Tesztek

A cápák és a horror jól megférnek egymás mellett, ezt számtalanszor láttuk már. A jó alapfelállás azonban soha nem garancia a sikerre...

Az olasz Invader Studios csapata néhány éve még egy nem hivatalos Resident Evil 2-remake fejlesztésén dolgozott, amíg azt (azóta érthető okok miatt) le nem állította a Capcom. Ez azonban nem törte le a csapatot, mely az addigi tapasztalatokból, játékelemekből több mint három év alatt gyúrt egy saját túlélőhorrort.

Az Astra Exodus olyan, mint egy indie Stellaris, vagyis minden benne van, ami a nagytestvérben, csak visszafogottabban. Ennél jobb ajánlólevél talán nem is kell.

Az Oddworld-univerzum megszokott receptjétől merőben eltérő, és a maga idejében újítónak számító Stranger’s Wrath HD kiadása ismét visszatért.

A Bloom képében egy igazi retró shooter járt nálunk, ahol az újratöltés helyett a lövöldözésre kell csak figyelni. De ennyi elég manapság?

Nem is olyan régen, az augusztusi, avagy 2019/08-as PC Guruban áradoztam a Contra-sorozatról, valamint leginkább annak legjobb, 1992-es epizódjáról, az Alien Warsról. Most pedig, két hónappal később már itt is az egyenes ágú folytatás, ami részben hagyománytisztelő, részben modern formában kínálja a megszokott pusztítást.

Kicsik és feketék, egyetlen szemük van, sőt az lényegében a testük, emellett ritmusra lépnek, mondókákat harsognak. Kik ők? Hát a Pataponok!

Tél van, kevés a napfény, ocsmány az idő, a világból érkező hírek pocsékok és a Spec Ops: The Line-nal elhíresült Yager két egykori tagja kiad egy, a This War of Mine-ra emlékeztető stratégiai/túlélő játékot a náci Németország ellenállóiról. Mi baj lehet?

Sok éve annak, hogy a gelflingek és a skeksisek megjelentek a mozivásznon, tavaly meghódították a tévét, idén pedig a videojátékok világába törtek be.

Nemrég debütált a Journey to the Savage Planet, mely első ránézésre egy teljesen átlagos túlélőjáték. De vajon mi lapul a felszín alatt?

Újabb epizódjához érkezett a The Coma névre keresztelt, 2D-s túlélőhorror-sorozat, melyben az előző rész, a Cutting Class eseményeinek folytatását élhetjük át.

A 3D-s platformer műfaj az elmúlt évek során magára talált, köszönhetően az indie fejlesztőknek és a nosztalgiafaktornak, amely minden régit és szépet édes mázzal borít be. Az Effie is a múltból táplálkozik, és ennyivel nagyjából meg is elégszik.

Az egykor sikeres stratégiai játékok újrakiadásának második eljövetelét éljük mostanság, a PC Guru utolsó nyomtatott példányában helyet kapó Age of Empires 2: Definitive Edition után befutott a 2003-as megjelenésű Praetorians felújított változata is, melyben ismét az ókorba látogathatunk el.

A szűnni nem akaró nosztalgiahullám újabb áldozata a Commandos 2 felújított változata lett, és nem véletlenül használjuk az áldozat szót.

Ha valaki a Hang nélkül megtekintése után folyton azzal dicsekedett, hogy mennyivel jobb lenne a vájtfülű szörnyek kicselezésében, most végre bizonyíthat. Vagy legalábbis kiderítheti, hogyan halt meg mindenki más a világon, ennek az enyhén szadista rogue-litenak hála.

A kínaiaknak is megvolt a maga Dózsa Györgye, sőt egyből három is, úgyhogy a mai lecke a Three Kingdoms-periódushoz vezető parasztfelkelés lesz…

A Frostpunk világában sem volt mindig fagy, a The Last Autumn című kiegészítőben az utolsó télbe hajló őszt csodálhatjuk meg.

Az H. P. Lovecraft munkásságán alapuló játékok az utóbbi időben valóságos reneszánszukat élik. A Cultic Games csapata ezen a vonalon egy olyan horror-szerepjátékkal állt elő, amelyben Cthulhu és társai átvették a világ, de legalábbis az Arkham városa feletti uralmat.

Júniusban kihagytuk a PC-s megjelenésekor, de ezt a hibát nem követjük el újra – a Hardcore Mecha jött, látott és győzött, immáron konzolon is!

A Metal Gearrel való kellemetlen és kikényszerített szakítását követően megérkezett Kodzsima Hideo első önálló játéka, és aki azt hitte, hogy Kodzsima ilyen gazdag múlttal a háta mögött már semmi újat nem tud mutatni, meg fog lepődni. Méghozzá folyamatosan...

Nincs új a nap alatt, szokták volt mondani. Pláne akkor, ha folyton a régi nagy élményeket keressük – egészíti ki az ősi dakota közmondás!

Örök körforgás. Egy élet és halál között ragadt kiválasztott. És egy pusztulásnak indult, leginkább egy megelevenedett rémálomra hasonlító világ. Ismerősen hangzik? Könnyen lehet. A Blasphemous azonban megmutatja, miként lehet a már jól ismert ízeket újszerű formában tálalni.

A Weappy Studio tagjai szemmel láthatóan szívesen szerepeltetnek alkotásaikban a törvényben foglaltakat vasszigorral betartató rendfenntartókat, hiszen a This is the Police két epizódja után ismét simára vasalt egyenruhába bújva biztosíthatjuk a rendet.

Az indie felhozatal mélyebb bugyraiban szinte dagonyázhatunk a waifu-kontentben, a szexizmus pedig természetesen a verekedős játékokat is alaposan érinti.