Gondolom a Mortal Kombat szériát nem kell bemutatni senkinek, mindenki tudja miről van szó, bizonyos időközönként megrendezendő viadalokról, ahol mi más lenne a tét, mint a Föld és az emberiség túlélése avagy pusztulása. Nincs ez másképp most sem, minden eddiginél nagyob veszély közeledik és nekünk helyt kell állnunk a megannyi választható karakter egyikével. A Mortal Kombat kánonon belül én már nem tudom számon tartani, hogy ez hanyadik inkarnáció, de annyi bizonyos, hogy az eredeti felállásból nem sok maradt erre a változatra. Csak néhány ismerős köszön vissza az eredetiből és találkozhatunk számos új, vad arccal. Persze a lényeg nem változott, ütni kell az ellent és eljutni a ranglétra legmagasabb fokára, ahol minden gonoszok leggonoszabbika vár reánk egy két (vagy három) fordulós küzdelemben.

A bevezetőben tett felütésre "válaszolva" már itt el kell lőnöm a poént, azaz a program nem szippantott magába, nem töltöttem vele feledhetetlen órákat. Ahogy egyébként az reálisan várható volt, a program velejében nem nyújtott sokkal több újdonságot, mint korábban: megannyi karakter, megannyi kombó, többszintes pályák, harcmodorok, fatalytik, babalityk és minden ami ebbe a programba kell (avagy minden, amit megszoktunk/megszerettünk korábban). De valahogy a verekedés nem az igazi, hiányzik az a plusz, a történet ugye gagyi, de a hentelés is marha monoton, és bár nem csúnya a cucc, egy ilyen játéknál nem azt nézem, hogy hány effekt csillog egy vércseppen (ellenben a hangok borzalmasak, a zombi Liu Kang nyávogását egy kanos csimpánz is megirigyelhetné). Belevágtam egy küzdelemsorba, mentem, mentem, nyertem és folyamatosan arra gondoltam, hogy legyen már vége... És ezen nem változtatott az sem, hogy tényleg igen széles a repertoár választható harcosok tekintetében.




  Azt persze az alkotók is érezték, hogy sokadszorra egy kicsit kevés lesz ez a szimpla verekedős móka, így a játékba belepakoltak még egy mortal-tetrist, egy mortal-sakk-ot és egy ilyen sztoriszálas dolgot is, amiben egy karakterrel kell mászkálós fílingben nyomulni és természetesen úton-útszélen verekedni. Az elgondolás nem rossz, de hát az egész kis kavalkád nem sikerült valami fényesre. Eleve, ha a fentebb említett műfajokkal akarunk próbálkozni, akkor nem a Mortal Kombat jut az eszünkbe, de ha még így is lenne, akkor is tudjuk, hogy ez itt csak töltelék, és a megvalósítás is pont olyan: rakjunk bele ilyet is, jól mutat a dobozon, aztán lesz ami lesz. Kétségtelen, hogy el tudunk szórakozni ezekkel a játékmódokkal is, de nem leszünk tőle szerelmesek, nem fogjuk a körmünk rágni, hogy mikor ülhetek le még egy körre. Szóval valahol értékelem én az alkotói szándékot, de jobb lett volna, ha inkább az eredeti játékmeneten tekernek egyet - nem tudom lehet-e ilyet, de annyi bizonyos, hogy a Mortal Kombat: Unchained nem nyújt semmi olyat, ami miatt az ember hosszabb időre mellette ragadna. Ez persze csak abban az esetben igaz, hogyha nem vagy verekedős-fetisiszta, mert ha így van, még az is lehet, hogy nagyon bejön majd a program, hiszen annak minden kelléke benne van. Szóvak végszóként, aki nem a csihi-puhi megszállotja, az inkább válasszon mást, a verekedés szerelmesei meg tegyenek egy próbát, őket valószínűleg nem éri majd nagy csalódás.