A spanyol horrorfilmek igen hosszú és kiemelkedő alkotásokban gazdag utat jártak be. Az Ördöggerinc, Az árvaház, a REC vagy a Más világ mind-mind nagyszerű alkotások, és a spanyolok mind a mai napig képesek előállni olyasmikkel, amelyek meg tudnak lepni (ezekről is lesz szó a közeljövőben). A Huesera: The Bone Woman kapott egy remek előzetest tavaly, ami elérte, hogy tűkön ülve várjam a filmet.

3313125917558841529076924523087888369542430n.jpg

Valeria (Natalia Solián) már nagyon szeretne gyereket. Mikor végre teherbe esik, a barátjával közösen elkezdik megtervezni és kifesteni a gyerekszobát, Valeria pedig maga készít bele kiságyat. Minden tökéletesnek látszik, azonban furcsa dolgok kezdenek történni, a lány ugyanis egyre gyakrabban lát egy kicsavarodott, a földön csúszó-mászó, arctalan alakot. Valami démon vagy ártó szellem lehet? Nos, nem, a Huesera: The Bone Woman azért ennél komolyabb (horror)film. A témáját tekintve egészen a 2014-es The Babadookig nyúl vissza, azaz bemutatja a gyerekvállalás árnyoldalait egy olyan, meglehetősen sérülékeny fiatal lányon keresztül, mint Valeria. Punk-rocker múltja és leszbikus kapcsolatai után egyszer csak ott találja magát a felnőtté válás kapujában, egy ideális párkapcsolatban, szép házban, miközben úton a kisbabája – de ez az élet nem való mindenkinek. Valeria szorong (a filmet követően én már soha többé nem akarom tördelni az ujjaim!), és nem tudja, mit tegyen – talán a sötét rituálék megoldást jelenthetnek?

hues.jpg

A "Huesero" spanyolul "csontjavítót" jelent, egyfajta népi gyógyítót, aki a törött csontok összeforrasztásáért felel. Nagyon érdekes, hogy például Valeria álmai mit jelentenek az életére kivetítve. Nem az ijesztgetésekre lett kihegyezve a film, de akad benne számos rettenetesen jól megcsinált jelenet, amiktől azért megugrottam (például a lépcsőházas snitt instant libabőr). Natalia Solián rettentő jól játszik benne, a zenék is fantasztikusak, és az egyik szereplő könyvespolcán még egy Uzumaki kötetet is látnhatunk Junji Ito-tól, akit továbbra is érdemesebb olvasni, mint nézni. A befejezés pedig merész, méghozzá nem kicsit. Michelle Garza Cervera rendezői debütálása az elgondolkodtatóbb horrorfilmek közé tartozik. Képes a frászt hozni a nézőre, de mellette egy rendkívül érdekes, a befejezésével pedig már-már provokatív alkotást tett le az asztalra.

Képek forrása: IMDB