Láttunk már retró shootert, nem is egyet, hanem mostanra nagyjából ezerfélét. Na, jó, annyit talán azért még nem, de azért sokat, viszont olyat, amelyik rajzfilmes megjelenéssel ötvözi a Cthulhu-mítoszt, egyelőre még nem. Legalábbis eddig, mert a Forgive Me Father éppen ezt kínálja. Az egyelőre korai hozzáférésben elérhető játék a tervek szerint valamikor 2022 első felében jelenhet meg, de már jelenleg is elég jó képet alkothatunk arról, hogy mi is vár ránk a rajtkor.

Mi Atyánk

A Forgive Me Father jelenleg két felvonást és tizenkét pályát tartalmaz a tervezett öt felvonás huszonöt pályájából. Emellett, ahogy a játék „borítója” is árulkodik róla, két játszható karaktert is kapunk majd, ebből jelenleg a pap az, aki elérhető. Atyánk a keresztet előrántva gyógyíthatja magát, a bibliát magasra emelve sebezhetetlenné válhat egy rövid időre, szenteltvizet locsolhat ellenfeleire, így ideiglenesen megbénítva őket, és egy kérdéses eredetű medállal átmenetileg végtelenítheti a lőszerkészletét is. Ha feltételezzük, hogy a két karakter nagyjából azonos fegyverarzenállal vághat neki a játéknak, akkor a rendelkezésre álló négy képesség lehet majd a fő eltérés közöttük.

A változatosnak és hasznosnak tűnő képességek pályánként csak limitált mennyiségben használhatók, de ha az „őrület-métert” az ellenfelek gyors egymás utáni ritkításával megtöltjük, visszakapunk egy-egy töltetet. Mindez szép és jó, de a hasznosnak tűnő képességek közül nagyjából csak a gyógyítás volt igazán hasznos, nehéz fokozaton játszva a főellenségharcoknál volt szükség a sebezhetetlenségre és a végtelenített lőszerre, amúgy egy-két necces helyzetet leszámítva nagyjából fölösleges volt velük szórakozni.

A játékmenet a szokásos retró vonalat követi, magyarán kulcsokat keresgélünk és a pályáról kivezető utat kell megtalálnunk. Eközben persze seregnyi ellenféllel kell szembenéznünk, arzenálunkat fokozatosan bővíthetjük és fejleszthetjük, olykor teljesen megváltoztatva a működését. A revolvert például lecserélhetjük egy pontosabb, de gyengébb Mauser-szerűségre, vagy pisztolyhősnek felcsapva kettővel is hadonászhatunk a nagyobb tűzgyorsaság és pontatlanság árán. Ugyanígy képességeink is erősíthetők, bár ott csak a sztenderd „nagyobb, tehát jobb” hatásra számíthatunk, legalábbis az eddig elérhető képességfa alapján.

Őrültek Háza

A képi megjelenést leginkább a Void Bastards képregényes-rajzfilmes stílusához lehetne hasonlítani, de a hasonlóságok itt nagyjából ki is merültek. A Forgive Me Father ugyanis véres és brutális, a kötelező easter eggeket leszámítva viszonylag komolyan veszi magát  – már amennyire komolyan lehet venni egy kereszttel hadonászó és kisebb fegyverraktárat magával cipelő bosszúálló papot. Ennek mentén igyekszik felépíteni a sztorit is, melyet őszintén szólva nekem nem sikerült átadnia a pályákon szétszórt, előzékenyen hatalmas felirattal megjelölt kis jegyzetekből és képekből. Egy rövidke bevezetővel sokkal többet lehetett volna elérni, mint a milliónyi kis fecniből összerakosgatható háttérrel.

Ugyanez a szétszórtság jellemző a pályákra is: egyik-másik alig pár perc alatt teljesíthető szűk folyosókból és szobákból áll; míg mások nagyobb nyílt terekkel és önmagába visszaforduló hurkokkal operálnak. Összességében véve azonban nagyon alapvető megoldások jellemzik a témájában összefüggéstelen térképek halmazának tekinthető, két elérhető fejezetet. Ez pedig nem valószínű, hogy jelentősen változni fog a megjelenésre. Amit viszont jól csinálnak, az a fényekkel való játék és a hangulatteremtés, ami a bevilágításnak és a különböző effektusokkal való játéknak köszönhetően nagyon ott van a szeren.

Az ellenfelek változatosságával nincs baj, már a szimpla zombik is tudnak meglepetést okozni egy tartalék kobakkal, sőt egyik-másik ocsmányság, meglepő módon, még fedezéket is használ. Ráadásul fajtánként is akadnak megjelenésbeli különbségek, ami még tovább színesíti a felhozatalt. Mindezek mellett inkább számbeli fölényük a veszélyes, illetve a sötét sarkokban eldugott gerilla-zombik fognak gondot okozni, továbbá a kulcspillanatokban aljasul hátunk mögé teleportált szemétládák tömegével gyűlik majd meg a bajunk. Az indokolatlan arénaharcok és a tömegjeleneteknél felcsendülő, még inkább indokolatlan metál zene viszont számomra nem illik a misztikus-horror köntösbe, abszolút lerombolja a felépített hangulatot.

Jelenések Könyve

A Forgive Me Father jelen állás szerint egy gyakorlatilag kész játék, melyből a tartalomnak nagyjából a fele hiányzik. A hangulatteremtés vizuálisan nagyon megy, de kissé széthullik az atmoszféra, mire a pályadizájn összevisszaságai közben a töményebb akcióhoz érünk. Persze lehet rá legyinteni, hogy a korai hozzáférés alatt még sok minden változhat, de a tervezett megjelenés nem arra utal, hogy a játék alapjait gyökeresen felforgatnák. Ettől függetlenül az akció egyáltalán nem rossz, a retró shooterek és a Cthulhu-mítosz rajongóinak okozhat kellemes perceket, nagy csodára azonban senki se számítson.