Tesztek

Ügyvédes kalandjáték Franciaországban, ezúttal madarak nélkül, egy komoly és jelentős történelmi korszak kellős közepén, stratégiai és társasjátékos elemekkel telitömve. Érdekes és gazdag kombináció, csak épp a gyakorlatban nem állja meg a helyét...

Egy angyal és egy démon összefog, hogy a Mennybe vezető úton legyőzzék az apokalipszis négy lovasát, megfékezve ezzel a világvégét, közben pedig mindent és mindenkit szanaszét lőnek. Nem túl mélyenszántó sztori? Annyi baj legyen, nem minden játéknak kell erős történet. A God’s Trigger nem is szorul rá.

Bár a játékosok túlélőösztöneit akarták próbára tenni, többnyire sajnos az Early Access állapotot sem élte túl a legtöbb online túlélő FPS. Az indie fejlesztők serege helyett ezúttal a Just Cause-szériárért is felelős Avalanche csapata próbált szerencsét a műfajjal.

Kamaszkori krízis, felnőtté válás, elrejtett gondolatok – mindez egy tinédzser fejében, miközben a retró szinte kiszakítja a szívünket.

A múlt újra menő! A Call of Duty és a Battlefield is elhagyta a jövőt, és úgy tűnik, hogy a Ubisoft is ráunt a Hold gyarmatosítására. Az Anno-sorozat 2009 után szakított a történelemmel, de most visszatér a gyökereihez, és megmutatja, hogyan fest az ipari forradalom egy városépítős játékba csomagolva.

Sok-sok bukkanó után a Mortal Kombat-széria 2011-ben visszatért a gyökereihez, hogy újkori diadalmenete flawless victoryként tündököljön a verekedős játékok történelemkönyvében. A 2015-ös 10. epizód után pedig látható volt, hogy nem a legújabb rész fogja megtörni a sikerszériát – nagy meglepetéseket talán nem okozok azzal, ha azt mondom, hogy a jóslatok ebben az esetben abszolút beváltak.

A Days Gone könyörtelen világában a civilizáció romjain megmaradt túlélők naponta küzdenek a vérszomjas fertőzöttekkel, őrült szektákkal és egyetlen tárnyi lőszerért ölni képes fosztogatókkal, miközben az éjszaka eljövetelével több száz rémség járja a vidéket.

Mostanában nem aprózza el a Square Enix, a Final Fantasy-játékok különböző változataival frontális támadást indított az eddig csak részlegesen bevett bástyák irányába is. A PC-s közönség pedig éppen a bunyós alapokon nyugvó Dissidia NT-változatból kapott egy érdekes kiadást.

A bírósági drámák világszerte és hazánkban is népszerűek. Ha valaki úgy érzi, ő jobb ügyvéd lenne, mint Harmon Rabb, Ally McBeal és Atticus Finch együtt, eljött a lehetősége, hogy PC-n és konzolon is bizonyítson, méghozzá nehéz ügyekben, drámai helyzetekben és őrült figurákkal körülvéve.

A cuki lányokkal operáló Neptunia-sorozat új műfajban próbálja ki magát, és bár az alma nem esett messze a fájától, sajnos így is kukacokkal teli.

A Left Alive kétségkívül ígéretes, mint koncepció, nem kispályás alkotók dolgoztak az alapvetően lopakodásra és akcióra épülő címen, ami PC-re és PS4-re jelent meg. Persze felmerül a kérdés, hogy képes-e a Square Enix játéka megállni, mondjuk, a műfaji etalonnak számító Metal Gear-széria mellett. Mert a terv nyilván ez volt.

Volt már Atari, SNK, meg egy rakás más retró összeállítás, sőt még a Rare konyhájából is érkezett egy speciális csomag, az évek óta kemény szembeszéllel haladó Konami azonban kivárta a kerek évfordulót, így szinte az utolsók között érkezett be a célba – természetesen egy több részre szabdalt kollekcióval.

Fura dolog elkötelezett rajongónak lenni, mert egyrészt egy bizonyos elvárást kéne érezni az imádott kedvenc iránt, másrészt pedig örül az ember, ha megeheti, amit a témából főztek neki. És éppen emiatt a kettősség miatt én is vegyes érzelmekkel vágtam neki a World Seeker nagyszabású kalandjának.

A kalandjátékok második aranykora véget nem érőnek tűnt, most mégis kijelenthetjük, hogy véget ért. Ismét az indie fejlesztőkön a világ szeme, hogy megmutassák, mire képes a műfaj – a Trüberbrook pedig, ha nem is kiváló példa, mindenképpen egy érdekes próbálkozás.

A TYPE-MOON eredetileg eléggé „pikáns” visual novel (interaktív regény) alkotása, a Fate/stay night az évek során egy egész szerteágazó kis univerzumot épített fel maga köré, melynek nyomán rengeteg anime, manga, regény, no meg természetesen videojáték született.

2030-ban járunk, a már nem is olyan távoli jövőben. Az autógyárak úgy döntenek, hogy elegük lesz a kötöttségekből, így egy nem hivatalos versenysorozatot hoznak létre, hogy letesztelhessék a legújabb technológiai vívmányokat. Aki ide belép, felejtse el a benzingőz illatát és a hangzavart is.

Oldalnézetes golyóbalett egy minden bizonnyal meghasonlott, névtelen főszereplővel, és egy olyan harcrendszerrel, amely szinte nem ismer korlátokat. Megérkezett a My Friend Pedro, hogy új színt hozzon az erőszakra kihegyezett shooterek nem éppen néptelen világába!

A szándék a fontos, szokták mondani, és a Void Studios szándéka e játék esetében egyértelmű: egy retró stílusú, fantasy köntösbe bújtatott akció-RPG prezentálása. A szándék viszont mit sem ér, ha a kivitelezéstől kitéped az összes hajszáladat.

Visszatért a Crypt of the Necrodancer, és egyenesen Hyrule világába táncolt át: megérkezett a Zeldásított akció-kaland-szerep-ritmusjáték hibrid, ahol ezúttal az ütemre figyelve kell megmentenünk Hyrulét a teljes elpusztulás sokadszorra bekövetkező katasztrófájától.

A JRPG-k legszebb hagyományait magába olvasztó Atelier-sorozat 1997 májusa óta időről időre bejelentkezik egy-egy újabb epizóddal, a számtalan platformot megjárt alkimisták legújabb világjárása pedig márciusban új résszel bővült, melyben a korábbi játékokkal ellentétben saját városunk felvirágoztatása lesz a fő célunk.

Nyolcvanas évek, Anglia, politika és nyomozás: nem éppen mindennapos témákat gyúrt egybe a stúdió, amely az Ether One-nal, előző játékával az emberi elme mélyére ásott, majd eme második nekifutásra sem távolodott el a komolyságtól. Ez mégsem egy sikertörténet…

Bár az elmúlt egy évben meghitt kapcsolatba kerültem az autóbusz-szimulátorokkal, sőt Norvégiában buszsofőrként dolgozó (persze magyar) volt kollégám fedélzeti kamerás videóit is elkezdtem nézegetni, most valami bizonyossá vált: a büdös életbe’ nem leszek „igaziból” nagyvasvolán-tekergető. Ehhez az Aerosoft jól csengő cégére alatt megjelent Tourist Bus Simulator kellett, illetve a játékkal eltöltött sok-sok meghitt, párbeszéddel teli óra. Én anyáztam, gamer PC-m meg csendesen röhögött rajtam…

Szóval az van, hogy itt ez az első ránézésre egészen megkapó, színes-szagos körökre osztott stratégia, a Batalj, aminél a tutorial teljesítése után alig vártuk, hogy online szétrúgjuk valakinek a fenekét. Ekkor azonban olyasvalamit tapasztaltunk, amire nem igazán voltunk felkészülve...

A Zen Studios a Williams Pinball 2-3-4 csomagjával továbbra is a pinball történelmet kutatja, a lehető legjobb formában.