Több napnyi tesztelést követően nyíltan kijelenthetem, hogy a konzolos játékélményt két dolog befolyásolja irgalmatlanul. Az egyik a pénztárcánk kérdése, ugyanis a játékélmény akkor az igazi, ha valódi, legalább 90 centi feletti HD Tv-vel rendelkezünk, ugyanis akkor jön ki a játékok szépsége, nem mellesleg, ilyen kütyün fogjuk látni rendesen, hogy mi történik a játékban. Nem azt mondom, hogy nem lehet játszani egy sima 100 Hz-es képcsöves TV-n, ez nem lenne igaz, de az élmény összehasonlíthatóan nem ugyanaz.

HALO A CSÚCSON
A másik tényező már abszolút nem rajtunk múlik, hanem a fejlesztőkön, hiszen a másik alapkő az irányítás és a menük - ha ezt nem szúrják el, akkor szinte biztos nem csalódunk a programban. No jó, ez így talán picit túlzás, de az biztos, hogyha az irányítás nincs eltalálva, akkor lehet szó akármilyen gyönyörű vagy jó történettel rendelkező játékról, két küldetés után szitkozódva hagyjuk a fenébe az egészet. Talán mondanom sem kell, hogy a Halo Wars esetében semmiféle fennakadás nem volt, hiszen a legendás Ensemble Studios áll a program mögött. Az irányítás, fejlesztés, egységkezelés remekül működött a programban és bizony a menük is rettenetesen jól kézre álltak és átláthatóak voltak, a tutorial végére az ember már nem nagyon gondolkodott, hogy mikor mit kellene csinálni. Nem csak a parancsok kiadása könnyed, de még a több fronton történő harc is zökkenőmentesen kivitelezhető, csupán tudni kell, hogy mikor mit nyomjunk le. Pofon egyszerű az egész, s bizony tényleg nem kell hozzá sem egér, sem billentyűzet. Külön kezelhetjük az egységtípusokat, kisebb és nagyobb csapatokat, pillanatok alatt elérjük a bázist és a fejlesztés és termelés is másodpercek alatt menedzselhető.

RED ALERT BAKIK
Ugyanez részben igaz a Red Alert 3-ra is, ott csupán egyetlen dolgon akadtam fenn, méghozzá a játék közbeni menürendszeren. Hiába pofonegyszerű az egységek kezelése, mikor fejleszteni vagy termelni kell, bizony mindig megakadtam, ugyanis ez a része a játéknak nem sikerült valami fényesre. Ha az épületeinkkel akarunk foglalkozni, akkor bejutunk egy kör alakú menübe, ahol megjegyezhetetlen szürke ikonok sorakoznak és hosszú másodpercekig tart mire kiigazodunk köztük és megtaláljuk amit akarunk. Ez egyrészt lassú, másrészt lelombozó és mikor ötödször kell egy ilyen menüben keresgélni, az már bizoy a játékélmény rovására megy. Ugyanez a Halo-nál jóval egyszerűbben lett megoldva, mert bár ott is egy tárcsás menübe jutunk, de legalább rögtön látjuk, hogy mi-micsoda (az egységek, épületek rendes képe rajzolódik ki) és minden épülettípusnak külön menüje van, nem egyetlen hatalmasból kell kiválasztani, amit éppen használni szeretnénk és még azon belül kotorászni.

Habár nem állítom, hogy nincs ég mit csizsolni a konzolos stratégiákon, azt kell mondanom, hogy jelen állapotukban már teljes egészében szórakoztatóak és mindenkinek érdemes kipróbálni őket, akinek lehetősége adódik rá, már csak azért is, hogy megtapasztaljátok, valóban alkalmas egy 12 gombos kontroller egy komplett stratégia irányítására.