A The Padre egyszerre több generációban akar nosztalgiát ébreszteni. Maga a játék egy 3D-s point and click kalandjáték, ami egyértelműen az olyan klasszikusoknak próbál a nyomába lépni, mint a Broken Sword, a Phantasmagoria, a Gabriel Knight vagy a különböző Quest-szériák. Számos referenciája szintén ennek az érának a legismertebb címeit idézi, viszont a grafika az ehhez illő 2D-s pixel art helyett egy 3D-s voxeles megoldást választ.

Húsvéti tojáskeresés

Bár a voxel grafika technikai szempontból bővebb és komplexebb fogalom, mint „sok pici kocka”, mióta a Minecraft popularizálta ezt a megjelenést, ezzel a névvel terjedt el. A főhőst, Alexandert fix kameranézetből irányítjuk egy hatalmas kísértetházban, ahol tárgyakat gyűjtve és különböző ellenségeket megölve juthatunk előre a történetben. Az irányítás pofon egyszerű – mindenre klikkelni kell. Jobb klikkel védheted ki a támadásokat, I-vel nézheted meg a tárgyaid és szóközzel változtathatod meg a kamera szögét.

A játék nem hosszú, körülbelül 5-6 óra alatt végigjátszható, és ha már minden puzzle megoldását tudod, akkor egy óra alatt speedrunolható. Pár fix ellenségen kívül RNG határozza meg a zombik megjelenését, akik sokszor harc nélkül megkerülhetők, mivel karakterünk sokkal gyorsabban mozog. Ugyanakkor, az ellenfelek gyakran eltűnnek a szobákból, ha ki-belépkedünk. A tipikus kísértetházas részek mellett tükrökön keresztül többször átlépünk egy éteri parallel világba. Az itt élő árnylények komolyabb fenyegetést jelentenek, mint a fizikális világ élőholtjai – Alexandert amúgy kicsit sem rázzák meg a zombik, sőt, amikor legelőször találkozunk eggyel, unott hangon közli, hogy meg sincs lepődve.

A különböző tárgyak nagy része valamilyen referenciát rejt. Az első fegyver, amit találunk, egy feszítővas, amit Gordonnak hívnak, de találhatunk egy társasjátékot is, aminek Darker Souls a neve, és ha használjunk, azonnal meghalunk.

Kinek a pap, kinek a mutáns skorpiódémon

A játék története nem a legbonyolultabb. Alexandert felkéri az Egyház, hogy keresse fel volt mentorát, Benedictust, akit mellesleg utál, mivel gyermekként bántalmazta, illetve köze volt Mario barátja halálához. A keresés során a félelmetes házba vezeti az útja, ahol kénytelen egy megátkozott kútból (amin egy IDDQD felirat ékeskedik) inni, hogy a tükördimenzión át találja meg Benedictust. A keresett személy még a játék fele előtt megkerül, és ezután az a cél, hogy megtisztítsuk lelkünket az átkozott víz bűnétől.

A The Padre szinkronszínészei eléggé változó minőségben szerepelnek. Alexander és Benedictus a két egyedüli beszélő karakter, és míg utóbbi teljesen megfelelően olvassa sorait, Alexander szövege laposan és érzelmek nélkül cseng. Maga a karakter cinikus és megfáradt, viszont belső monológjai általában komikusak.

Van pár kérdéses megoldás a játékban, és pár kifejezetten jól kigondolt rész. Egy remek kis puzzle keretében főhősünk megtalálja a népmesében szereplő kis gömböcöt, ami megpróbál megenni minket, ám ő is legyőzhető a környezetében talált tárgyakkal és némi logikával. A végső boss viszont egy teljesen logikátlan és véletlenszerűen megoldható puzzle, ami semennyi harcot nem igényel, viszont a helyiség temérdek tölténnyel halmoz el. Ez egy olyan helyzet után következik, ami sokkal inkább adta volna magát egy végső jelenethez, de aztán mégis folytatódik a játék, majd hirtelen véget ér.