Több mint 12 éve jelent meg az első Call of Duty, és mint minden ilyen koros sorozat, ez is rengeteg változáson ment át. Különböző fejlesztők, behatások és elképzelések hatását viseli magán az a 15 játék, ami a sorozat gerincének nevezünk. Most, közeledve a legújabb rész, a Black Ops 3 megjelenéséhez, egy rövid összefoglalót adunk arról, hogyan alakult, formálódott és fejlődött a sorozat. 

Call of Duty

A 2000-es évek elején járunk, Vince Zampella, Grant Collier és Jason West pedig otthagyta a 2015, Inc.-et, miután attól tartottak, hogy az EA nem hagy nekik elég mozgásteret abban, hogy megvalósítsák, azt, amit szeretnének. Egy új stúdiót nyitottak Infinity Ward néven, az Activision szárnyai alatt pedig megkezdték az első játékuk fejlesztését, amelyet közvetlenül a Medal of Honor, a korábbi munkájuk riválisának szántak. A stúdió alapítása után mindössze egy évvel, 2003-ban megszületett a Call of Duty, ami a kor trendjének megfelelően a második világháborút elevenítette fel a képernyőinken, mégpedig akkoriban rendhagyó módon, több katona szemszögéből: brit, amerikai és orosz bakát irányíthattunk a moziszerű és rendkívül izgalmas kampány során, ami a háború ismert hadszíntereire vitt minket. A játék azonnal siker lett, ám ekkor még nem gondolta senki azt, hogy mekkora csúcsokat fog elérni.

Call of Duty: United Offensive

Egy évvel az eredeti játék után megjelent annak a különálló, önállóan is futtatható kiegészítője, a United Offensive a Gray Matter Interactive fejlesztésében. A történet itt is a második világháborúba vezetett, ismét három katona főszereplésével, változatos, az alapjátékban látottaknál nagyobb pályákon és keményebb összecsapásokkal. A nagy újdonság, hogy a multiplayer mód itt már egy rangrendszert is tartalmazott.

Call of Duty: Finest Hour

A United Offensive mellett még egy Call of Duty látott napvilágot. Ezt a Spark Unlimited készítette, és minden szempontból azonos az alapjátékkal, ami nem is csoda, ugyanis annak kiegészítőjeként képzelték el. Itt is amerikai, brit és szovjet katonákkal lőhetünk, illetve természetesen a multiplayer sem maradt ki. A Call of Duty: Finest Hour teljesen mellékes, közepes része a sorozatnak, gyorsan el is felejtette mindenki.

Call of Duty 2

A Call of Duty kiugró sikere után kétség sem volt afelől, hogy jönnie kell egy folytatásnak, és ez így is lett 2005-ben. A fejlesztői szerepbe visszatért az Infinity Ward, akik nem tértek el attól a formulától, ami a múltban bejött: második világháború, három katona szerepeltetése és rengeteg akció -- ez mind maradt, csak mindent jobban, kifinomultabban készítettek el. A küldetések folyamatosan pumpálták az adrenalint egyik nagy összecsapástól a másikig vezetve, és itt már érezhetően a moziszerű akció irányába indultak el a fejlesztők, hogy teljesen magába nyeljen az akció, de hasonló mondható el a multiplayer módról is, ami az elődhöz képest még több játékosnak adott helyet. Említésre méltó változtatás, hogy az életerő itt már visszatöltődik magától, és ez innentől kezdve így van a sorozat minden további részében is. Akárcsak az elődöt, úgy a számozott folytatást is hangos, sőt, még hangosabb sikerek kísérték -- a Call of Duty a csúcsra tört, de a java még csak ekkor következett.

Call of Duty 2: The Big Red One

A Call of Duty 2: The Big Red One egy rendhagyó darabja a sorozatnak. A Call of Duty 2 árnyékában jelent meg 2005-ben, és ellentétben az összes többi előző résszel, ebben egyetlen egység, az Amerikai hadsereg 1. gyalogos hadosztályának kalandjait követhettük végig Afrikától, Szicílián át Németországig, a csapat tagjai között pedig a népszerű Elit Alakulat tévésorozat (amiből egyébként sokat merített a United Offensive) több színésze is felfedezhető, mint szinkron, ráadásul Mark Hamill biztosította a narrációt. További érdekesség, hogy ez volt a Treyarch első Call of Duty játéka. Közepesnél egy kicsivel jobb pontszámokat kapott annak idején.

Call of Duty 3

A Call of Duty sorozat első olyan része a fő sodrásból, ami kizárólag konzolokra jelent meg. A fejlesztést a Treyarch végezte, akik itt is a második világháborút vették elő, és hűségesen követték az Infinity Ward által kitaposott ösvényt, amit még több játszható katonával és közelharccal (egyszerű QTE) is megtoldottak az extra izgalmak reményében -- a multiplayer azonban sokkal többet változott. Visszatértek a rangok, bemutatkoztak a választható, fix felszereléssel ellátható kasztok (összesen hét) és már nem csak a singleplayer kampányban vezethettünk járműveket, hanem a multiplayer módban is! Mindezekért megérdemelten pozitív értékeléseket kapott a program, de a Treyarch csak iterált a régi formulán, a nagy változáshoz az Infinity Ward visszatérése kellett, és egy radikális elhatározás. 

Call of Duty 4: Modern Warfare

A 2000-es évek második felére végérvényesen kifogyott a gőz a második világháború témájából, és ezt tudta nagyon jól az Infinity Ward is, akik sokáig győzködték az Activisiont, hogy engedjék megvalósítani a nagy ötletüket. A kiadó végül beadta a derekát, és ez bizonyult az addigi legjobb döntésüknek, a Call of Duty 4 ugyanis jött, látott és győzött. A pörös múlt századot elhagyva a modern hadviselés izgalmaiba csöppenhettünk, a náci németeket terroristák váltották, és mintha egy akciófilmbe csöppentünk volna, igazi hősnek érezhettük magunkat. A multiplayer mód ehhez mérten fejlődött, és azon túl, hogy még gyorsabb játékmenetet hozott, személyre szabható kasztokkal és két nagy újdonsággal bővítette a felhozatalt. Az egyik a perkek, ami további segítségeket nyújtottak a küzdelmekben és a Killstreak rendszer, ami radarral, légicsapással és támadóhelikopterrel jutalmazott, ha elég ügyesek voltunk, tehát le tudtuk szedni a másik csapat tagjait, úgy hogy mi magunk nem végeztük a földben. A Call of Duty 4: Modern Warfare-t sokan máig a sorozat legjobb részének tartják, egy modern klasszikus, amire támaszkodva az egész világot meghódította a sorozat.

Call of Duty: World at War

Az Infinity Ward után ismét a Treyarch került sorra (innentől megy vetésforgószerűen a sorozat egyes részeinek elkészítése), akik ismét a második világháborút mutatták be előttünk. A modern hadviselés izgalmai után ez visszalépésnek tűnt, és ezért sokan temették is, pedig igen is tudott újat mutatni a csapat. A kampány terén (ami itt kooperatív módban is teljesíthető, a sorozatban elsőként) a csendes óceáni hadszíntérre látogattunk, ami eddig teljesen kimaradt a sorozatból, míg az öreg kontinensen, az orosz csapatok kitörését, majd győzelmét élhettük át, mindezt a megszokottnál sokkal véresebb, brutálisabb tálalásban. A multiplayer nem okozott meglepetést, a Modern Warfare és a Call of Duty 3 elemeit egyesítette, a kooperatív kampány azonban már annál érdekesebbnek bizonyult. A Call of Duty: World at War a sorozat első játéka, ahol felütötték a fejőket a náci zombik, akik ellen négy túlélővel kell felvennünk a harcot. Ez semmilyen téren nem kapcsolódik az alapjátékhoz, a saját, kissé bujtatott kampánya van és a maga perkjei illetve fejlesztései -- szinte egy külön játék, ami nagy sikert aratott ma pedig már alapkelléke minden Treyarch-féle Call of Dutynak. A Call of Duty: World at War a helyszín, az izgalmas kampány és zombik bemutatása miatt javarészt pozitív értékeléseket kapott.

Call of Duty: Modern Warfare 2

A World at War után többet nem néztünk vissza a második világháborúba, innentől kezdve a modern majd a futurisztikus küzdelemé a főszerep. A Treyarchot most ismét az Infinity Ward váltotta, akik a Modern Warfare közvetlen folytatásával jelentkeztek, amelyben az előd eseményei eszkalálódtak, és szemtanúi lehettünk annak, ahogy kitör a harmadik világháború az oroszok és amerikaiak között. A csapat itt már a realitás halvány foszlányait is kidobta az ablakon, egy szüntelen akcióorgiánk kitéve a játékosokat, ami természetesen a multiplayer módban is tetten érhető. Ez jelentősen kibővült Killstreak (ez már személyre szabható) és perk rendszert kapott, a fegyverekre immár kiegészítőket is rakhattunk és egy részletes online avatart készíthettük, amin a nevük, egy embléma és a titulusunk szerepelt. Akárcsak a World at Warba, ebbe is került kooperatív kampány, de zombik nélkül. A Call of Duty: Modern Warfare 2 megjelenését általános elismerés kísérte, amit egyedül a No Russian misszió körüli botrány feketített be. 

Call of Duty: Black Ops

A Treyarch már a The Big Red One idejében bizonyította, hogy a saját útján szeretné járni, de ez igazán csak a Black Opsban bontakozhatott ki. A csapat követhette volna a Modern Warfare irányvonalát, e helyett azonban a viszonylag ritkán látott hidegháborús konfliktusokra esett a választásuk. A főszerepben Alex Mason áll, aki a vallatása során átélt visszaemlékezésekben meséli el, mi történt vele Fidel Castro elhibázott merénylettől kezdve egy gulágban töltött idején át egészen a Vietnámban végzett missziójáig. A sorozat addigi részeitől eltérően sokkal fordulatosabb történetet élhettünk át (akcióból persze itt sem volt hiány, még egy helikoptert is vezethettünk), a végén egy érdekes csavarral. A multiplayer nagy újdonsága a CODPoints bemutatás volt, egy játékon belüli valuta, amivel minden fegyvert vagy kiegészítőt akkor vehettünk meg, ha kifarmoltuk a „pénzt.” A pontokat szimpla játékkal, szintlépéssel és a megbízások teljesítésével halmozhattunk, de ezen kívül minden más ismerős lehetett azoknak, akik már a Modern Warfare óta lövik egymást online. Természetesen a zombik sem maradtak ki, a kínálat pedig jelentősen bővült, mégpedig új pályákkal, perkekkel és fejlesztésekkel, na meg híresen körülményesen feloldhatót tikokkal, amik a sztorit görgették előre. A Call of Duty: Black Ops is pozitív fogadtatásban részesült, az igazán nem sikereket azonban az eladásokban érte el: az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, mindösszesen 24 óra alatt, 5,6 millió példányban értékesítették a játékot, ezzel megelőzve a Modern Warfare 2-t, és elnyerve az addigi legsikeresebb megjelenés kitüntető címét.

Call of Duty: Modern Warfare 3

Az Infinity Ward és az Activision viharos szakítása, valamint a Black Ops elsöprő anyagi sikerei után, minden szem a Modern Warfare 3 felé fordult, hogy vajon a megtépázott csapat, amely a frissen létrehozott Sledgehammer Gamesszel közösen dolgozik, vajon milyen játékot fog készíteni. A Call of Duty: Modern Warfare 3 2011-ben került a boltokba, és bombasztikus lezárást adott a Modern Warfare történetvonalnak, elhozva békét és a megérdemelt bosszút, de persze az igazi érdekesség a multiplayer módot érintő változások. Az előző évben bemutatott CODPoints rendszer távozott, de ami még fontosabb, hogy a védjegynek számító Killstreak is. Ezt a Pointstreaks váltotta, amivel az volt a cél, hogy kiegyensúlyozottabb multiplayer élményben legyen részünk, az ügyességünkhöz mérten. Ebben három kategória várt: az Assault, amely szinte azonos a régi rendszerrel, a Specialist, amivel halmozhatóak a perkek, de halál után az összes elvész és a Support, amivel nem számít, hogy elpatkolunk-e, hiszen pontokat gyűjtögetve oldhatjuk fel a jutalmakat. A kampány és a kompetitív élmény mellett itt is várt kooperatív szórakozás, méghozzá pontosan olyan, mint a Modern Warfare 2-ben. Érdekesség még, hogy ezzel a játékkal mutatkozott be a rövid életű Call of Duty: Elite, egy előfizetéses, majd ingyenes szolgáltatás -- amíg fizetős volt, letölthető tartalmakat kaptunk havi bontásban, illetve kihívásokban és nyereményjátékokban vehettünk részt, majd miután ingyenes lett, online statisztikákat és videókat böngészhettünk.  A Call of Duty: Modern Warfare 3 értékeléseiben már több kritika fogalmazódott meg, mint régen, ám az eladások terén új csúcsra hágott: egy nap alatt, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, 6,5 millió példányt adtak el.

Call of Duty: Black Ops II

A Call of Duty: Black Ops II volt a sorozat első olyan része, ami a jövőbe tekintett, és megmutatta, hogy milyen lenne a futurisztikus hadviselés. A 2012-ben megjelent játékot a Treyarch csapata készítette, akik ezúttal egy két síkon zajló történetet meséltek el, amelynek egyik fele a hidegháború utolsó éveit meséli el Alex Mason főszereplésével, míg a másik 2025-ben, Mason fiát, Davidet állítja a középpontba, aki a Raul Menendez nevű terroristával száll szembe. ráadásul itt már egy olyan sztorit kaptunk, amiben a cselekedeteink, és a mellékes Strike Force missziókban elért eredményeink (vagy bukásaink) befolyásolják a finálét. Magyarul: kevésbé volt lineáris a játék. A multiplayer mód ezzel szemben nem osztozik a két idősík rendszerén, minden küzdelem a jövőben zajlik, a múlt játékaihoz képest pedig csak kisebb változásokat találunk -- a legszembetűnőbb a Create-a-Class átszervezése, amiben itt már 10 pont áll a rendelkezésünkre, hogy összeállítsuk a felszerelésünk, aztán eltűnt a Pointstreaks, hogy a helyét a Scorestreaks vegye át, vagyis tisztán pontok halmozásával kaphattunk jutalmakat, illetve a fegyverek itt saját szintjük van, sőt, presztízs ragra is emelhetőek. A zombik most is játék részét képezik, és egy még jobban kiterjesztett módot kaptunk, immáron kompetitív móddal megfejelve. A Call of Duty: Black Ops II javarészt jó értékeléseket kapott, a lényeg azonban az eladások: minden korábbi rekordot megdöntve az Egyesült Államokban egyetlen nap alatt 7,5 millió példány fogyott. Azóta is ez a csúcs.

Call of Duty: Black Ops: Declassified

A Black Ops II-vel párhuzamosan jelent meg a Black Ops: Declassified, kizárólag PlayStation Vita platformra. A fejlesztést a Nihilistic Software végezte, a játék eseményei pedig a Black Ops első és második része közé ékelődtek be -- összesen 10 misszióról van szó, amelyek hasonlóan zajlanak a Modern Warfare sorozatban látott Spec Ops küldetésekhez. Multiplayer mód is készült, szinte azonos felállással, mint a nagygépes testvérben, csak kevesebb játékossal (4v4 a maximum), perkkel, fegyverrel és úgy mindennel. A rövid kampány és a csökevényes multiplayer miatt elmarasztaló kritikákat kapott a Call of Duty: Black Ops: Declassified.

Call of Duty: Ghosts

A Modern Warfare trilógia után az Infinity Ward egy új történetbe fogott bele, egy olyanba, ahol a globális hatalmi rendszer teljesen átrendeződött. A közel-kelet olajban gazdag államainak lebombázása után Dél-Amerika vette át a vezető szerepet, Amerika pedig már csak árnyéka önmagának -- de nem adják fel, és mélyen a frontvonalak mögött egy különleges egység, a Szellemek végzik a dolgukat. A kampány egy posztapokaliptikus világot tár elénk, aminek gyökerei a mai, modern hadviselésben találhatóak, így a fegyverek és a felszerelések is mind olyanok, amik nem rugaszkodnak el a valóság talajától. Érdekesség, hogy kalandjainkban egy kutya is elkísér, akit alkalmanként lehetőségünk van irányítani is. A multiplayer csak minimálisan változott, mindösszesen finomításra kerültek az ismert elemek, illetve volt egy feledhető kooperatív kampány is -- érezhetővé vált, hogy kezd kifáradni a sorozat, amit a gyengébb értékelések is tükröztek, de már nem kellett sokat várni arra, hogy valaki felrázza a formulát.  

Call of Duty: Advanced Warfare

Az utóbbi évek legnagyobb változását a Sledgehammer Games hozta, a stúdió, amelyet kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy frissítsenek a sorozaton -- több év kisegítő munka után 2014-ben mutathatták meg, hogy mire képesek egyedül, az eredmény pedig a Call of Duty: Advanced Warfare lett. A Ghosts és a Black Ops 2 óvatos előrelépése helyett egy bátor lendülettel a jövőben találtuk magunkat, ahol futurisztikus fegyverek, célkövető gránátok és külső csontvázak alkotják a holnap katonájának felszerelését -- mi is egy ilyen bakát alakítunk, aki egy világuralmi terveket dédelgető óriásvállalatot készül megdönteni. Ezen a ponton talán mondanom sem kell, hogy réges-rég átléptünk a hihetőség határán, amit mi sem példáz jobban, hogy az Advanced Warfare addig még nem látott szabadságot hozott a játékmenetbe. A külső csontvázunkkal az emberi képességet meghaladó ugrásokat produkálhatunk, de villámgyorsan ki is térhetünk a felénk száguldó ólom elől -- még gyorsabb lett a Call of Duty, ami a multiplayer módot is felvillanyozta. A kooperatív rész itt sem maradt ki, mégpedig egy hordamód formájában, illetve rendhagyó módon, a zombik is feltűntek, a saját, szintén kooperatív kampányunkban. A Ghosts után újra pozitív irányba lendültek az értékelések, de az eladásokról baljóslatúan nem tudunk semmit...

Mindezen kívül, említés szintjén meg kell emlékezni arról, hogy a távol-keleti piacra megjelent egy free-to-play CoD, a Call of Duty: Online, illetve az évek során egy rakás mobiljáték érkezett, amiről úgy éreztem, nem érdemes szót fecsérelni.

A hosszúra nyúlt történelemlecke végére maradt a nagy kérdés: neked melyik a kedvenc részed a Call of Duty sorozatban? Valamelyik a második világháborúból, vagy esetleg a modern hadviselés nyert meg, vagy a futurisztikus küzdelem? Egyáltalán érdekel még a széria, vagy már kiszálltál? Várjuk a véleményeteket!