Ritkán olvasni olyan (jó értelemben) elborult bemutatkozó szöveget, mint amit a Ground Shatter weboldalán találunk. A Ground Shatter szerint ugyanis nem a rock ’n rollról szól (inkább olyan, mint az S-Club 7-től a Reach, vagy Tototól az Afrika…), és nem is művészet, hanem az összes Jason Statham-film, sorrendben. Eddigi munkásságuk a beköszönő szöveggel ellentétben mondjuk, már kevésbé emlékezetes, de a Fights in Tight Spaces-zel most beletaláltak a tutiba. Itt ugyanis a stílus, az egyedi játékmenet, és a hangulat remek kombinációt alkot, ráadásul a roguelike alapoknak köszönhetően az anyázós újrakezdéseivel a szavatossági igényeket is kipipálja…
A cím tényleg nem hazudik, ez egy szűk helyekre összpontosító közelharc-szimulátor, méghozzá filmes szellemben gondolkodva, mint ahogy például Jason Bourne, vagy John Wick szokta a környezeti elemeket és az ellenfelek helyezkedését kihasználva szétcsapni a teljes stábot. Egy apró stikli azért van, merthogy ez nem egy hétköznapi értelemben vett verekedős játék, hanem egy pakli-építős, kártyás, körökre osztott, taktikai gyepálda, és ezen a ponton, úgy érzem, jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ezt mégis hogyan és miért!? A miértre én sem tudom a választ, de a hogyan nagyon egyszerű, ugyanis a különböző rúgások, blokkolások és mozdulatok kártyák formájában vannak jelen.
Játszd újra, Sam!?
A rougelike stílusban megkomponált felépítés egyszerre lehet áldás és átok, például nem hiszem, hogy a huszadik újrakezdésnél még őszinte lesz a mosoly, mert ugye az egyre komolyabb bűnbandákat – észak-európai motorosok, fegyencek, nindzsák, olasz maffiózók etc. – felvonultató epizódokat egy szuszra kéne legyűrni (mentés egyedül a kilépésnél van). Márpedig, ha valami félrecsúszik, például csupa támadó lapot kapunk, de épp futnunk kéne, akkor elhalálozunk, és az addig begyűjtött kártyák, képességek mennek a levesbe. A négy alap paklival – támadó, védekező, trükkös és köztes – ráadásul teljesen felesleges bepróbálkozni a későbbi, egyre nehezebb szintű epizódokban, így aztán marad a teljes újrakezdés, ami persze újrarendezi a szobák hálózatát és a felbukkanó ellenfeleket, meg persze a jutalom kártyákat is. Minden epizód szűk terek, cellák, pubok, garázsok láncolatából áll, többféle végigjárható útvonallal, ahová kötöző helyeket és a kártyák menedzseléséhez (fejlesztés, vásárlás) használható edzőtermeket ékeltek be, no meg néhány kisebb szöveges mellékszálat.
Pofonláda fáziskéséssel…
Képzeld el, hogy egy apró, zárt térbe hirtelen bepotyog a főhős mellé 3-4 jól felfegyverzett arc, és rögtön munkába is lendülnek. Az ellenfelek a saját körükben csak helyezkedni tudnak, illetve egyenként elindítani egy akciót, például egy ütést, rúgást, vagy ránk fogják a stukkert, de maga a művelet majd a következő kör elején kerül végrehajtásra. Ezen a ponton, az ütésre lendülő karoknál jövünk mi, valamint öt darab kártya a jól megkevert pakliból. A kártyák között van olyan, ami megengedi, hogy elmozduljunk, kitérjünk az ütések hatótávjából, valamint természetesen van még rengeteg ütést, rúgást, blokkolást jelképező lap, és olyanok is, amelyekkel manipulálhatjuk az ellenfeleket. Egy körben általában három momentumunk lehet, ez három-négy egyszerűbb kártya kijátszását teszi lehetővé (a momentumérték a kártyák bal felső sarkán van feltüntetve, és van nullás értékű is), emellett az akciókártyák növelik a pörgő-rúgások és más harcművész-mutatványok kijátszásához szükséges kombó-értéket, a mozgáslapok pedig csökkentik.
Mellbe rúglak, szíved megáll, én vagyok a Steven Segal…
A filmes kliséket lekövető kártyák, mint a Dim Mak – egy sima érintés, és az ellenfél néhány kör múlva meghal –, vagy a félfordulatos, spárgázó, falra felfutós rúgások miatt nemcsak élvezetes, de látványos is a harc. Persze azon a ponton kezd el végleg beszippantani a játék, amikor rájössz, hogy az ellenfelek egy körrel eltolt akcióit hogyan tudod ellenük fordítani, például úgy kilépni az élesített fegyverek vonalából, hogy azok egy másik ellenfelet sebesítsenek meg, vagy a korlátoknál, ajtóknál kipenderíteni egy-egy óvatlan delikvenst a pályáról, ami az instant halállal egyenértékű. Az előző körben letárolt akciókhoz ráadásul számos trükkös lap kapcsolódik, amellyel közvetlenül mozgathatók vagy manipulálhatók az ellenfelek, de egymással is kölcsönhatásba hozható a sok rosszfiú, ugyanis néhányuk rendelkezik önvédelmi reflexszel, és azonnal eltolja vagy betakarja az elé kerülőt, tehát komplex, egymásba fűzött mechanikákkal szépen lepofozhatják a másikat.
A szürke 50 árnyalata…
A látványhoz egy elég érdekes megoldást találtak, a szürkeárnyalatos háttérbe ugyanis stilizált, arcnélküli figurák kerültek. A látszólag egybeolvadó tárgyaknak – asztaloknak, pultoknak, oszlopoknak – eközben igen komoly szerepük van a taktikában, mert elég kínos, ha például a falról indított repülő rúgáshoz a fal hiányzik, vagy a brutalitást és vérfröcskölést kimaxoló fejcsapkodáshoz az asztal. Egyébként a fizika köszöni szépen, jól elvan, és a mozgások megjelenítésére sem lehet panasz. A fekete öltönyös főhős (11-es ügynök), és a jellegzetes színekben pompázó bűnözői réteg összecsapása persze nem nélkülözi a véresebb jeleneteket sem, így aztán egy szerelővassal indított támadásba könnyen belerokkanhatunk, de egy hegesztőpisztolyba vagy húsvágó bárdba se nézzünk bele a blokkolás kártyák nélkül.
Ütős?!
Összességében egy erősebb sztorival biztos nagyobbat ütne, mert az, hogy a 11-es ügynök skandináv motorosokat és Berlinbe kiránduló nindzsákat gyepál halálra a kétmondatos eligazítások után, hát, nem a történetmesélés magasiskolája. Ugyanakkor a Fights in Tight Spaces stílusa és hangulata így is simán elviszi a hátán az alkotást, és még azt sem róhatjuk fel, hogy a folyamatos újrakezdéstől egy idő után élőben is ütni-vágni lenne kedve az embernek – mert ez ugye műfaji (roguelike) sajátosság. A saját induló pakli összeállításának a lehetősége válthat ki még némi hiányérzetet, de a menet közbeni jutalom lapokkal, edzőtermi vásárlásokkal ez pótolható, és a véglegesben akár még változhat is… Apropó végleges verzió: a napi kihívás és hozzá tartozó online ponttábla biztos befutó, és talán az öt jelenlegi epizód mellé is beficcen néhány, avagy jelenleg úgy tűnik, hogy megéri támogatni ezt a furcsa bunyós anyagot!
