A rendkívül hosszú (11 és fél óra, Londonból visszafelé másféllel több) repülőút után dögfáradtan sikerült megérkezni Tokióba, ott is az egyik legjobb hotelbe. A 42. emeleten (véletlen lenne? nem hiszem) kaptam szállást, következzen a kilátás a hálószoba ablakából.
A szoba felderítése során sikerül fellelni minden földi jót (a legjobb? vízhatlan távirányító, hogy a kádból is lehessen tévézni). A mellékhelység azonban meglepetésekkel is szolgál, egy kis high-tech kar nyúlik ki a jól ismert márványból, rajta egy rakat gomb meg kijelző. Ezek szerint a híresztelések nem túloztak, a japánok tényleg szeretik a modern vécéket. A kart megörökítettem, viszont kipróbálni egyik opciót sem mertem
Január 22, délután
A többiek mind kidőltek, aludtak, de a jetlag elkerülése, no meg a kíváncsiságom engem nem engedett pihenni, kimentem egy kis felderítésre. Sindzsuku városnegyedet tudtam bejárni, voltam a 12 emeletes Tokyo Time Square áruházban, a több mint 50 kijárattal rendelkező helyi metróállomáson, könyvesboltban és high-tech boltban. Az emberek barátságosak, de senki nem tud angolul.
Január 22, este
Vacsora a hotel tetején levő bárban, ahol a Lost in Translation (Elveszett jelentés) film sok jelenete is játszódott. Az étvágyunkat csak az árak veszik el, a nagy legényesen kirendelt hamburgerről kiderült, hogy 8 ezer jenbe kerül. Mondjuk finom volt
A hotelszobában eszelős látvány fogad: ugyanazon az ablakon kitekintve mintha egy másik városban lettem volna mintha egy Neurománc-féle metropolisz tetején lettem volna
Január 23, délelőtt
Ez a szabadnapom, úgyhogy már korán reggel nekieredek a városnak. Taxival irány Haradzsuku városnegyed (ez a nem elit divatnegyed), ahol egy városnyi bevásárló központot, az Omotesandót kihagyom, viszont felderítem a legendás Takeshita dorit, a legdurvább őrült-japán divat utcáját. Itt külön punk, goth, loli, goth-loli, visual kei, és egyéb, nálunk tök ismeretlen divatirányzatoknak vannak hatalmas boltjai. Fényképezni nem merek, mert a No photo! Fuck off! feliratok elveszik a kedvemet. A világító-csillogó, félreírt angol szövegekkel teli shopok után megkeresem a Kiddy Landet, a világ egyik legjobb geek boltját. Lényegében egy hat emeletes (plusz pince) óriási játékboltról van szó. Egy emelet csak a Gundam cuccoké, egy emelet a Studio Ghibli animecég cuccait tartalmazza, de lényegében minden van, ami japán és király. Jól fel is tankolok Kubrick-bábukból (lásd karácsonyi számunkat).
Január 23, délután
Elered a havas eső, de nem csüggedek, megyek délre, a Shibuja negyedbe. Ez lényegében a filmeken legtöbbször látható Japán, furcsán divatozó fiatalokkal, sok-sok neonnal, csodálatos boltokkal. Meglátogatom a Hachiko-teret, amit egy kutyáról neveztek el, és egyetlen útkereszteződésben annyi átkelőhely van, mint sehol máshol.
Mikor vége az iskolának, előtódulnak a gyerkőcök, mind egyenruhában. A lányok még a szörnyű, esős-szeles időben is miniszoknyában, copfos hajjal, hosszú zokniban tipegnek. Nem tudom, hogy ez a kötelező viselet, vagy a diáklányos hentai volt-e előtt, de hogy van köztük kapcsolat, az biztos
Január 23, este
Vacsora egy japán étteremben, szerencsére a Microsoft fizet, mert arra rá kellett jönnünk, hogy ha a ruhák és kütyük olcsók is, a kaja baromi drága. Az étel fantasztikus, és a körítés is mesés. Vacsora után, mikor távozunk, jönnek a tűzoltók, és az addig észre sem vett, pont szemben levő Konami épületet kezdik oltani.
Január 24, délelőtt
A délelőttöt a Team Ninja-nál töltöttem, ahol nem lehet fotózni. Mivel minden második méteren ki van rakva egy hatalmas kard, nem is próbálkozom. A fejlesztőcsapat érdekes módon teljesen egyben van, nincs külön rekesze a droid programozóknak vagy a grafikusoknak. Itagaki meg abszolút meglep: az arrogáns fickó helyett egy végtelenül szimpatikus, remek, száraz humorral rendelkező emberrel beszélgetünk.
Január 24, délután
Akihabara. A játékőrültek mekkája. Már a megfelelő kijáratot is az Electric Town felirat jelzi (amúgy a japán metrók megérnének egy külön postot is), és ott maga a Paradicsom fogad minket. Hatemeletes képregénybolt. Tucatnyi hatalmas, csak figurákkal foglalkozó bolt (vérzik a szívem a sok cuccért, amit hely- és főleg pénzhiány miatt ott kell hagynom).
Tényleg fantasztikus itt minden bolt, a használt és retro játékokat irdatlan területen terítő Super Potato bolt pedig különösen ott van a szeren. Megtalálni mondjuk rémálom, angol útbaigazítást csak a tízedik ember tud nyújtani, a Potato szó hallatán ő is kedvesen egy kajáldához vezet minket.
Január 24, este
A búcsúvacsorát a Team Ninja lemondja, de az összes éhenkórász újságíró összegyűlik a meghívásra. Némi kavarodás után végül a Gonpachi étteremben kötünk ki, ami anno állítólag Tarantinót a Kill Bill éttermi jelenetére inspirálta. A kaja megintcsak fantasztikus.
Január 25, reggel
Végre kitisztul az idő, úgyhogy a hotel fantasztikus panorámával búcsúztat minket. Ide még visszajövök!
Sajnos csikkek vannak bőséggel nagyobb irodaházak körüli parkokban, a koldus park a polgármesteri hivatal toronyházai körül sem adott nagy biztonságérzetet, de nagy általánosságban még éjszaka is nagyobb biztonságban éreztem magam , mint néha Budapesten.
Az is hozzátartozik, hogy azért Tokiónak is vannak lepukkantabb részei, ezt a repülőtérről/re való út során lehetett látni. Ott a kisgyerekek már nem egyenruhában voltak a suliudvaron, és graffitit is lehetett látni. 13 millióan élnek ott, szóval ez azért várható.
Nem baj majd kigazdálkodjuk valahogy. Vagy nem
reaper: Magyarországról egyedül, de egy csomó másik európai újságíró volt ott, meg két kísérő a Microsofttól.
Egyébként kivel voltál?
Teljesen leesett az állam, még most azt keresem.
Tetszettek a képek, amiket csináltál, szóval grat(h)!
A ninja játékkal mi a helyzet? A guruban lesz egy beszámoló?
A nagyvárosok, mint valami neon-dzsungelek, ultramodern közlekedés, soksávos utak. Ha meg kimész a nagyvárosokból, vagy elmész egy parkba, akkor a japán kerttervezési művészetet csodálhatja meg az ember, ahol minden fűszál fa és kő helye meg van tervezve és állítólag, olyan békét és nyugalmat áraszt, hogy pár perc sétával teljesen el tudsz lazulni. De ez a kettőség mindenhol ott van: fejlettség és hagyomány.
Japan is no.1!
Egyébként kösz a beszámolót.
De a vele együtt járó munkáért már nem annyira.