Tesztek

Nincs egy hónapja, hogy a Psikyo 6 gyöngyszemét tartalmazó Alpha tiszteletét tette nálunk, erre máris itt a Bravo csapat. Ráadásul ez a brigád is megéri a pénzét.

Sosem hittem volna, hogy előáll az az eset: inkább belevetem magam Kedvesemmel a legdurvább Valentin-napi esti romantikus vacsora-hajszába (már amennyire romcsi egy random vendéglőben 30-40 másik párral együtt, szigorúan gyertyafénnyel megvilágítva beszélgetni), mintsem játékteszteljek. Nnna, ez most ilyen volt.

A free to play modellre való átállással párhuzamosan érkezett meg a Destiny 2 legújabb kiegészítője, amely teljesen új fejezetet igyekszik nyitni a nem éppen sima múlttal rendelkező franchise életében. Ám ahogy mindig, most is minden jóra jut valami rossz...

Rég mondhattunk már olyat egy teniszjátékra, hogy igazán jóra sikeredett, az AO Tennis 2 azonban egy jó lépés a megfelelő irányba.

A Warcraft 3 és kiegészítője a Blizzard történetének csúcsteljesítménye, így a 2010-es évek csalódásai ellenére sokan vártuk a Reforged alcímű felújított változatot. Amin azért még dolgozhattak volna, méghozzá nem is keveset.

Állítólag egykoron vízzel teli, gyönyörű planéta volt a miénk… aztán a véget nem érő háborúk és a kizsákmányolás után csak sivatag maradt. És a remény…

Újabb év, újabb Monster Energy-játék, mely ezúttal még nagyobb előrelépést hozott a szériába, mint a második rész, köszönhetően a teljesen újraírt fizikának és a motorok szabatosabban kialakított tulajdonságainak. De vajon elég lesz mindez a sikerhez?

Ki mondta, hogy egy Kaszás szívét – már ha van neki – nem ragadhatja el az izzó szenvedély, öntheti el a szerelem bizsergető érzése? Végre belekukkanthatunk egy hivatásos halálosztó mindennapjaiba, ahogy szembenéz munkája kihívásaival, miközben álmai nőjének nyomait lesi minden sarkon.

Az igazi játékélmény az, amikor a normál este hat órai naplemente helyett éjfélkor fogok neki a 10 kilométeres futókörömnek – mert nem eresztett el a képernyő. Igen, virágokat ültettem és doboltam-dúdoltam nekik, hogy megnőjenek. Nem, nem bolondultam meg, csak egy gyöngyszemmel találkoztam…

Ezúttal nem az ördög sír, hanem a játékos, amiért a pokol vérvörös és tüzesen égető tengerei helyett a klisék hullámai között süllyed egyre mélyebbre. Mert bár az előjelek sem voltak a legjobbak, annyira jellegtelen és arctalan, minden ízében középszerű vagy éppen rosszabb alkotásra senki nem számított, mint amivé végül Desmond kalandja vált.

Európa negyedik alkalommal is megremeg az élőhalott náci rezsim léptei alatt, de megszokott brigádunk azért ezúttal is kitartóan állja a sarat.

A cápák és a horror jól megférnek egymás mellett, ezt számtalanszor láttuk már. A jó alapfelállás azonban soha nem garancia a sikerre...

Az olasz Invader Studios csapata néhány éve még egy nem hivatalos Resident Evil 2-remake fejlesztésén dolgozott, amíg azt (azóta érthető okok miatt) le nem állította a Capcom. Ez azonban nem törte le a csapatot, mely az addigi tapasztalatokból, játékelemekből több mint három év alatt gyúrt egy saját túlélőhorrort.

Az Astra Exodus olyan, mint egy indie Stellaris, vagyis minden benne van, ami a nagytestvérben, csak visszafogottabban. Ennél jobb ajánlólevél talán nem is kell.

Az Oddworld-univerzum megszokott receptjétől merőben eltérő, és a maga idejében újítónak számító Stranger’s Wrath HD kiadása ismét visszatért.

A Bloom képében egy igazi retró shooter járt nálunk, ahol az újratöltés helyett a lövöldözésre kell csak figyelni. De ennyi elég manapság?

Nem is olyan régen, az augusztusi, avagy 2019/08-as PC Guruban áradoztam a Contra-sorozatról, valamint leginkább annak legjobb, 1992-es epizódjáról, az Alien Warsról. Most pedig, két hónappal később már itt is az egyenes ágú folytatás, ami részben hagyománytisztelő, részben modern formában kínálja a megszokott pusztítást.

Kicsik és feketék, egyetlen szemük van, sőt az lényegében a testük, emellett ritmusra lépnek, mondókákat harsognak. Kik ők? Hát a Pataponok!

Tél van, kevés a napfény, ocsmány az idő, a világból érkező hírek pocsékok és a Spec Ops: The Line-nal elhíresült Yager két egykori tagja kiad egy, a This War of Mine-ra emlékeztető stratégiai/túlélő játékot a náci Németország ellenállóiról. Mi baj lehet?

Sok éve annak, hogy a gelflingek és a skeksisek megjelentek a mozivásznon, tavaly meghódították a tévét, idén pedig a videojátékok világába törtek be.

Nemrég debütált a Journey to the Savage Planet, mely első ránézésre egy teljesen átlagos túlélőjáték. De vajon mi lapul a felszín alatt?

Újabb epizódjához érkezett a The Coma névre keresztelt, 2D-s túlélőhorror-sorozat, melyben az előző rész, a Cutting Class eseményeinek folytatását élhetjük át.

A 3D-s platformer műfaj az elmúlt évek során magára talált, köszönhetően az indie fejlesztőknek és a nosztalgiafaktornak, amely minden régit és szépet édes mázzal borít be. Az Effie is a múltból táplálkozik, és ennyivel nagyjából meg is elégszik.

Az egykor sikeres stratégiai játékok újrakiadásának második eljövetelét éljük mostanság, a PC Guru utolsó nyomtatott példányában helyet kapó Age of Empires 2: Definitive Edition után befutott a 2003-as megjelenésű Praetorians felújított változata is, melyben ismét az ókorba látogathatunk el.