A Final Fantasy 16 producere, Josida Naoki már tavaly elmondta egy interjúban, hogy szeretnék kiszolgálni mindazokat, akik folyamatosan új tartalmakra vágynak Clive Rosfield gigászi összecsapásokkal teletűzdelt bosszúhadjárata után is. "Ahogy korábban már említettem, számos véleményt és reakciót láttunk a Final Fantasy 16 közösségétől, és az egyik dolog, ami különösen erősen érződött, az volt, hogy az emberek többet szeretnének látni Valisthea történetéből, és több időt akarnak eltölteni annak lakóival" – mondta akkor Josida Naoki, az Echoes of the Fallen DLC pedig év végére szépen be is futott. Azzal a kiegészítővel úgy voltam, hogy oké, korrekt, de azért NEM dobtam tőle azonnal egy hátast és mind a Final Fantasy-közösség, minden a játék mögött álló fejlesztőcsapat azt emlegette, hogy majd a The Rising Tide lesz az igazi áll-leejtős DLC, hiszen Clive ebben a Leviathannal nézhet szembe – de vajon tényleg annyira jó lett?
Az arcod Eikon
Kezdeném a legfontosabbal. A The Rising Tide is közvetlenül a Final Fantasy 16 végső bossfightja előtt játszódik, viszont jóval hosszabb, mint az Echoes of the Fallen – azt jó két óra alatt végig lehetett gyakni, itt viszont ha minden új tartalmat meg akarunk csinálni, megközelítheti a kaland a 10 órát is! A történetben egy levelet kapunk, amely Clive-ot és barátait Mysidia rejtett földjére szólítja. Ez egy teljesen új terület és valami elképesztően bitang jól néz ki: az időben befagyasztott szökőártól kezdve az épp összeomló épületek öröklétbe taszajtott képe rendkívül hatásosan néz ki. Kapunk egy új népet is, a mögéjük pakolt lore pedig kifejezetten érdekes és már-már az egykori viking népcsoportokat idézi az összkép. A középpontban a Víz Eikonja, a Leviathan áll, amit már az alapjáték megjelenése után teorizáltak a rajongók, hogy vajon merre lehet, mi történhetett… na, itt egy kifejezetten érdekes (háttér)történet keretein belül lehull a lepel az elveszett Eikonról.
Lényegében Shula az egyedüli igazán fontos új szereplő, de már annyira, hogy lényegében ő és Clive kivételével mintha mindenki csak dísznek lenne. Van itt pár új ellenségtípus, hogy csak a Tonberry létformák felbukkanására utaljak, akiket nagyon hiányoltam az alapjátékból. Pár kisebb-nagyobb bossharc is akad, de a lényeg persze a Leviathan elleni… hogy is fogalmazzak? Nagyjából minden mást kenterbe verő akció-orgia epikum, amitől azonnal letettem a hajam. A Leviathan erejének megszerzése után ez is kap egy minimalizált skill-vásárlós szekciót a többi mellett, és nagyjából hasonló minőség, mint az összes többi Eikon ereje. Nem igazán található benne variálhatóság, de legalább látványos, mehet ezerrel a vízhajlítás, ami főleg távolsági támadásra alkalmas. Bekerült pár új, de az alapjáték minőségén túl nem mutató mellékküldetés, amiket szintén lehet darálni. Ezek valamelyest mélyítik ennek az új népnek a történetét, de akkor már szívesen olvasgattam volna néhány pályán elszórt feljegyzést vagy hasonlókat is.
Hullámtörés
Viszont fontos, hogy bekerült az, amit az alapjátékból annyian hiányoltak – illetve annak egy nem túl érdekes, nem túl jó verziója, de tény, hogy legalább van valami új. Ez a Kairos Gate. Egy afféle roguelike-játékmód, ahol minimális kis extrákat lehet összeszedni és főleg statok növelésére jó. Meglepően szórakoztató tud lenni rövidtávon, de ennél azért JÓVAL többet kellett volna villantani endgame-kontent címszó alatt. Minden, amit a DLC hozzáad az alapjátékhoz, olyasmi, amit üdvözölhetnek a fanok, viszont én személy szerint azt éreztem, hogy minden adalék hozott magával valami kevésbé szimpatikus dolgot. Ettől függetlenül a The Rising Tide mindenképp megér egy próbát, már csak Mysidia rejtett földje és az ott található látványvilág miatt is.
A The Rising Tide kizárólag PS5-re érhető el a Final Fantasy 16-hoz!
