Tesztek

A London Detective Mysteria a XIX. századi Londonba invitál meg, ahol az elárvult arisztokrata leány, Emily bőrébe bújva kell helyt állnunk.

Az arénaharcos The Crucible után szép csendben megjelent a Darksiders 3 második letölthető tartalma is: a Keepers of the Voidban régi kereskedőcimboránk, Vulgrim kérésére a Serpent Hole-okat összekötő létsíkban kell leszámolnunk egy ősi fenyegetéssel.

A Frozen District új játéka papíron igen érdekes, hiszen istenek levadászása a feladatunk, de a jó koncepció önmagában sajnos kevés.

A verekedős játékok koronázatlan királya, az Arc System Works ezúttal a japán TRIGGER animációs stúdió első alkotását vette kezelésbe, az autentikusság érdekében az eredeti anime egyik készítője, Nakasima Kazuki közreműködésével, egy ismerős, mégis új Kill la Kill élményért.

Életének újabb évfordulóját mindenki a maga módján ünnepli, de a születésnap fogalmát egy átlagemberhez képest csöppet másként értelmezi a tragikus véget ért, bosszúra szomjazó gonosz gyermeki lélek, az örökké hétéves Sachiko Shinozaki. Vagy talán mégsem?

Földünket már annyiszor támadták óriásrovarok, hatalmas bogarak, gyilkos robotok és nagyra nőtt hüllők, hogy egy-egy újabb eset már meg sem lepi az egyszeri játékost, aki újra és újra a bolygó védelmére kel, a D3 sorozata pedig élen jár a pusztításban. Eddig a minőség konstans volt, az Iron Rain azonban többet vállal a megszokottnál. De vajon eleget?

Létezik egy műfaj, a grand strategy, ahol a birodalomépítés/háborúzás témakörben elkövethető szívatások öregapjával nézünk farkasszemet (mások úgy mondanák, komplex játékmenettel van megáldva) – na, ennek a csibészségnek a koronázatlan királya a svéd Paradox, és most megörvendeztet minket egy (régi) új címmel…

A Dance of Death: Du Lac & Fey első pillantásra egy nagyon ígéretes kalandjáték, mely az Artúr-legendát vegyíti Hasfelmetsző Jack mítoszával. Azonban a Salix Games alkotása sajnos nem tud felnőni a benne rejlő potenciálhoz, és inkább egy kihagyott ziccernek érződik, semmint felejthetetlen kalandnak.

Korábban szinte csak a könnyed élményre fókuszálva ülhettünk be a kamionok vezetőfülkéjébe, de a Bigben elérkezettnek látta az időt a szimulációra.

A kedves német családi film (itthon A menedék néven futott) alapján készült Windstorm a 2017-es rész után most egyetlen csomagban szállítja le egy hányavetett sorsú kamasz és egy varázslatosan okos lovacska mesébe illő történetét, ám a felhőtlen boldogságot technikai bakik sötét fellegei árnyékolják.

A Senran Kagura formás nindzsái visszatértek, a ruhaszaggató küzdelmek helyett azonban ezúttal egy igazi játéktermi klasszikus, a flipper világát értelmezik újra a maguk szemérmetlen módján, egy kis állati csavarral és természetesen csábos idomaikkal.

Ügyvédes kalandjáték Franciaországban, ezúttal madarak nélkül, egy komoly és jelentős történelmi korszak kellős közepén, stratégiai és társasjátékos elemekkel telitömve. Érdekes és gazdag kombináció, csak épp a gyakorlatban nem állja meg a helyét...

Egy angyal és egy démon összefog, hogy a Mennybe vezető úton legyőzzék az apokalipszis négy lovasát, megfékezve ezzel a világvégét, közben pedig mindent és mindenkit szanaszét lőnek. Nem túl mélyenszántó sztori? Annyi baj legyen, nem minden játéknak kell erős történet. A God’s Trigger nem is szorul rá.

Bár a játékosok túlélőösztöneit akarták próbára tenni, többnyire sajnos az Early Access állapotot sem élte túl a legtöbb online túlélő FPS. Az indie fejlesztők serege helyett ezúttal a Just Cause-szériárért is felelős Avalanche csapata próbált szerencsét a műfajjal.

Kamaszkori krízis, felnőtté válás, elrejtett gondolatok – mindez egy tinédzser fejében, miközben a retró szinte kiszakítja a szívünket.

A múlt újra menő! A Call of Duty és a Battlefield is elhagyta a jövőt, és úgy tűnik, hogy a Ubisoft is ráunt a Hold gyarmatosítására. Az Anno-sorozat 2009 után szakított a történelemmel, de most visszatér a gyökereihez, és megmutatja, hogyan fest az ipari forradalom egy városépítős játékba csomagolva.

Sok-sok bukkanó után a Mortal Kombat-széria 2011-ben visszatért a gyökereihez, hogy újkori diadalmenete flawless victoryként tündököljön a verekedős játékok történelemkönyvében. A 2015-ös 10. epizód után pedig látható volt, hogy nem a legújabb rész fogja megtörni a sikerszériát – nagy meglepetéseket talán nem okozok azzal, ha azt mondom, hogy a jóslatok ebben az esetben abszolút beváltak.

A Days Gone könyörtelen világában a civilizáció romjain megmaradt túlélők naponta küzdenek a vérszomjas fertőzöttekkel, őrült szektákkal és egyetlen tárnyi lőszerért ölni képes fosztogatókkal, miközben az éjszaka eljövetelével több száz rémség járja a vidéket.

Mostanában nem aprózza el a Square Enix, a Final Fantasy-játékok különböző változataival frontális támadást indított az eddig csak részlegesen bevett bástyák irányába is. A PC-s közönség pedig éppen a bunyós alapokon nyugvó Dissidia NT-változatból kapott egy érdekes kiadást.

A bírósági drámák világszerte és hazánkban is népszerűek. Ha valaki úgy érzi, ő jobb ügyvéd lenne, mint Harmon Rabb, Ally McBeal és Atticus Finch együtt, eljött a lehetősége, hogy PC-n és konzolon is bizonyítson, méghozzá nehéz ügyekben, drámai helyzetekben és őrült figurákkal körülvéve.

A cuki lányokkal operáló Neptunia-sorozat új műfajban próbálja ki magát, és bár az alma nem esett messze a fájától, sajnos így is kukacokkal teli.

A Left Alive kétségkívül ígéretes, mint koncepció, nem kispályás alkotók dolgoztak az alapvetően lopakodásra és akcióra épülő címen, ami PC-re és PS4-re jelent meg. Persze felmerül a kérdés, hogy képes-e a Square Enix játéka megállni, mondjuk, a műfaji etalonnak számító Metal Gear-széria mellett. Mert a terv nyilván ez volt.

Volt már Atari, SNK, meg egy rakás más retró összeállítás, sőt még a Rare konyhájából is érkezett egy speciális csomag, az évek óta kemény szembeszéllel haladó Konami azonban kivárta a kerek évfordulót, így szinte az utolsók között érkezett be a célba – természetesen egy több részre szabdalt kollekcióval.

Fura dolog elkötelezett rajongónak lenni, mert egyrészt egy bizonyos elvárást kéne érezni az imádott kedvenc iránt, másrészt pedig örül az ember, ha megeheti, amit a témából főztek neki. És éppen emiatt a kettősség miatt én is vegyes érzelmekkel vágtam neki a World Seeker nagyszabású kalandjának.