Egész biztos, hogy az Arma 3 megjelenése óta eltelt éveket nem lehet eseménymentesnek nevezni a Bohemia életében, hiszen a 2013-as megjelenést követően, nem csupán annak masszív kiegészítői tartották aktívan a cseh fejlesztőket, de az az "apró", DayZ nevű mod is, melynek elsöprő popularitása után egy még nála is nagyobbat szóló standalone változat szívta el az erőforrásokat. Az Early Access modell egyik első titánjaként ugyan sikeresen lovagolta meg a népszerűség hullámait, de aztán hosszú és fájdalmas szenvedés árán bukdácsolt el a számos szempontból felemás 1.0-s változatig. Tanulópénznek mindenesetre jó volt, amiből nemcsak a konzol-exkluzív F2P shooter, a Vigor tanult sokat, de úgy tűnik, hogy az Arma-széria is, amely sok év várakozás után készül a nagy visszatérésére.

EGY ÚJ KORSZAK HAJNALA

Az első és legfontosabb lépés, hogy meghatározzuk, mi is az Arma Reforger: ez ugyanis nem a kilencedik évét taposó Arma 3 direkt folytatása, azaz a régóta várt negyedik rész, hanem annak egy extrémen korlátozott előzetese, amely a még pár év távolságra levő Arma 4-nek hivatott több módon is megágyazni. Például technológiai szempontból: az Arma Reforger alatt már nem a Bohemia eddig használt motorja, a vegyes teljesítményt nyújtó Real Virtuality dolgozik, hanem annak továbbgondolt, következő generációs iterációja, a DayZ-ből kigyökerezett Enfusion Engine, amely az Arma 4 alapját képezi. Ezen új alapok pedig már most meglepően stabilnak tűnnek (leszámítva a véletlenszerű összeomlásokat): a Reforger egy, a minumum követelményeket felülről súroló, már aggastyánnak számító PC-n is előszeretettel köti magát medium/high beállítások keverékén a 60 fps-hez, és ebből csak akkor enged lejjebb, amikor igazán intenzív, rengeteg effekttel járó csaták zajlanak. És ez már önmagában lenyűgöző, amikor ugyanezen konfiguráción az Arma 3 ennek a 60-70%-át tudja hozni, és sokkal gyakrabban hajlamos drasztikus visszaeséseket produkálni. Ez a rendkívül erős teljesítmény pedig alapvetően annak köszönhető, hogy a sorozat a története során először konzolokra is ellátogat, hiszen a PC-s verzióval párhuzamosan startolt el az Xbox-os változat.

Ez a nyitás egy teljesen új világ felé – ami a DayZ és különösen a Vigor sikerének fényében borítékolható volt – ugyanakkor a félelmekkel ellentétben nem járt paradigmaváltással. Az Arma továbbra is egy keményvonalas, szuperélethű katonai szimulátor, ahol minimális segítséggel kell boldogulni egy olyan világban, ahol kijelzők helyett iránytűre és manuális térképre, életerő- és egyéb mutatók helyet effektekre és hagyományos visszajelzésekre kell hagyatkozni, és ahol egy-egy ütközet sokkal inkább szól a türelemről és a muníció jó beosztásáról, semmint a filmszerű akciójelenetekről, a heroikus rohamokról.

BEKÖSZÖNT A JELEN

Ugyanakkor a konzolosításnak van jele, egész pontosan az Arma-széria Achilles-ínának számító irányítás terén, amely továbbra is görcsösen ragaszkodik pár érthetetlenül archaikus ötlethez, de minden eddiginél modernebbnek hat. Ugyan egy jármű lehívásához a bázison továbbra is egy statikus térkép almenüjébe kell belemászni, de alapvetően most már minden akció kontextus-függő lett. Ez nemcsak érezhetően modernebbé és realisztikusabbá teszi, de látványosabbá is, főleg külső nézetben, ahol leginkább érezhető a fejlődés, mind az Armához, mind a DayZ-hez képest. Szinte hihetetlen, de az is újdonságnak számít, hogy már rendes, beépített hang-alapú kommunikáció is elérhető, olyannyira, hogy a játékbeli rádiók saját hatótávval, és takarás esetén torzítással, szakadással és egyéb életszerű effektekkel rendelkeznek. A legnagyobb változtatáson az inventory-rendszer esett át, ahol sokkal egyszerűbbnek érződik a rácsokra osztott menüben az egyes elemeket a megfelelő helyre húzni, így rakva fel például egy fegyver-attachmentet, vagy így töltve fel egy katonai jármű gépágyúját.

Igaz, ezt túlságosan sokat élesben nem lehet tesztelni, az Arma Reforger ugyanis a felszínen kevés lehetőséget ad ehhez – egész egyszerűen azért, mert a korai hozzáférés ezen szakaszában alig rendelkezik bármilyen tartalommal, és a fejlesztésére szánt maradék 12 hónap sem kecsegtet túl jóval. Pedig alapjai szilárdak, a helyszín például régi ismerős, hiszen az ArmA: Cold War Assaultban debütált Everon hatalmas, 51 négyzetkilométeres szigetére térünk vissza, méghozzá a hidegháború utolsó éveiben, az amerikai és a szovjet rivalizálás leszálló ágában. Everon pedig egész egyszerűen lenyűgöző. A Bohemia továbbra is elképesztően látványos, változatos, gazdag világokat tud létrehozni, és itt a Reforger sem hazudtolja meg magát. Az már más kérdés, hogy a területet nehezen tudja hasznosítani, ugyanis mindössze egyetlen fő játékmódot tartalmaz.

KONFLIKTUS

A Conflict legalább nagyszabású: a Battlefield ikonikus Conquestjét idéző játékmódban alapvetően az ellenfél bázisának elfoglalása a cél, csakhogy ehhez előbb számos, annak környékén található, stratégiai fontosságú helyszínt kell elfoglalni és azokat fejleszteni, elsősorban utánpótlást biztosító kiszolgáló egységek felépítésével, melyek muníciót, járműveket garantálnak. Ezen pontok egyúttal növelik az adott oldal rádiós lefedettségét is, és amikor az átlép egy szintet, akkor indulhat meg a végső ostrom, és ezáltal kiváltható a meccs vége. Mivel a játéktér gigantikus, a Conflict fantasztikusan belesimul az Arma Reforger alapvető játékmenetbe, 32-64 fős mérete okán pedig a grandiózusságot a játékos-oldalról is közli. Ugyanakkor sok eszközt nem ad a küzdelemhez, mert mind a két oldal elenyészően kevés, gyakorlatilag egy kézzel megszámlálható mennyiségű fegyverrel és járművel gazdálkodik, a Bohemia ugyanis a rajongóktól várja el azt, hogy ezt kipótolják.

A Reforger célja ugyanis nem titkoltan az, hogy az Armát életben tartó közösséget még jóval a negyedik rész megjelenése előtt mozgósítsa, és megtanítsa az új motorral együtt érkezett új mod-készítő eszközök használatára. Az eredmény önmagáért beszél, az első két hetet követően már tényleg modok százai érhetők el, a felszerelésektől kezdve a kényelmi funkciókon át egészen az új játékmódokig. Amire szükség is van, hiszen a Conflicton felül elérhető Game Master mód igazából a Zeus kivonatolt, egyszerűsített változata, egyszemélyes scenarió, nem multiplayer-centrikus tartalom pedig egyáltalán nem készült. Ráadásul a Reforger ritkán hajlandó működni: ha épp egyáltalán hajlandó egy szerverre felcsatlakozni, semmi sem garantálja, hogy teljesen betölt, vagy nem hajít ki onnan akár egymás után többször is. Jelen formájában ezért a beszerzése rendkívül rizikós: az Arma 3 ízelítőjétől eltérően ez a próbaváltozat sokkal inkább egy rendkívül drágán mért techdemó, semmint igazi, tartalommal rendelkező ízelítő, de az biztos, hogy megjelenése még ennek fényében is örömteli és izgalmas – egy éven belül meglátjuk, hogy meddig sikerül eljutnia!