Mindig is szerettem a LEGO-t, mostanra pedig az, amire kölyökkoromban gyakorlatilag kizárólag gyerekjátékként tekintettek, már egyáltalán nem csak az. Hiába, felnőtt rajta egy olyan generáció, amely nem akarja letenni az építőkockát. Jómagam is hosszú időt kihagytam, mire lett egy apropó, melynek kapcsán újra előkerültek a műanyag építőelemek, és egészen meglepődtem, hogy ezalatt az idő alatt hova fejlődtek a készletek. Hogy mennyi olyan idom és forma van már, melyekre kölyökkoromban vágytam, hogy megépíthessem velük azt, amit megálmodtam. Hogy mennyi olyan részletet építhetünk be, melyekkel igazán életre kelnek a házak, járművek. A dolog most már odáig fajult, hogy felnőtt fejjel szerintem jobban várom a karácsonyt, mint a gyereknek nevezett nélkülözhetetlen fedősztori, melynek okán újabb készlettel bővülhet Szőnyeg City (és környéke).
Játékosként arról azért volt elképzelésem, hogy mostanra már mennyi frencsájzzal kereszteződött Ole Kirk Christiansen egyszerű fajátéka. A Gyűrűk Ura, a Harry Potter-féle, mostanra univerzummá bővült Wizarding World, a komplett Star Wars-saga és az összes létező szuperhős mindkét univerzumból (akarom mondani, multiverzumból) tiszteletét tette már gyakorlatilag az összes létező digitális játékplatformon, az összes létező zsánerben. Nagyon nem is játszottam velük, egészen mostanáig, amíg a fentebb említett alibi és a Playstation Plus okán beszerzett LEGO DC Supervillains elé le nem ültem.
Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy ami analóg formájában gyerekjátékként volt kezelve, az most digitálisan lett az. És ezt most nem derogálandó módon értem, mert remekül el lehet velük szórakozni felnőtt fejjel is, csak éppen hiányzik a központi játékmenet szerves részét képező, valós kihívás. És itt most nem feltétlenül a mazochista soulslike szintre gondolok, hanem csak az elhalálozás jelentőségére, vagy éppen komolyabb platformer-részek hiányára. Hozzátenném, hogy a fentebb említett játékban a rejtett elemek megtalálása azért igényel némi agymunkát és ügyeskedést, olykor pedig iszonyat mennyiségű kutakodást, ami egy plusz, de ezeket annyira távol tartja a játék a saját fő csapásirányától, amennyire csak lehet. Szóval egyrészt bármelyik játékot el tudnám képzelni úgy, hogy egy kicsit izzadni is kelljen a sztorimód sikeréért, de megértem, hogy ez miért nem lesz opció.
Da ha már nem hárdkórósíthatjuk az akció-kalandjátékokat, akkor közelítsük meg a kazuár-oldalról a frencsájzt. Miről híres a LEGO? Az építésről és a kreativitásról. Melyik a legrégebben futó termékvonala mind közül? A LEGO City. Milyen videojáték nincsen belőle? Városépítős. Bizony ám, és felteszem, hogy talán nem én vagyok az egyetlen, aki ebben ördögi iróniát vél felfedezni. Na jó, éppenséggel van egy böngészőből futtatható valami, de itt olyan kaliberű játékra gondolok, mint a SimCity, még ha nem is merülne olyan mélységekbe.
Bányászhatnánk LEGO-kockákat, hogy felépíthessük városkánk alapjait, majd az épületekhez hozzáépítve fejleszthetnénk azokat. A folyamatosan fejlődő LEGO City bűnözéstől, tűztől és egyéb katasztrófáktól való megvédése mellett a polgárok jólétének biztosítása és jókedvének fenntartása is ránk hárulna, ahogy egy valamire való városépítős játékban ezt szokás. Az újabb épületekkel pedig újabb kihívások érkezhetnek, hogy elérjük azok következő fejlesztési szintjét, melyért cserébe újabb, speciális épületek nyílnak meg, ily módon rétegezve egymásra a játékmenet korábbi részeit. A végtelen játékmód mellett területi vagy akár épülettípusra vonatkozó korlátozásokkal, építési célokkal (vasútvonal, épületcsoda) tehető változatosabbá a városépítés. Vagy egy kampány során a LEGO-játékokra jellemző, kissé bugyuta humorral igazolva kaphatunk megbízást kifejezetten bűnözőknek kedvező város megépítésére, majd későbbi helyrehozására is, hogy csak párat említsek a lehetséges feladatok közül.
Ez lenne hát az én álom-LEGO játékom, ami annyira adja magát, hogy nem is értem, miért nem csinálta meg még senki. Pedig volt már LEGO City-s rendfenntartás, akciózás és miegymás, a mobiljátékokat nem is számítva. Csak éppen ez nem, ami számomra ha nem is érthetetlen, de egy kicsit furcsa.
Szerkesztőségünk többi tagjának álom LEGO-játékáról erre a linkre kattintva olvashatsz!
