Ejha, jövőre lesz húsz éves a Shaun of the Dead (micsoda szójáték!), avagy a Haláli hullák hajnala, mely megágyazott egy teljes trilógiának, miközben olyan érzékkel parodizálta ki a zombifilmeket, mint soha senki más. Bár talán túlzás a paródia, inkább egy nagyon komoly angol humorral felvértezett zombis szuperprodukció született, amelyről még a magyar Fangoria korai számaiban is írtam, és ami a mai napig nagy kedvenc. Mondhatnánk, hogy a Simon Pegg, Nick Frost, Edgar Wright trió itt talált egymásra, de igazából itt jutottak a csúcsra. Mert bármennyire jó a Vaskabátok, bármennyire is ötletes a mai napon 10 éves Világvége, a Haláli hullák hajnala minden idők egyik legkülönlegesebb és legviccesebb zombifilmje. De ugye innen számítjuk a Cornetto-trilógia befejezését, mely az Egyesült Királyságban 2013. július 19-én került a nagyvászonra.
Egy átlagos nap… zombikkal
Egy átlagos nap, Shaun pedig szinte oda sem figyel környezetére, miközben másnaposan átszeli az utcát, hogy a megszokott boltban megvegye a megszokott termékeket. Ám ez a nap mégsem olyan átlagos, mint elsőre tűnik, elvégre zombik vannak mindenhol. A fiatalember rettegve tér haza, hogy utána barátjával megtervezzék a túlélést és az ahhoz szükséges legfőbb tennivalókat, no és persze azt, hogyan mentsék meg Shaun ex-barátnőjét, majd jussanak el vele a fiúk kedvenc kocsmájába. Mindez olyan természetességgel és jó humorral van előadva, a klasszikus zombifilmek jól ismert elemeivel és ötleteivel, hogy egész egyszerűen nem lehet nem imádni. Persze leginkább eredeti hanggal, köszönhetően az angol kiejtésnek és beszédstílusnak. Emlékezetes jelenetek, zenék, poénok… olyan ez a film az angol vígjátékoknak, mint a 28 nappal később a zombifilmeknek, a Trainspotting pedig a kultfilmeknek/drámáknak.
Őrzünk és vétünk
Aztán ott a 2007-es Vaskabátok, avagy a Hot Fuzz, ami egy másik irányból közelíti meg Simon Pegg és Nick Frost párosát. Előbbi (Nicholas Angel) a nagyvárosból kerül vidékre, száműzetésként, és bizony nehezen szokja a falusi levegőt, mely alatt kb. a tyúktolvajlás a legnagyobb bűn, és az, ha valaki nem iszik a többiekkel. Legalábbis első blikkre, mert aztán csak elszabadulnak az indulatok, a helybéliek és átutazók hullanak, mint a legyek, Angel közrendőr pedig összefüggést lát a bűnesetek között, ami miatt a többiek persze jól kiröhögik. Márpedig valóban olyan, mintha egy sorozatgyilkos szedné áldozatait. De vajon ki? Hiszen mindenki gyanús egy idő után, sőt mindenki leállítaná a bátor rendőrt, aki mellett talán csak a közvetlen munkatársa áll ki, akinek van még mit tanulnia a rendőri munkáról. A Vaskabátok legalább annyira komolyan vehetetlen, mint a Haláli hullák hajnala, emellett legalább olyan véres is, és bizony poénokból ide is bőven jutott, miközben a buddy cop-filmeknek (Halálos fegyver, 48 óra, Bad Boys) sikerül emléket állítani. Nem kevésbé remek szórakozás, mint a zombis változat, sőt sokak szerint még annál is jobb.
Sörtúra
Végül, nem kevés várakozást követően aztán 2013-ban érkeztünk el a lezáráshoz, ami a klasszikus sci-fiknek, az inváziós filmeknek állít emléket. Olyanoknak, mint A testrablók támadása, a Faculty – Az invázium, vagy a Támadók a Marsról. Ám míg Philip Kaufman, 1978-as, Donald Sutherland főszereplésével készült klasszikusa zsigerig ható élmény (nem kevésbé reflektálva a kommunista fenyegetésre, mint egy földönkívüli invázióra), Tobe Hooper meg mintha csak a családokat célozta volna meg a Marsról jött békákkal, Edgar Wright variációja a témában egyértelműen paródia jelleggel nyúl hozzá a régi alapokhoz. Ebben Simon Pegg Gary Kingként tér vissza szülővárosába, gyerekkori cimboráival, hogy végigjárják a helyi kocsmákat, és közben jól berúgjanak, felelevenítve a régi emlékeket. Ám a helyieket mintha kicserélték volna: érzelmek és egyéniség nélkül róják az utcákat, egykaptafa csehókban ülve, ahol szinte megáll az élet. Egyértelmű, hogy valami nem stimmel, és aki kicsit is ismeri és szereti a zsánert, az jól tudja, hogy mire számíthat. Vagyis nagyjából, mert itt poénból talán kicsit kevesebb jutott, valahogy sterilebb az egész film, de ez is inkább a másik kettő mellett érezhető, mert alapesetben bár mindenki legalább ennyire vicces vígjátékokat készítene. És hogy miért Cornetto-trilógia? Mert nemcsak egy kerítés tér vissza újra és újra a három filmben, de a Cornetto fagyi is, amiről a hármas megkapta a nevét. És hát más komoly összefüggés nincs. Mégiscsak jobban hangzik, hogy Cornetto-trilógia, mint mondjuk, a FrostPegg-trilógia, nem?
(Képek: Port.hu)
Aztán ki tudja? Pegg talán egyszer még megkéri Frostot, hogy hozzon neki egy Cornettót (és vice versa), hiszen legutóbbi kijelentésével lényegében csak azt zárta ki, hogy a Haláli hullák hajnala kapjon egy direkt folytatást, ellenben Edgar Wrighttal elviekben egy negyedik Cornetto-film kapcsán találkozott. Az szinte biztos, hogy jól járnánk vele (szerintem azzal is, ha Shaun visszatérne a zombik közé), így várjuk szeretettel, addig pedig újra és újra megnézzük ezt a három nagyszerű vígjátékot. No és neked melyik a kedvenced a három mozifilm közül? Illetve Simon Pegg melyik egyéb filmszerepe maradt még emlékezetes számodra?
