megszálló hét főbűn démonjaival. De milyen áron?

Szeretted a Poly Bridge játékmenetét, de jobban bejön a havas hegyláncok és a síparadicsomok téli hangulata? Netán megépítetted már az összes létező hidat, és most valami más kihívásra vágysz ugyanebben a zsánerben? Ha igen, akkor a When Ski Lifts Go Wrongot neked találták ki!