Tesztek

Csontokból faragott kerítés, hullákkal kikövezett barlangrendszer, és történet vezérelte haladás: a The Forest nem éppen átlagos darabja a túlélős játékok műfajának, de minden szempontból nézve megérte rá négy teljes évet várni.

Nincs fél éve, hogy a guardianek az Egyiptomra hajazó Merkúron akasztották össze bajszukat a Panoptes nevű főmuftival, aki úgy gondolta, hogy a virtualitásban a jövő, de úgy tűnik, hogy a Destiny világában mindig van valami pionír, aki úgy érzi, fenekestül kell felforgatnia az ismert univerzumot.

Korántsem nevezhető eseményekben szűkölködőnek az 1800-as évek Amerikája: az Európából érkező telepesek egyre nagyobb területeket hódítottak el az őslakosoktól, és míg egyesek csak a földjüket kívánták békében művelni, addig mások banditának álltak.

Ideje volt, hogy a Codemasters kicsit elszakadjon a komolyabb, vagy éppen félszimulátoros címektől, és ismét megtalálja magának azt a publikumot, amit annak idején a Dirt Showdown elkészítésével megfogott. Az Onrush maga lett az agyament száguldás.

Olybá tűnik, nem múlik el úgy egy év, hogy a The Elder Scrolls Online ne bővülne egy nagyobb területtel. Idén a High Elfek otthona, vagyis a Summerset-szigetek nyílnak meg előttünk. Lássuk, ez mennyiben más, mint a tavaly nyáron megjelent Morrowind.

Hosszú évek várakozása után megjelent az interaktív dráma legnagyobb mestere, a francia Quantic Dream legújabb játéka. A Detroit: Become Human az a program, amit minden PS4 tulajnak ki kell próbálnia, elvégre David Cage és csapata ezúttal is fontos kérdéseket boncolgatnak.

Egy licenchosszabbítást követően a norvég Funcom csapata a 2008-as Age of Conan című MMO-juk után újra Hyboria világába kalauzolnak el minket, teszik mindezt a manapság oly népszerű túlélőjáték köntösben. De vajon képes lesz-e a Conan Exiles kitűnni a tömegből?

Emlékszik még valaki Jeff Strainre, az ArenaNet és a WoW egyik fő emberére, aki a nagyszerű és közismert játékok (Diablo, StarCraft, WarCraft) után úgy döntött, álmot épít, és Class4 néven megteremt egy nyitott világú MMO-t, amit a játékosokon kívül zombik töltenek meg?

Vissza Lordranba, ahol minden, ez az egész rémálom elkezdődött. Ahol meghaltál egyszer, tízszer, százszor. Majd jött Drangleic, ahol újra több száz életed veszett kárba, végül pedig ott volt Lothric, ahol szintén a nyomodban loholt a kaszás.

Ottónak nincs túl jó napja. Nem elég, hogy élete legnehezebb vizsgáját kell letennie, még szíve hölgyét is elrabolják. Fiatal mágusunknak nem marad hát választása, elindul megmenteni jegyesét, és ha már arra jár, akkor a világot is.

Gondoltál már arra, mi történik azokkal a holmikkal, amik nyom nélkül elvesznek? Hová kerül az egyedül szomorkodó zokni párja, a szőrén-szálán eltűnt üveggolyó vagy játékfigura? A Forgotton Anne erre ad választ, miközben kihívások és választások elé is állít.

A kiábrándítóan sikerült Age of Empires remaster után a tavasszal együtt megérkezett a legendás RTS eszmei örököse, amely abszolúte modern, egyedi tálalással és pár jó ötlettel próbálja elhozni a modern generációnak az AoE addiktív játékmenetét. Sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A traktorról az irodába ültem át, alig egy hónappal később. Micsoda karrier! Hiába, az agrárértelmiség útja a napsütötte jövőbe vezet – még akkor is, ha nincs sikeres gazdálkodó hatékony gépesítés és munkaerő-kölcsönzés nélkül.

Szeretitek a motorozást? Szeretitek esetleg a quadokat is? Na és hogy álltok a buggyval való eszetlen röpködéshez? Van egy jó hírem! Ha sorra veszitek az MX vs ATV All Out nyújtotta lehetőségeket, akkor rájöttök, hogy mindezt egy játékban kapjátok meg!

Az alkímia rajongói örülhetnek, hiszen a Gust rohamtempóban rakta össze az Atelier-sorozat új részét. A nagy kérdés, hogy a széria 19. része képes-e eleget mutatni ahhoz, hogy kifizessük érte a 60 eurós árat. A válasz egyszerre igen és nem – mindjárt kifejtjük bővebben!

Az Extinctionben hős lehetsz. Ártatlan embereket menthetsz meg egyesével vagy tömegével a brutális szörnyetegek terrorjától. Óriásokat ölhetsz, levághatod testrészeiket, így küldve őket vissza a pokol legmélyebb bugyrába. A nép büszkeségévé válhatsz hosszú órákra – de ennek bizony komoly ára van!

Amikor Aella király kígyóverembe vetette Ragnar Lothbrokot, nem számolt néhány dologgal. Például, hogy frankón megágyaz egy új Total War epizódnak, mert a viking atyák halálából durva dolgok születnek. Rettegjenek hát az angolszászok!

Ha új Star Wars kerül a mozikba, akkor előre elkönyvelhető a regények, figurák, pólók, plüssök és egyéb apróságok megjelenése, no és persze a videojátékoké is, köztük néhány flipperasztallal a Pinball FX-sorozatban. A The Last Jedi kicsit késett, de Han Solót azért megelőzte.

Hatalmas csatagépek, futurisztikus, mégis ismerős sci-fi világ, masszív tartalom és egy korábban már bizonyított csapat. Visszatért a MechWarriorból ismerős univerzum, hogy egy táblás stratégia átszabott adaptációjával várja a taktikus élményeket kereső játékosokat.

Kis hazánkban biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember, aki ne hallott volna már a két nagy pofonosztóról, Bud Spencerről és Terence Hillről. Generációk nőttek fel a filmjeiken, nevettek a poénjaikon. Elérkezett viszont az idő, hogy átvegyük tőlük a stafétabotot!

Némi késés után elkészült az RPG-veterán Obsidian Entertainment legújabb mesterműve, amelyben nemcsak az istenek kiválasztottjaként, hanem hajóskapitányként is megismerheti a nevünket az Eora keleti szegletében található Deadfire szigetcsoport. Hajóra!

Az 11bit Studios csapata a This War of Mine-nal már megmutatta, hogy ért a hangulatteremtéshez és a borongós témák bemutatásához. Most emelték a tétet, és ezúttal már a teljes emberi civilizáció megmaradása lett a tét. A városnak túl kell élnie, de milyen áron?

Miután a Telltale Games sportot csinált a már létező szellemi termékek interaktív feldolgozásából, a Daedalicnél úgy döntöttek, hogy kiveszik belőle a részüket. Ám a point and click kalandjátékok mestereinek választása a képregények helyett egy közel 30 éves regényre esett.

Az egyre hömpölygő játékáradatban csak igen kevés alkalommal kiáltunk fel teljes őszinteséggel, hogy igen, ez valami új, ez valami meghökkentő – ez már nem csak szórakozás, hanem valódi művészet! Nos, én valami ilyesmit kiáltottam a God of War végén.