Tesztek

A Jujubee S.A. azt a célt tűzte ki, hogy testközelből mutatja meg a Kurszk atom-tengeralattjáró katasztrófáját, amiben 118 ember vesztette életét, és mára rengeteg összeesküvés-elméletet szőttek köré. Izgalmas alapanyag, ám sajnos, mint sok más esetben, a kivitelezéssel itt is akadtak bökkenők.

Az OtherSide 25 év után folytatást készített az Ultima Underworld 2-nek. Hogy ennyi idő után érdemes-e feltámasztani egy sorozatot, még úgy is, hogy az új rész csak lazán kapcsolódik a régiekhez, az jó kérdés. De az biztos, hogy az Underworld Ascendant nem feltétlen fogja elhozni a feltámadást

A ’90-es években a Sony játékai tudatosan azt a vásárlóréteget célozták meg, amelyet korábban elhanyagolt az ipar: az idősebb tiniket és a felnőtt korosztályt. Így viszont egy tátongó lyukat hagytak a repertoárjukban: fiatalabb közönség igényeit egyáltalán nem szolgálták ki.

Lehetetlenek márpedig vannak: ismét egy japán csapat és egy japán rendező mutatja meg, hogy miként lehet újra kirobbantani a lázat egy orosz logikai játék iránt – és azt is, hogy lehet egy 2D-s valami a PlayStation VR egyik legjobb címe.

A szeptemberi sportjátékos dömping után még egyszer pályára léphetünk, hogy ezúttal edzői szerepbe bújva irányítsuk a kiválasztott focicsapat életének minden pillanatát. A Sports Interactive és a Sega együttműködésének köszönhetően megjelent a Football Manager 2019, ami jobb, mint az előző években bármikor.

Az első világégés hálás téma a videojáték-fejlesztőknek, hiszen a nagy háborút rengeteg műfajban fel lehet dolgozni az akciójátéktól kezdve a horroron át a stratégiai címekig. A 11-11: Memories Retold, ami szintén erről a korról szól, teljesen egyedi ízben, látásmódban meséli el ezt a történelmi időszakot, ami rányomta bélyegét a világ fejlődésére.

Nagyjából a legproblémásabb választás az, amikor az ember szülőként a gyerekének szeretne valamit. Hány éves kortól, milyet, mennyire lehet erőszakos, mennyire legyen bonyolult? Kérdésekből pedig még kijuthat bőven, pláne akkor, ha egy 3 éves csöppségről van szó. Na, de megérkezett a Mancs őrjárat, ezzel tálcán, vagyis tappancson kínálva a megoldást.

Mezőgazdasági szimulátort főleg úgy érdekes játszani, ha az ember még életében nem találkozott a műfajjal. Mármint nem a szimulátorral, hanem azzal, hogy közben gyapotot vet. Ráadásul idén már lovagolhatunk, és igazán menő gépekkel dolgozhatunk. Egy John Deere traktorra elvileg még a nap is szebben süt.

Lovecraft történetei alapján kevés jó horrorfilm, sőt még kevesebb minőségi videojáték készült. Pedig a minőségi kiindulópont adott, hiszen az íróra jellemző mentalitás, miszerint attól félünk leginkább, amit nem látunk, pont a virtuális, interaktív szórakozás terén jelent nagyszerű lehetőségeket.

Május végén, amikor bejelentették a Battlefield-széria legújabb részét, a játékostársadalom egy emberként követelt vért, s kívánta az EA, a Dice és még ki tudja, melyik cég dolgozóinak halálát. Most, hogy végre kezünk közt tudhatjuk a Battlefield 5-öt, nyugodtan eltehetjük a kaszákat és a fáklyákat, ugyanis a játék kifejezetten jól sikerült – bár tény, hogy nem ártott volna odébb tolni a megjelenését.

Van az úgy, hogy az előítélet alaposan rányomja a bélyegét egy élményre, mert ugye mind emberek vagyunk, az első benyomások pedig rendkívül fontosak. Így jártam az Overkill új játékával, amitől semmit sem vártam, az első értékelések és játékórák után a pokolba kívántam, majd rájöttem, hogy az egyik legjobb kooperatív akciójáték. Lehetne, ha a hibák nem rontanák az összképet.

Nincs fél éve, hogy a PC Guru hasábjain előzetest írtam a Bethesda legújabb játékáról, és igyekeztem a lehető legpozitívabban hozzáállni a már akkor is megkérdőjelezhetőnek tűnő koncepcióhoz. A várakozás aztán november közepén véget ért, és kiderült, hogy nem voltak alaptalanok a félelmek: a legújabb Fallout-játéknak már nem sok köze van az elődjeihez, ráadásul MMO-nak is harmatgyenge.

A kopasz 47-es ügynök kitartó, hiszen az ezredforduló óta rendületlenül velünk van, és fittyet hány arra, hogy manapság a lopakodós játékok már nem annyira népszerűek. A hallgatag profi azért próbál adaptálódni az új világrendhez, így a Hitman 2 is bevezet néhány újdonságot, még ha forradalmat nem is csinál.

A szuperhősös feldolgozások reneszánszát éljük, így nem meglepő, hogy az eddig csak „szupererő” jelzővel ellátott mangák is kitermelték a maguk szuperhőspiacát, majd a nagyok után az egyre népszerűbb, feszített tempójú sorozatok is megkapják lassan a saját videojáték-adaptációjukat.

Mindig nehéz olyan játékról érdekesen és jól írni, amely már egy hónapja elérhető, mindenhol cikkeztek róla, sőt esélyesen olvasóink is végigjátszották. No, persze nem akkor, ha a Rockstar aktuális nagy durranása kerül a célkeresztbe, hiszen a csapat munkássága valóban rocksztárokhoz méltó, játékaikban elmerülni pedig nagybetűs élmény.

Jó hat év várakozás után ismét megcsapott minket a végidők szele, és az apokalipszis közelgő lovasainak dobogásától remeg a föld. Ezúttal Fury, a négyesfogat legkiszámíthatatlanabb tagja jött el, hogy sötét mágiájával elbűvöljön, ostorával pedig megbüntessen minden útjában álló szerencsétlent.

Zuhog az eső a sötét éjszakában, Gotham City nyüzsgő városában pedig ezen az estén is elkél egy rátermett szuperhős segítsége. Csakhogy Batman a Justice League többi tagjával egyetemben különös módon eltűnt, az égre világított ikonikus jelkép helyett pedig távoli, gúnyos kacaj hangját hozza a szél.

A szabotőrök levadászása, az újságok meghamisítása és az elnyomó rezsim egy átlagos talpnyalójának története után szó szerint új vizekre evezett Lucas Pope – ezúttal egy nyomtalanul eltűnt legénység sorsát kell kideríteni egy magányos, elhagyatott hajón.

Nehéz elkerülni, hogy ne a múlt hónapban tesztelt Two Point Hospitalhoz hasonlítsuk az Oxymoron Games piciny stúdiójának művét, a Project Hospitalt. Legalábbis első pillantásra, ugyanis a diagnózis felállítása után egyértelművé válik, hogy két nagyon is különböző játékról van szó.

Fantasyvel kezdődik, mitológiával folytatódik, és sci-fivel ér véget. A Project Warlockba megpróbáltak minden bezsúfolni, amit csak el lehet képzelni, ezzel egyetlen játékban kínálva egy egész sorozatnyi retró lövöldözést.

A Skylanders után többen megpróbáltak gyökeret ereszteni a „toys-to-life” műfajban, ahol a szoftverek mellé általában valamilyen kézzel fogható műanyag játék is dukál. A Ubisoft sem akar lemaradni, és egy galaktikus sci-fi operával próbál friss ötleteket vinni a koncepcióba.

Több mint húsz év után azért sejthető, hogy egy szimpla verekedős sorozat nem fogja feltalálni a spanyolviaszt, egy patinásabb szériától ilyenkor az ember már inkább csak a modernizálást, csiszolgatást várja. A ’95-ös Soul Edge nyomdokain a Soulcalibur kipróbált már néhány ösvényt, évtizedek után pedig a bevált útra tért vissza, a rajongók legnagyobb örömére.

A Pathfinder: Kingmaker a legújabb a régi klasszikusokat idéző és Kickstarteren fogant szerepjátékok sorában, ám az Owlcat Games asztali szerepjáték-adaptációja legalább annyira próbára teszi a játékosok türelmét, mint a rátermettségüket.

A Respawn a hét elején mindenféle felhajtás nélkül bejelentette, hogy kész az új játéka, ami mostantól le is tölthető. Az Apex Legends egy ingyenes, csapatalapú, különféle hősöket felvonultató battle royale, ami semmit sem bíz a véletlenre, és az egyik legjobb alkotás, amit a zsáner eddig kitermelt.