Éveken át csak vártuk, hogy jöjjön, de végül mindig ugyanott kötöttünk ki: az esőcseppekkel teli ablak mögött, szomorúan nézve kifelé, miközben szívszorító zene szól. Merthogy a Cuphead a kis indie csapatnál csak készült, csak készült, néha kaptunk valami képet vagy videót, majd végre valahára, 2017-ben elérkezett az idő, hogy Xbox One-on és PC-n belevessük magunkat Csészefej és Bögreember kalandjaiba. Innentől már csak a PS4- és Switch-tulajok bámultak át az eső áztatta ablakon, de utóbbiak már tavaly becsatlakozhattak a rajzfilmes mókába, előbbiek pedig idén július végétől búcsúzhatnak el az állandó letargiától, elvégre a Cuphead végre minden géptípusra megjelent. Az meg már más kérdés, hogy innentől az eső áztatta ablak nincs biztonságban a repkedő kontrollerek okán, de ez legyen más problémája.

Pokolian jó szórakozás

Szó szerint, elvégre hőseink magával az ördöggel egyezkednek, majd állapodnak meg, amihez lehet némi köze a szerencsejáték-megszállottságuknak. Szóval a pokol ura a nyomukban, adósságukat törleszteni kell, emiatt aztán ott van három bejárható sziget, valamint azokon egy rakás pálya, amin végig kell jutni, miközben egy csomó főellenfél is várja, hogy lezúzzák őket. Hőseink sikereik után a térképen nyitogatják a helyszíneket, egy boltban vásárolgatva extra képességekre tehetnek szert, illetve fejlődhetnek, továbbá nemcsak alap lövésüket vethetik be az ellenfelekkel szemben, de természetesen erősebb és hatékonyabb töltényhez is hozzájuthatnak.

A koncepció tehát piszkosul egyszerű, de a játék nem is emiatt olyan népszerű. A korai hollywoodi érát megidéző stílus, hangulat és látványvilág önmagáért beszél, ez a század elejei (természetesen az előzőről van szó) megvalósítás pedig mindent átitat, legyen szó a karakterekről, mozgásukról, hangjukról, vagy akár arról a filterről, amitől igazán korabelinek látszódik minden. De komolyan, az animációktól kezdve a grafikai elemekig elmondható, hogy a kanadai StudioMDHR szívét és lelkét beleadta a megvalósításba, ami abszolút átjön, emellett a mai napig az egyik legigényesebb és legkülönlegesebb élményt biztosítja. Már az idegbaj mellett.

Merthogy a Cuphead egyáltalán nem könnyű, a cukiság máza mögött egy igazi, könyörületet nem ismerő sárkány lakozik. Az első pályákon még elvan az ember, aztán hamarosan azt mondja, hogy “oké, csak legyen meg, az értékelés nem számít”, majd végül már annak örül, ha egyáltalán meglátja a pálya végét. Ilyen formán tehát kösse fel a gatyáját és melegítse be ujjait, aki komolyabban is érvényesülni akar. Persze nem árt összeszedni egy hozzáértő partnert sem, aki ügyesség és reflex terén fel tudja venni a ritmust, nem mellesleg éleszt is, ha kell. 

Vérkomoly komolytalanság

Amennyiben a szigorú nehézséghez és a szemétkedéshez sikerül hozzászokni, a Cuphead elképesztő mutatványnak tűnik. Konkrétan olyan, mintha egy korabeli rajzfilmet néznénk, csak éppen mi irányítjuk, ennek a súlyát pedig érezzük is vállainkon. Kicsit kevésnek is érzem a korai teszt 81%-os értékelését, én simán 85 felett adnék rá, akár a 90-et is megkockáztatva, már csak a prezentáció minősége miatt is. Maga a játékmenet pedig egyáltalán nem rossz, csak nem szabad könnyen feladni, oda kell figyelni, muszáj gyakorolni. Pont úgy, mint a régi játékoknál, amikor még volt rá türelmünk az ezernyi segítség és könnyítés előtt. Szóval ha eddig kimaradt a játék, nincs meg más platformon, akkor mindenképpen javasolt a beszerzése, ha pedig más gépen már sikerült a végére érni, még mindig itt a lehetőség a trófeák begyűjtésére, ezzel együtt pedig a régebben átélt élmények felfrissítésére.