Mivel a PGO „társadalom” nem feltétlen motorosok hadából áll, ezért sajnos nem nagyon érkeztek a válaszok, így hát magamtól kezdtem el keresgélni. Hogy miért is kell nekem motor? A kérdés jogos, én is feltettem már magamnak. A válasz egyszerű, kicsit mesterkélt és talán ráfoghatjuk, hogy semmitmondó: mert ilyenem még nem volt.
A cél egyszerű volt: kell egy használt, B kategóriával is vezethető segédmoci, ami max 130 ropiból kijön. Kis kerekű legyen és formás, vagyis ezen elsődleges „nemi jellegek” alapján egy robogóra csurgattam a nyálam.
Több márkának is utánanéztem, a Keeway-t megbízhatósága (vagy inkább megbízhatatlansága miatt) szinte mindenütt lehordták – pedig kinézetre elég tetszetősek. A külső alapján még a Malaguti, abból is az F12-es, F15-ös jöhetett szóba. Ezekről jókat olvastam, szépek, vizes blokkjuk van, nem jellemző, hogy tolni kellessen hazáig.
Amint böngésztem a különféle hirdetési oldalakat, felvetődött bennem egy gondolat, ami erőteljesen korlátolttá tette azt, hogy milyen gépet vegyek, de leginkább azt, hogy honnan vegyek egy robit. Ez a gondolat pediglen az volt, miszerint a segédmocik nagyon sok főútvonalról ki vannak tiltva, a kocsi csomagtartójába nem férnek el, ezért a „honnan” kérdésre a „lakóhelyem és közvetlen környezete” volt a válasz. Igen ám, de falun nem sok robogó van, pláne nem eladó sorban lévő, pláne nem olyan, ami nekem is tetszene.

A hirdetések közt találtam egy Malaguti F12-est, ami képen elég jól nézett ki és csak 90 gurigát kóstált. El is mentem egy kedves ismerősömmel megnézni és kipróbálni. Az ismerős azért is kellett, lévén én még életemben nem ültem motoron, neki pedig egy 1500-as Suzuki Intruder tulajdonosaként azért van némi tapasztalat a háta mögött. Megnéztem, az eladó első válasza az volt, hogy „hát sajnos a műszeregység hiányzik belőle, de amúgy mindene jó”. Ezt követően megkérdeztem, hogy az indítómotor jó-e, amire a „NEM” válasz érkezett, némi pókerarc kíséretében. Sebaj, gondoltam én, azért hagy próbálja ki az ismerősöm, a puding próbája az evés. Megtörtént, nem volt elájulva, ehhez jött még az, hogy egy másik, motorokkal csencselő ismerősöm ismerőse elárulta, hogy a hiányos műszeregység még bontottan is belekerül vagy 25-30 papírba, ami a moci állapotát figyelembe véve már nem éri meg. Tehát nem jött össze az évszázad üzlete.

További böngészés és olvasgatás következett, mígnem megláttam egy Kymko Agility márkájú motorról feladott hirdetést. Erről a mociról azt kell tudni, hogy Honda licences blokkokkal van felszerelve, ráadásul az előbb említett típus 4 ütemű (!) és egy tartósteszt-szerűség során egy idősebb bácsika másfél év alatt belevágott idehaza több mint 30 ezer km-et (!). Tehát jó is, tartós is. Mivel 4 ütemű, ezért az egy fordulatra jutó hasznos ütemek számában jelentősen alulmarad a 2 üteműekkel szemben, ami abban mutatkozik meg, hogy a féldecis motorba nem sok lóerőt tudtak belepréselni. Sebaj, gondoltam, nem is akarok én száguldozni. A szép metálkék motorról szőtt terveim azonban elmosta az ár (bel) víz, ami Borsodot kettévágta.
De nem estem kétségbe, hisz jött egy mindent megmentő lehetőség és megvettem életem első robogóját... (Folyt. köv. csak azért lett kettévágva mert egy bejegyzés mérete korlátozott, a történet pedig hosszú.)